Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 30. szám
30 gz. 1911. Julius 29 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3 oldal ezerszerte jobban szeretett minket, hogy- nem mi szerettük őt! Azonban ne tévelyegjünk! Nem minden szenvedő vigasztaltatik meg és nem minden szenvedő leszen ám boldog! Aki betegségében csak arra gondol, hogy az neki fájdalmakat szül, aki halálában csak a megsemmisülést látja, az ilyen hiába sóhajt és kiált! Halld az Írás szavát: “Higyj az evangéliumnak, idvezülsz mind te, mind a te házad népe” — érezd, hogy mely közel való könyörülő irgalmas a mi Istenünk, igy bizonnyal beteljesedik rajtad a Mester áldott tanitása: “Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!” — Ekként megnyílik előtted a vigasztalásnak kiapadhatatlan kútfeje, az Istennek édes atyai szive s érezni fogod, hogy a keresztyén ember szenvedése örök életre vezérlő menyei erő! gyedül a bibliai leckekép az, amelylyel megörven deztetheti gyermekeit. •— 52 vasárnapra a bibliai képek ára a postai költséggel együtt csupán 20 cent. — írjon szerkesztőségünkhöz, 244 E. 14th Street, New York, N. Y. MINDIG BOLDOG. Te dicséreteddel, Én édes Istenem, Az eget és földet Hogy be nem tölthetem! Hogy bem lehet egész Világ bizonyságom, Mely nagy az én hálám S az én boldogságom! Boldog az én lelkem, Ha veled beszélhet, Megérti világot, Teremtő Igédet; Aki magát hozzám Megalázta mélyen, Nevel és vigasztal Az igaz ösvényen. Boldog az én lelkem, Ha Téged imádhat. Áhítozik innen Portestem utánad Szabad bizalommal Mint fiú atyjához; Szent remegéssel, mint A bűnös Urához. Boldog! ha jön a nap, Mikor az éktelen Sírból a menny és föld És Fiad megjelen És házadban néped Nevedet imádja; Fellobog aluvó Hitemnek fáklyája. Boldog! noha versz is, Hűséges szeretet. Csapásid alatt is Szeretve szere tlek. Sirok, de atyai Kezedhez békülvén, Ama keresztre és ■ Egy napra tekintvén Boldog! ha a bukás Angyala támad rám. Fegyverem a kereszt, Váltságom a Bárány. Győzök, — noha térden. Győzök, — noha porban. Győzök e harcon is Bár összetiportan. Boldog! mindig boldog! Atyám erős Isten, Krisztus a teestvérem, Szent lelke védelmem! A pokol mit árthat, A föld még mit adhat Annak, ki a menynyel S az Istennel gazdag! Adolph Monod után (Szeghalom) Csanfci Benjamin Bebek birtokot, többek közt a kies fekvésű akkor igen erős Fülek és Salgó váraival. Ilyen vagyon és hatalom birtokában Bebek Ferencz na- gyón elbizta magát, pedig Írva van ,.valaki magát felmagasztalja, megaláztatik“. Hát bizony öt is megalázta a nagyhatalmú Úristen. Mert sok gonoszságot követett el az ő egész életében. A szegény föld népét iszonyúan sanyargatta, olybá nézte mint az állatokat. Valóságos rablóhadjáratokat tattott mindenfelé s ilyenkor nem nézett se Istent, se embert ; dúlt, rabolt, ölt, pusztított mindenütt, úgyhogy valóságos siralomvölgyévé tette, a merre járt. Sokan voltak abban az időben az urak közt ilyenek, de Bebek valamennyit fölülmúlta. Országos perbe is fogták bűneiért egynéhányszor, de senki sem mert vele kikötni, csak fenyegették. Annak pedig ö fittyet hányt és tovább folytatta istentelen cselekedeteit. Udvarát Pelsőczön tartotta igazi kis király módjára. Volt udvari személyzete, nagy hadserege, sőt még pénzverője is. Ezen hamis pénzeket veretett, a melyeket azután erővel rátuk_ máit a szegény népre. Zabolátlanságait, melyekkel az egész vi. déket rettegésben tartotta, nem lehetett megakadályozni. Hoj egyik, hol másik királyhoz, hol Szapolyaihoz, hol Ferdinánd. hoz szegődött, hétszer változtatta életében uralkodóját, s a melyikhez pártolt, az szemet hunyt korábbi gonoszságai felett- Pedig azoknak száma légió volt. Legborzasztóbb valami között, a mit az akkor terjedőben levő evangéliumi hit követői ellen elkövetett. Dühösen üldözte őket, mint vakbuzgó pápista. A gombaszögi kolostor pálos szerzetesei is öntözték. Ezt a kolostort a Bebekek alapították és tartották fenn. A kolostor élén ez időben Bánffy Gergely prior állott, eszes és erélyes ember. Gyakran megfordult a közeli pelsöczi Bebek udvarban s ilpenkor fel-feltüzelte a hatalmas föurat. — Eláras :t már bennünket az eretnekség. Körös-körül terjed, mint a futótűz. lm itt Rozsnyón is föllépett, mint valami járványos nyavalya. Az odavaló pap, Péter gyenge ember, több gondja van a bányajövedelmekre, mint a hiveire. A farkasok széjj .ljárnak ás ragadozzák a bárányokat. Kegyelmedhez kiáltok, mint Péter Krisztus Urunkhoz: “Uram! tarts meg, mert elveszünk! ” Megtartani, megtartani! könnyű azt mondani, de ki állhat ellent az Isten akaratának? Lám a Bebek udvarba is, ki tudja hogy, lassan-lassan beszivárgott az igazság. Suttogtak felőle a szolgák, az apródok, a fegyveres katonák érdekkel, örömest, de titokban, csendesen, hogy az ur meg ne hallja- Mert mind erősebben felindult azok miatt, a miket hallott és a mik körülötte történtek. Hisz azok olyan rettenetes, hihetetlen dolgok! Egyszer azt hozták hirül, hogy az ö vérbeli rokonai, a Csetnekyek is elhagyták az egyedül üdvözítő róm. kath. anya. szentegyházat, hogy protestáns papot fogadtak fel s tartanak udvarukban, sőt hogy már egy nagy prot. gyűlést is hivtak össze Csetnekre. (Folyt, köv.)
