Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
8. oldal Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 30 sz. 1911. Augusztus 5. ÖRÖMHÍR. Jmikim megégeti a Jeremiás könyvétJeremiás könyve 36:20332. Aranyige: A mi Istenünk beszéde megmaradni mindörökké. Esaiás 40:8. A mai vasárnapi leckénk Joákim királyról szól és a nagy prófétáról Jeremiásról aki Báruk által megiratta mindazo- ikat, amelyeket Jeremiásnak az Ur kijelentett. Jeremiás Istennek prófétája volt, akit az Isten bízott meg azzal, hogy az országnak népét figyelmeztesse az Ő parancsolatainak a megtartására. De Joákim (király nem volt méltó utóda az atyjának a kegyes és Istenfélő Jósiásnak. Épen azért nem szívesen hallgatta az Urnák izenetét és amikor felolvastatta a könyvet, amely az Isten szavát tartalmazta, -egy késsel ketté metszié azt és aztán, mivel közel ült a kályhához egyik téli napon a tűzbe dobta Bárunknak az Írását. Isten azonban nem hagyta el aző követét, hanem Jeremiásnak emlékébe hozta mindazokat a mondatokat amelyeket egykor Barakkal leiratolt, de amelyeket Joákim megégetett. Megjelent azért ismét az Istennek izenete, hogy itt is bebizonyosodjon, ha mindenek elmulnánaik is, de az Unak beszéde megmarad örökké. GYERMEKEKNEK. Jeremiás próféta már 22 lévig hirdette az Istennek akaratát és csak azután Íratta le -azokat a későbbi időkre is és hogy az emberek az igazságot ne csupán halják, hanem egyúttal olvassák is. Jeremiás maga nem irt le semmit, hanem volt neki egy jó Íródeákja, akinek a neve Báruk volt. Mialatt a nagy próféta beszélt, azalatt az Íródeák leírta az ö szavait. Juda és Izráel ellen szólották azok, amely nemzetség nap mint nap, le- jebb sülyedtek a gonoszságban- Jeremiás tudta, hogy Isten a bűnt nem tűrheti el, de viszont ismerte a nagy Istennek az irgalmát is tás azért kérte a népet, hogy térjen meg és ezáltal Isten kegyelme és irgalma is feléjük fog fordulni. Isten ugyanis még egy alkalmat akart adni a népéneik, hogy megtérjen és bünbánatot érezzen. Össze hivatta a népet és Bárik felolvasta a gyülekezet előtt Jeremiás beszédeit. Jeremiás nem jelenhetett meg, mert sok ellenségei voltak, akik őt üldöztök. Először az Írástudók Sáfán fiának Gamáriának kamarájában az Ur háza uj kapujának ajtajában olvastatta fel ezeket. De azután a fejedelmek és az előkelők is meghallgatták Bá- rukot és utoljára felküdték őt a királyhoz is,Joákimhoz,aki azonban alig három oldalt hallgatott meg amidőn haragjában kettlé met szó az írást és a tüzbe dobta. Halálra akarta ítéltetni Jeremiást és Bá- rukot, de Isten megszabadította őket és az Ő segedelmével az egész könyet újra leírták. TANÍTÓKNAK. Beszéljük el a vasárnapi iskolánk osztályaiban, hogy mint íratta le Jeremiás az Ur beszédeit. Tegyük figyelmessé a gyermekeket arra, hogy milyen nagy áldás is az Isten beszéde, a biblia reánk nézve. Ha Joákim király az egész könyvet végig olasta volna, bizonyáa nem merte volna azt elégetni. De úgy tett ő is mint sok hitetlen ember, hogy esak egyes részleteket visz ki a bibliából, amelyek 'érthetetlenek előtte. Nekünk az egész bibliát (által ‘kell tanulmányoznunk, hogy megértsük Istennek akaratát. Fel hozhatjuk még Mózes történetéből azt, amikor a kőtáblákat összetörte és ujjakat készíttetek GONDOLATOK. 1- Tanuljuk megbecsülni Istennek igéjét. Mindenki vegye elő a bibliát és olvasson egy részt abból naponként a családi hajlékban és meglátja, hogy mennyi áldás lesz belőle. 2. Igaz, hogy néha az ó-testamentumban kemény délietekről van szó, amelyeik kel Isten meggátolja a népet a gonoszság miatt, de aztán Isten mindjárt ott van a megtérő előtt a vigasztalásnak szivárványával és felmutatja az ő irgalmasságát is. Az uj testamentumban pedig Jézus vére tisztára mosta a bűneinket. Augusztus 13, 1911. 3. Legyünk jó keresztyének és ne csupán azzal elégedjünk meg, hogy magunk olvassuk a bibliát, hanem adjuk azt a mi testvéreinknek a kezébe, hogy azok is érezzélk az örömöt és boldogságot, amit a bibliának, szent könyvünkben az olvasása nyújt. Ichang-ben, Kína egyik városiában a missioi iskolás fiuk tudomást szereztek arról a nagy éhségről, amely egy másik városban körülbelül 200 mjétföldnyi távolságra tőlünk uralkodott. Elhatározták tehát, hogy egy bizonyos ideig nem fognak húst enni csak azért, hogy ezáltal hozzá járulhassanak az éhezők megmentésére. Ha elgondoljuk, hogy a kínai fiuk étvágya ép olyan mint a más nemzet fiaié, akkor bizony dicséretreméltóan említhetjük meg ezeknelk a jószivü kínai fiuk- naík a kereszténységét. Egy lelkész egy alkalommal arról prédikált, hogy a szerencsétlenség milyen különféle hatást tesz az emberekre. Elbeszélte, hogy egyszer a tengerparton állott és figyelemmel kisérte az árbocos hajókat, amelyek a tenger vizében úszkáltak. Némelyiket a szél az egyik irányban, a másikat pedig a másik irányba fújta, s jól lehet a szél csak egy irányban fújt, mégis a hajóknak ikülönböző irányt adott. A magyarázatja ennek a különös dolognak abban rejlik, hogy az árbocok különféleképen voltak feltéve a hajókra. Épen igy van ez a mi emberi életünkben is. Az egyik embert,ha valami csalódás vagy szomorúság éri, mulatozás általi akarja bánatát enyhíteni, mig a másik ember csakugyan megnyeri a vigasztalást Istenbe vetett hitével amikor a fájdalom csapásai alatt megtanul igazán imádkozni. Az előbbinek helyzete végül még szomorúbbá lesz, mig az utóbbi megvigasztalódik az Isten bölcs intézkedéseiben- Nem a szenvedésnek a minősége teszi itt a különbséget, hanem az, hogy hogyan veszi az ember a szenvedést.
