Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
10. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 30. sz. 1911. Augusztus 5 = A MULT ES A JELEN. = BÚCSÚSZÓ NAGYTISZTELETÜ CSUTOROS ELEK REE. ESPERESHEZ. “Idegen és jövevény vagyok tiköz- tetek; Adjatok nekem temetésre való örökséget, hogy íemesgm el az én halottamat a ki én előlem elvétetett. (Moz; I-sö könyv. XXIII. rész 4. vers.) Ezzel a hangulatos beköszöntővel lépett a clevelandi eastsidei első ref. templom katedrájára Csutoros Eleik ref. lelkész 1898 évi október hó 23-án a szinül- tig megtelt templomban a hivők elé.... Csutoros eme szavainak alázatosságában, mely szavak Isten felkent szolgájának ajkairól Isten felszentelt házában hangzottak el, nem volt okunk kételkedni. S hogy semmikép sem egyenrangú hasonlattal éljünk, itt is megismétlődött a magyar nagylelkűség kicsiny vonásokban, mint mikor Kossuth Lajos varázsszavaira megrázó erővel viharzott viasza a nemzet ajkairól. Megadjuk! Megadjuk! Azonszerint mi is a Clevelandi I-ső Magy. Rier. Egyház tagjai mindent megadtunk, de nem kaptunk érte cserébe még őszinteséget sem. Azóta az idők változtak s benne az események is. Megtaláltunk mindent, s nem maradván m'ár mit adhatni, izibe kérő s csak kicsiny kegyelem-morzsákat könyörgő testületté fejlődtünk vissza. S csak igy, a viszonyok megváltoztatása következtében történhetett meg az is, hogy ama bizonyos célok felé mindég gravitáló szerény lelkész. Istennek egy csakugyan gyarló szolgája, megfeledkezett arról az alázatosságban fogamzolt, kicsiny kéréséről a temetésre való örökségről, melyet neki ez a nagylelkű gyülekezet első intrurluctióra odaígért, s ,, .zinte bizalmának jeléül oda is ajándékozott, előzékeny (avagy szinleges?) szeretőiének jutalmául. És ime most, ugyan ez a szerényen esdeklő pap, ugyan >ez a lelkész, a ki nem hiába zörgetett a mi sziveink ajtaján, a ki kiért — valamit s iá kinek minden megadatott, — ez a lelkész rúgta el magától azt a temetésre való örökséget, melyre most már szüksége nincs, s melyet mi egykor igaz, őszinte szívvel ajándékoztunk neki örök időkre.... Ma már ez a lelkész fütyürészve, szivének minden önzőbb indulatától hajtva, felszedvén és pedig hamarosan f. é. aug. 3-án az ő sátorfáját s elvitorlázzon vissza, oda a honnan jött, és felvegye, hogy ne mondjuk árulásának dijját, attól a con- venttől, mely convent tele van olcsó, az egyházakat semmiképen sem érdeklő üres “ címek ” kilátásba helyezésével, saját hiúságoknál fogva, az ő, ha nem is épen gonosz céljainak szolgálatába sze- gődtetni. Elhatározott s előreláthatólag megmásíthatatlan tény az, hogy Csutoros ur! haza megy, hazamegy pedig azért, mert ezt az ő családi, főikép az ő magánérdekei 'ezidőszerint igy parancsolják, ő pedig, mint mindég úgy most is szives készséggel hajlik meg magánérdekei előtt, s mitsem törődik azzal, hogy mily emlékeket hagy hátra volt hívei lelkületében s a Clevelandi I-ső Magy. Ref. Egyház történetében. Mi, kik féltő figyelemmel kisértük 12 esztendei munkálkodásának minden részletét, legjobb akarat mellett sem tudunk róla mást emlékezetünkbe tartani, mint hogy ő volt az, a ki előző heves | ellenkezése után végül mégis becsatolta szőröstiil-bőröstül a Clevelandi east sidei ref. egyházat, s azt, hogy eme becsatolás szükségszerű következményei már kezdik bontogatni fekete szárnyaikat.... kezdik felszínre vetni azokat a következményeket, melyektől minden józan gondol kozásu férfi rettegett, és a mely következmények élvezetében ő neki magának része már nem lesz. Ezt a becsatolás tényét, tekintettel laz ezt megelőzött nagy ellenkezésére,ezt a farizeus ténykedését nem tudjuk meg- bocsájtani Csutoros lelkésznek soha. Most pedig még kevésbbé, midőn haza megy egy biharmegyei kicsiny falucskába apósa egykori paróchiájára, megy pedig nagy ambíciókkal, lázas reményekkel, .... élvezni elv-feladatának régen óhajtott jutalmát ........ Nagytiszteletü Csutoros ur! &n, mint mindég, most is következietes volt önmagához, s mint önérzetes ember, közvetlenül hozta tudomására az önt még mindég szerető de nem kedvelő híveinek, hogy körünkből minden valószínűség szerint távozni fog, (hagyván őket magokra, mint Szt.-Pál az oláhokat.) Mi pedig, kiknek régebbi lelkésze, sőt sziemélyes barátja távozik, nem bánkódunk magán a távozás tényén, de bánkódunk, sőt sajnáljuk ezt a távozást lehetővé tett eseményeiken ; sírni, könnyezni azonban nem fogunk s nem is tudunk, kiszáradtak már pilláink, s ajkainkat csak egy keserű sóhaj ! és egy hosszú,.... hosszú gondolat lehe hagyja el. Vezérelje Isten közülünk oda, a hová az ön, már nem is ifjúkori, becsvágya mindenkor kívánkozott, arra a helyre és positiora,mely positiot kizárólag a becsatlakozás tényével sikerült csak kiküz- denie.... S most, midőn Istcnhozzádot mondunk önnek Csutoros ur! ne feledje el, hogy közöttünk, velünk és általunk 12 esztendeig vezette az itteni egyházat, mely egyház talán nem szerénytelen, ha kijelenti, hogy sokat, áőt mindent meg- t.tt önért, mely egyház azonban nagyon keveset, sőt semmit sem kapott öntől... És ha már szerencsésen iát ért, mit szívből óhajtunk is önnek, úgy gondoljon vissza szivének, lelkének önzetlenebb pillanataiban minderre, s megfogjavallani ön-önmagának, hogy a Clevelandi I-ső Magy- Ref. egyház nem úgy áll ma, 12 éves kemény küzdelem után, mint állt egykor, midőn ön még ezt a bizonyos kicsinyke temetésre való örökséget kérte tőlünk a pulpitusról.... Ha azonban az emberi önzés úrrá lenne Önön még legbensőbb gondolataiban és önbirálataiban is, s ha Ön nem akarná egy magasabb tárgyilagosság szinvonailá- ra emelni ön-önmagát úgy szives engedel- mével mi, kik önnek egyébként semmikép sem vagyunk személyes ellenségei, de vagyunk az egyháztól mitsem kérő, eilenbon annak mindent feláldozó tagjai: fogjulk-e helyen ön helyett elmondani mindazt, mit elmondani az egyház édeké- ben opportunusnak tartunk. Isten velünk! Béke velünk. Kelt Cleveland, 0., 1911 julius hó 24. Boldizsár Eerencz, Kára Imre. Tóth József, Vajányi János, Kresnye István, Molnár János. Fenti közleményért az aláírók felelősek.
