Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-26 / 34. szám
2 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 34. sz. 1911 augusztus 26. Az East Chicago-i konfirmándus gyermekek képe. Irén, Mayer Lili, Kői Ida, Lipusz Erzsébet, Kopcsó Erzsébet, Battyáni Sándor, Kis Imre, Rónay Mihály és Ifj. Szanyi Jánoi. A lelkész tiszt. Vecsey Jenő szép beszédet intézett a gyermeksereghez, kérvén őket, hogy soha ne üljenek a gúnyolódok! székébe, hanem bátran vallják magukat Krisztus követőinek- A mai anyagi világban ne legyenek olyanok, mint Nikodemus, kit háborgó lelke űzött ugyan Jézushoz, de nem merte őt nappal felkeresni, hanem csak az éj leple alatt. Legyenek Istennek gyermekei és az egyháznak 'hü tagjai. A konfirmációi vizsga jelentse számukra azt, hogy ők már eljutottak a bölcsesség kezdetéhez: Isten meg ismeréséhez. Csak igy lehetnek boldogok az életben s ha majd a szülői karok le'hanyatlanak, meg fog majd jelenni lelkűk előtt az Udvezitő Jézus, hogy segítse, támogassa és irányítsa lépéseiket. A gyermekek figyelemmel hallgatták a lelkész beszédét és Ígéretet tettek arra, hogy egész életükben vezérük nem lesz más, mint a Jézus Krisztus! (Lélekemelő ünnepélye volt az East Chicago-i ref. egyháznak augusztus 13-án, a mely alkalommal tizenegy gyermek tett vallást a gyülekezet előtt hitéről. A szülők örömkönnyek között tekintettek gyermekeikre, amidőn azok (fogadalmat tettek arra nézve, hogy ezután öntudatosan, szívvel és lélekkel tagjai és előmozdítói lesznek a református anyaszent- egyházunknak. 'Mintha csak ama megható evangéliumi történet ismétlődött volna meg, amidőn az ártatlan gyermekek szivük tisztaságával és lelkűik nemességével hozsánnát kiáltottak Jézusnak a Jeruzsálemi templomban. Az ifjú egyháztagok nevei a következők : Balogh Erzsébet, Szászi Zsófi, Baso T A R C A. Patócsy Zsófia. Bebek ugyan szerette volna, ha a második már fiú lesz, a Ekkor a török szultán kedveltjáhez, János Zsigmond erdélyi fejedelemhez fordult Patócsy Zsófia: szabadítaná meg az ő hős nrát a török fogságból. A fejedelem közbenjárása és 40 ezer aranynak a portán szétosztása, sikerre vezetett Bebeket a török kiadta, de csak úgy, ha János Zsigmondhoz áll. És Bebak a felesége kérésére megtette. János Zsigmond nagy kitüntetéssel fogadta a hős férfiút, Bajom és Dézna várát és a hozzátartozó birtokokat neki ajándékozta és rögtön megtette az erdélyi hadak fővezérévé. Ámde másrészről az időközben meghalt Ferdinand utódja Miksa király, dult-fult, hogy Bebek cserben hagyta, pedig bizony láttuk, hogy mit tett érte az apja. Elérkezettnek látta az időt, hogy nyíltan fellépjen a megalázott nagy ur ellen. Kemény parancsolatot küldött tehát Svendi Lázár, kassai kapitánynak, a felsőmagyarországi hadak fővezérének, hogy azonnal, sem napot sem órát nem várva, siessen a lehető legnagyobb sereggel és foglalja el a Bebek György várait, összes jószágaival együtt. Ez volt 1566 őszén. És kezdetét vette a harc az üldözött oroszlán ellen. A Bebek család bukását feltartóztatni többé nem lehetett. Ebben az élethalál-harcban s borzasztó megpróbáltatások közt tűnt ki a Patócsy Zsófia igazi nagysága. Svendi a meglepett Bebek várakat egymásután, a legrövidebb idő alatt foglalgatta el. Az erős Szendrőt kardcsapás nélkül, Pelsőczöt és Gombaszögöt pár napi ostrom, Krasznahonkát hat napi vívás után bevette és német őrséggel rakta meg. Ezek után Szádvárihoz szállott seregével. Ide gyűjtötte kincseit és haderejét Bebekné, míg férje Erdélyből sietett szorongatott családjának és birtokainak védelmére. Útközben a törököt is fellázította, de mindhiába. Rimaszombatnál a nagyobb német sereggel szemben csatát veszített, menekülni kényszerült és „buba meriilten csak távolról nézte sajátját”. Svendi, miután mindenfelől körülzárolta Szádvárt, nagy fenyegetések közt beüzent Patócsy Zsófiának, hogy adja meg magát. A hőslelkü asszony szóról-szóra ezt felelte: — Harcba nem szokott nő vagyok, de korántsem oly gyáva, hogy puszta fenyegetésektől megijedjek és elhagynám váramat védelem nélkül, holott még az erdei .vad is védi megtámadott fészkét. Isten kezében vagyunk. Jöjjön, a minek jönni kell. Elvárom a sorsom végzetét. És a hős asszony, a példaszerű hitves csakugyan vitézül, kitartóan oltalmazta a várat közel egy hónapig. A gyönge nő, hitétől és szeretetétől tüzelfetve, maga járt elől a védelemben. Emberei bámulták erejét és merészségét. Remélte, hitte, várta, hogy egyszer csak megérkezik fölszabadítására az ő édes ura. iHirül vette ugyan, hogy feltartóztatták hozzá siető útjában, de mindig hitegette magát: hátha mégis sikerül másoldalról a várat fölmentenie ! De Bebek, bár mint a sas, ott repkedett folyton megtámadott fészke körül, nagyobb sereget, melylyel a fölmentést megpróbálhatott volna, nem tudott többé összegyűjteni. Patócsi Zsófia, mikor látta, hogy az összelövöldözött várat már nem védelmezheti, 1567 jan. 14-én megadta magát. Svendi
