Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-26 / 34. szám
4 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 34. sz. 1911 augusztus 26. VOL. XII. AUGUST 19, 1911. No. 33. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Ref. Church in the U. S. magyar egyház- megyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre................................. $2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. A HITEHAGYOTT. A napokban egyik jó egyháztagomat kerestem fel, aki fájdalmasan panaszolta el, hogy van neki egy jó ismerőse, aki katholikus leányt fog elvenni. Ez ugyan nem volna még olyan nagy baj — mondá — de most a férfi is át akar térni a leány vallására, mert hisz “nála, amint mondá, nem sokat számit a vallás”. Szomorú jelenség ez kétségtelenül, mikor valaki olyan könnyen eltudja hagyni ősei szent hitét, amelyben született és a melyben őt felnevelték. Méltó arra, hogy gondolkozásra indítson bennünket- Mi lehet ennek az oka? Lehet, hogy sokakat elcsábit a csillogó fény, fényes ünnepi mise.. a külsőség, ami a katholikus vallást általában jellemzi. De nem ez lehet még sem az oka annak, hogy akadnak olyanok, akiiki nem tartják valami nagy dolognak elhagyni őseik hitét és vallását- Ez az igazi ok pedig nem más, mint az, hogy nincsenek vallásosan nevelve s nem ismerve vallásuk lényegét, mint a nádszál, ihol ide, hol oda hajlanak. 'Hol van ma az a vallásos nevelés, amely ösztönözné a református családokat arra. hogy oltsák gyermekeik szivébe az igaz vallásosságot, hogy ne legyenek később lágy melegek. Volt idő, amikor minden református gyermek megtanulta a kathekizmusfc és dicsőségnek tartotta betartani élete végéig hitének igazságait. És ma? Bizony sok embernek a gyermeke csak úgy nő fel, mintha pogány volna, különösen a nagy városokban. S mikor ifjú lesz, gondatlanul növekedvén fel, csoda-e, ha szakítani ősei hitével és vallásával nem tartja valami nagy dolpg- nak. Pedig ha a mi református egyháztagjaink nagy gondot és súlyt helyeznének a gyermekeik és általában az ifjúság vallásos nevelésére, bizony nem történne meg, nem fordulna elő egyetlen eset sem, hogy református szülő gyermeke a midőn megnövekszik s amidőn értelme világánál is beláthat vallásunk egyszerű tisztaságába és nemességébe, nem történne meg, mondom, hogy az évekkel együtt növekedő hűség és szeretet helyett HITEHiAGYOTTÁ váljon és könnyelműen eldobja magától vallását! ---------o--------• AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZAK JÖVŐJE. Ezen cim alatt jelent meg a Reformátusok Lapja vezető helyén az előző számokban egy cikkünk, amelyben egy református szövetkezet megalkotásáról tettünk említést és ugyancsak akkor ern- litettük és hangsúlyoztuk, hogy két főcélunk van, amelynek megvalósításától függ amerikai magyar református egyházaink jövője és az a két cél, amely lelkünk előtt lebeg, nem más, mint 1- ször: A vallásos érzület fejlesztése hittestvéreink között. 2- szor: Édes anyanyelvűnk ápolása itt az idegenben. Szerény sorainkat élesen megbírálta egyik vidéki laptársunk paptulajdonosa, a Pittsburgi Hiradó és a leghatározottabban kijelentette, hogy eme célunk nem helyes és eme célunkat megvalósításra vezető Református Szövetkezet létesítése ellenkezik az egyházunk szerveztével. Ezúttal csak annyit jegyezünk meg, hogy sokszor olvastunk már gyenge argumentumokkal megírt támadásokat, de még olyat, amelyikben a gyengeség any- nyira kidomborodna, mint az ellenünk intézett támadásban, meg kell vallanunk, már régóta nem olvastunk. Az égyházunk jövőjével mindannyi- unfcnak kötelességünk foglalkozni- S kérdem szeretettel, vájjon akadna-e széles Amerika területén egyetlen olyan ember, akiben magyar és református szív dobog, aki ellenezni merné eme célunkat : A vallásos érzület fejlesztését és édes anyanyelvűnk ápolását- Hiszen ezek nélkül még létjogosultságunk sincsen és még az idegen nemzetek is lenéznének bennünket, ha nem valljuk meg nemes büszkeséggel: Hogy magyarok és vallásosak vagyunk; és egyházunk jövőjét szivünkön viseljük.-----0—-—■ MÁR KÉSŐ. Nem rég történt, hogy nehány ismerősömet kísérnem ki a vonathoz. Oda ér- keztünkko.r már várták a vonatot a pályaudvaron s nagy számmal tolongtak ott az utazók. Nem is kellett sokáig várakoznunk, csakhamar berobogott s ismerőseim, búcsút véve tőlem, felszállottak reá. A vonat megindult- 'Ekkor rohan be egy ember, fe akar szállni, de „már késő”. Az ‘elkésett szomorúan járt fel s alá a sínek mellet, én meg lassan távoztam e szavakon gondolkozva: ,,Már késő!“ A posta mellett haladtam el. Sok ember szorongott itt, hisz 3 perc múlva bezárják a csomagfelvevő ablakát. Gazdagok és sze gények, férfiak és nők siettek oda, hogy feladják csomagjaikat. De,a 3 perc letelt, az ablak bezárult s eszembe jutott ez a két szó: ,(Már késő !“ Ugyanaznap délután somszédom beteg gyermekét látogatam meg. Mély bánat nehezedett a családra: a gyermek hal- doklott- A mint bementem a betegszobába, láttam, hogy a halál már közéig. Néhány perc múlva • sietve jött az orvos — az anya küldött érte — de amint belépett a szobába s megtapogatta a gyermek ütőerét, csak ennyit mondott: „Már késő!“ Nagy baj az, ha valaki elkésik a postán, vagy lekésik a vnatról, vág/ ha a segítség -szeretteink életének megmentésére -későn érkezik, de mennyivel nagyobb baj, ha valaki üdvösségét nem szerzi meg ideje .korán, ha nem fogadja el az Isten országába való meghívást addig, míg van üres hely, (Luk. 14: 22.) mert egykor majd bezáratnak az ajtók s alkok kin maradnak, azok számára örökre -késő lesz- Vajon te már beléptél-e az Isten országába, vagyis Jézusé vagy-e már? Lehet, hogy még hos-szu ideig meg van számodra a lehetősége annak, hogy Jézusnak ad át magad, de lehet, hogy ma utóljjra. Ne habozz és ne késlekedj azért, szolgáltasd ki magad Jézusnak, ki hiv téged szüntelen, zörget szived ajtaján napról-napra, mert ha sokáig ellen állsz neki, végre elmegy- szomorúan s akkor, ha majd te állsz kívül és te zörgetsz, számodra is, amint az éneik mondja: „Késő lesz már ott a bánat, Kebled sóhaja; Örökre zárva előtted A menny ajtaja.“
