Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 9. oldal. 31 sz. 1911. Augusztus 5. A LEGFELSÉGESEBB KILÁTÁSOK. ALAPIGE: I. THESSZ. IV: 13-18. Az apostol itt Krisztus újra eljöveteléről szól. Az egész keresztyén egyházzal egyetemben ezt valljuk az apostoli hitformában, mikor ezt mondjuk: onnan készen eljövendő, Ítélni eleveneket és holtakat. Ez a keresztyén embernek felséges hitcikkelye telve gazdag vigasztalással, mert a keresztyén nem félelemmel néz Urának eljövetele elé, hanem örömmel. Az eljövetel a hitetlen világ előtt el lehet zárva, arról százféle véleménye és nézete lehet, de bizonyosat nem tud. Plgészen másként a keresztyén. Ő a világi homályon és bizonytalanságokon keresztül bizonyé« dolgokat lát a hit tiszta szemüvegjén — tudja, hogy Ura jönni fog, és a legfelségesebb kilátásokat nyújtja neki. I. A világ előtt, mint mondottuk, az eljövetel komor és homályos lehet, a hitetlenség nem tudja és nem szereti fellebben- teni a fátyolt. Előtte csak (sötétség és reménytelenség tátong. Ha ez a test romba dől, nincs neki semmije s nem tud semmit. A sir komor gondolatokat költ föl benne, az előtte csak rothadáshely, melyet ő legfeljebb érzelgős, hitetlen beszédekkel és virágokkal tud feldíszíteni. Az örökkévalóság rá nézve homályos túlvilág, melyről azt állítja, hogy onnan még senki se jött vissza megmondani, hogy milyen is az hát? Ott minden homályos, nincs kilátás, legfeljebb a rothadásnak rideg sírja. Szegény lelkek, kik tekinteteket nem tudjátok magasabbra emelni, azzal legfeljebb a világi élet bűzös mocsarán merengtek 1 Annyi tény, hogy ez alacsony, tespedő mezőkön nincsenek felséges kilátások. A legpompásabb kilátások csak az isteni ige kijelentésének mezején nyílnak az embernek. Ott tanult meg a hivő szem a végtelen másvilágba tekintést e földi életen túl. így tanulja meg már Jób, bogy a sötétségnek és a halál árnyékának földére nézzen,hol sűrű sötétség van és nincs rend (X: 21, 22), úgy hogy ő hittel mondhatja el: tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll; és miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent (XIX: 25- 26). Mily pompás e fenséges hit már dobnál ! De ez még korántse csúcspontja a legfelségesebb kilátásoknak. E magaslaton csak a keresztyén hit áll; ez pedig | Krisztus feltámadásán alapszik. Ez a foglalója és záloga a mi egykori feltámadásunknak, a mikor az Ur visszajön riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával. Az a legfőbb és legpompásabb kilátása a keresztyén embernek, hogy Krisztus élt, megdicsőült, vissza fog jönni és övéit magához fogja vinni — én is élni fogok, általa megdicsőülök, minden halálos ínségből megszabadít és az Urnái leszek mindenkoron. II. Ez a dicső vég pedig bizonyos rendben megy végbe. És erre tanítja itt az apostol a thesszalonikabelieket. Őtk a véget nem tévesztették szem elől. Nem, ők hittel maguk előtt látták azt; tudták, hogy az Ur közel. Megmentésünk és meg- dicsőitésünk végett jön. Ők e felséges kilátás birtokában boldogok voltak. De egy dolog aggasztotta szivüket; nem tudták, miképp áll a dolog szeretteikkel, kik már a Krisztusban való hitben haltak meg. Talán megrövidülnek azok? Nem vesznek részt a Krisztus vissza jövetelének örömében és boldogságában? Erre tanítja őket és ez iránt nyújt nekik vigaszt az apostol. S mily gyöngéden és szeretetteljesen teszi ő ezt! Mily reménnyel telt iki- fejezésmódja! A Krisztusban megholtakat az alvókhoz hasonlítja. Mint a hogy az Ur Jairus leányánál tesz: nem halt meg, hanem aluszik. Az alvásból felkölthetjük az embert. Úgy fognak felébresztetni a Krisztusban elaludtak, ha az isteni harsonát meghallják. Ők lesznek elsők a megdicsőülésnél, tehát semmiiképipen se rövidülnek meg. Krisztus fogja őket először elkészíteni a testnek az ő ereje általi fel- ébresztésére, a lélekkel való egyesítésére s igy ö vele mindenben egyenlőik lesznek. A Krisztusban elaludtak tehát nem szenvednek szükséget. Az Ur ismeri és isteni erejének csodáiként előre állítja őket. Boldog az, a ki kedves halottaira ilyen felséges kilátással gondolhat! Őket követik aztán azok, a kik Krisztus u ra eljövetelének idejekor még e földön élnek. Ők meg lesznek kiméivé a közönséges haláltól. Nem fognak meghalni, hanem egy pillanat alatt átváltoznak, meg dicsőülnek, és a korábban elaludtakkal a felhők közzé ragadtatnak, az Ur elé. Valóban, felséges kiltás úgy az Urban el- aludtakra, mint az Urban élőkre. Mindnyájan boldogok, megvilágositottak, meg- I diesőültek lesznek. III. Igymegdicsőülve lesznek az Urnái mindenkoron. Ezt az Ur már régebben megígérte, midőn ezt monja: a hol én vágyóig ott lesz az én szolgám is (Ján. XII: 26). Vagy mikor imádkozik: Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is velem legyenek (Ján. XVII: 24). Az Urnái pedig jó lenni. így vette észre Péter is a megdicsőülés hegyén és azért mondotta: Uram, jó nékünk itt lennünk, hadd építsünk hajlékokat (Mát. XVII: 4). Az Urnái lenni: a mi rendeltetésünk, így volt Ádám az Urnái, mielőtt vétkezett így leszünk mi újra az Urnái, ha bűneinktől Krisztus megszabadít bennünket. Ez az Istennel való közösségünk a mi véges és örök boldogságunk. Ekkor teljesedik be, mit szem látott, fül nem hallott és embernek szive meg se gondolt (I. Kor. II: 9), hogy Istent dicsérjék és magasztaljuk abban. Értsük meg e felséges kilátásokat igazi hitben már most! Ámen. J. Külling nyomán: Székely Sándor, uniontowni ref. lelkész. A JAPÁNOKRÓL. Érdekes tudni, hogy mennyivel több játékszer ük van a Japánoknak mint nekünk. Mindent, ami a művészetben és a tenyészetben feltalálunk^ utánozzák kicsiben. Játékokat lehet venni egy fél centért is, 8-10 centért miár igen szépek kaphatók Az idősebb asszonyok álványokat készítenek és azokat kiviszik az utcára és onnan árulnak egy egy kanál port a gyermekeknek, akik abból játék kalácsot sütnek. Majd az utcán végig megy egy ember nagy korsó szappanos vízzel és el ad a gyermekeknek egy egy csuporral egy centnek a század résziéért (mert van olyan kis pénzük is) és a gyermekek örömmel fújják azután a szappan buborékokat a bambuszniádalk'on keresztül. A gyermeket rendkívül udvariasan nevelik lés arra tanítják őket, hogy mindent megköszönjön. Ha a Japán gyerek kap egy pennyt, azt csak akkor köszöni meg, amikor által adja az ember nekij hanem valahányszor találkozik az ember a gyermekkel.
