Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-19 / 33. szám
8 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 33. sz. 1911 augusztus 19. ÖRÖMHÍR. 1911 AUGUSZTUS 27. JUDA BABILÓNIAI FOGSÁGA. Aranyige: “És meggondoljátok, hogy a ti bűnötöknek büntetése reátok következik”. Mózes 4-ik könyve, 32: 23. (A bibliának csupán néhány megfelelő részlete, a többi otthon olvasandó el.) Sédékiásnak, a Juda királyának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, eljőve Nabukodonozor, a babilóniai király és minden ö serege Jerussálemre és megszállták azt. 2. Sédékiásnak tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, kilencedik napján a hónapnak, le- diile a város várfala. 3- és bemenének a babilóniai királynak minden fejedelmei és leülének a közép kapuban, tudniillik, Nérgál, Sarézer, Samegár, Néból, Sár- sekim, Rabsáris, Rabmág és minden több 'fejedelmei a babilóniai királynak. 4. És lön, mikor látta volna őket Sedekiás, a Juda királya és minden vitézlő férfiak elfutamodának és kimenénék éjjel a városból a király kertének után, az ajtón, mely vala a két kőfal között és kiméne a pusztának után. 5. És iizék őket a káldexai seregek és megfogák Sedékiást Jérikhonak pusztájában és elhozák ötét és vivék Nabukodonozornak, a babilóniai királynak Ribla városba, mely vagyon Ernát földében és ő reá szentenciát monda. 6. És megölé a babilóniai király Sé- dikiásnak fiait Riblában szemem láttára és Judának minden nemeseit megölé a babilóniai király. 7. A Sédékiás szemeit pedig kitolatá és vasba vereté, hogy elvinné ötét Babilóniába. 8. A király házát pedig és a község házait felgyuj- ták a káldeusók tűzzel és Jeruzsálemnek pedig, mely a városban megmarad vala, és akik elszakadván hozzá futottak vala, és a több községet, mely még meg vala, elvivé Nabuzáradán a vitézek főhadnagya Babilóniába. 10. És a községnek szegényit, kiknek semmijük nem vala, meghagyá Nabuzáradán, a vitézek főhadnagya, Judának földében, és ada nékik szőllőket és mezőket azon a napon. Zedekiást rabláncra fűzve viszik a babilóniai királyhoz. Magyarázat. Ez a történet Jeruzsálem megvételéhez és a babilóniai fogsághoz vezet bennünket, amelynek a leírása négyszer van említve a szent könyvünkben: a királyok könyvében egyszer, aztán a krónikák könyvében, a 36-ik részben és végül Jeremiás könyvében a 39-ik és az 52-ik részekben. Ezen kívül természetesen a prófétáknak egész 'halmaza mutat reá ennek az erkölcsi sülyedésnek a bekövetkezésére Amosnál, Esaiásnnál, Mikeásnál, Zakariásnál és Dánielnél. Juda országa 388 évig állott fenn és húsz király uralkodott benne, mind a Dávid nemzetségéből. Izráel országának már egészen más története van. Ez már 136 éve nem létezett, de azért itt is 19, tehát csaknem annyi király uralkodott. Ezek azonban már nem egy nemzetségből származtak, hanem kilenc különböző dinasztiát vagy házat reprezentáltak. A mai leckénk történetétől számitódik a babilóniai fogság. KÉPÜNKHÖZ. Mi volt a legfőbb bűne Judának, amiért a királyság megszűnt. Kétségtelenül a bálványimádás, aztán az Isten iránt való engedetlenség, amely előbb-utóbb megboszulta magát. íme, itt látjuk az első képen, amint a királyt, aki a bálványimádásba sülyesztette a népet, rabláncra fűzve viszik a babilóniai királyhoz. De mit mond szent szövegünk a második képről? Azt, hogy a bálványimádó 'királynak a házát, valamint a község házait is felgyújtották és Jeruzsálemnek a falait is széjjel rombolták. Jer. 39: 8. íme ilyen következményekkel jár az engedetlenség és bálványimádás. Utoljára a nép már futni kezdett Jeruzsálem városából, de hasztalan, mert az ellenség utolérte és a fogságba hurcolta. A királyi palota felégetése.
