Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 30. szám
2. oldal. . Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 30. sz. 1911. Julius 29 EVANGÉLIUMI GONDOLATOK. guldanak a messze távolba. Gondoljuk meg- csak mennyi munkáról beszélhetnének azok.'' Hány ember áldozta fel életét és energiáját, munka képességét, hogy azokat elő állítsa, amelyeken mi a közlekedéseket lebonyolítsuk. Lehetetlen volna mindezeket elképzelni, ha nem tudnánk hinni a legteljesebb mértékben a lelkünk teremtői képességének. Volt nekünk egy mély gon- dolkozásu költőnk: Madách Imre. Ez a hatalmas lángelme megírta tapasztalatait egyik világhírű müvében: “Az ember tragédiá”- jában. Végig vezeti ebben az embert a teremtés őskori állapotától egészen a mai modern korig, a mikor a gépek zakatolása zavarja meg körülöttünk mindenütt a csen/ det és nyugalmat. Es amikor mindent megmutatott a munka zűrzavaros harcán keresztül . . . megállít végül bennünket az Istennél és ezt a gyönyörű tanácsot adja mi nekünk: “Ember küzdj és bízva bizzál! ’’ Máté 5. r. 4. v. “Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztal- tatnak.” A'nagy Isten áldott Fiának, a mi Megváltó Jézusunknak szavai ezek, a melyek igazán édesebbek a méznél, drágábbak az ezüstnél. A gyászban kesergőkhöz, a bánatban szomorkodókhoz, a világtól meg- vetettekhez, a lenézett szegény Lázárokhoz, a bűnös, de megtérő asszonyokhoz, a tékozló, de a szülői házhoz visszajött, patakzó sirással siró fiukhoz szól a szó a menyei Mester ajakáról: “Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!” És csakugyan iga, valóban úgy van, hiszen az ő szájában nem is találtatott álnokság soha! Ezt hallva is ekként kell felsóhajtanunk: Érezzük, tudjuk, oh Uram, hogy örökéletnek beszéde vagyon Te nálad! A jólét, az öröm, a boldogság, a kincsek halmaza — fájdalom — nem Istenhez, hanem Istentől messze szokta vinni legtöbbször az embereket. Kevélység, nagyravágyás, felfuvalkodottság és gőg ejtik rabul a szivet s ekként kiáltanak fel amaz evangéliumi balgával együtt: “Egyél igyál én lelkem, sok esztendőkre eltett javaid vannak te neked.” A szenvedés, a bánat, a nyomorúság napjain érezzük először az elhagyatottságot, ez az idő a magunkba szállásnak nehéz, de áldott ideje. A könnyeket hiába visszük piacra, senki meg nem veszi őket es beteljesedik a régi római nagy költő mondása: “Mig boldogságban élsz, sok barátod leszen, de ha a nyomorúság árvizei csapnak át fejed felett — magányosan, elhagyatva, egyedül maradsz!” Azt mondám fentebb: ez idő nehéz, de áldott! Igen, áldott, mert Istenhez, a mi jó Atyánkhoz s szent Fiához leghűségesebb barátunkhoz, a Jézushoz vezet. Az Isten szerelmének fényiben pedig elosz- lik a bánatnak, a szenvedésnek sötétsége s boldogok lesznek, a kik sírnak. Az Isten igéje először elvezet bennünket a szív mélyére ott reá mutat bűnünkre, a mely kútfeje a nyomorúságnak, hiszen igaz, hogy minden mi igazságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőzött ruha. Az Isten igéje aztán felmutat a magas mennyekre, hol nincsen szenvedés, honnan mindörökké, hallatszik a szeretetteljes, kegyelmet hirdető hivó szó: jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok és megter- heltettetek és én megvigasztallak titeket. Az Isten igéje elvezet az irgalomnak örök forrásához, a menyei Atyának jó szivéhez, ahhoz a szívhez, a melyik előbb szeretett minket, hogy nem mint mi szerettük őt, ahhoz a szívhez, amelyik százTÁRCA. PATÓCSY ZSÓFIA. — Történeti rajz. — Irta: S. SZABÓ JÓZSEF. A Bebekek. I. Valóságos kis királyok voltak a XVI-ik században a Bebekek. Egész-Felső Magyarországot kezökben tartották és ott kedvök szerint cselekedtek. Csak Gömörben 36 falujok volt. Azonkívül számos vár és a hozzátartozó birtok Borsodban, Abaujban, Tornában, Nógrádban, sőt még az alföldön is. A nagy erős várak közül Pelsöcznck, Krasznahorkának, Szádvárnak, Jablonczának, Szendrönek, Vámosnak, Göncznek, Boldogkőnek, parancsoltak s mindenhol nagyszámú katonaság állott rendelkezésükre. Olyan urak voltak, hogy még a királyok is féltek tőlük és igyekeztek kedvűkben járni. Egyszer a jó Szapolyai János király üzent Bebek Jánosnak, a ki a szerencsétlen II. Lajos idejében főpohárnoki tisztséget viselt. Tudom, hogy magyar ember kegyelmed és pártolni fogja a német ellen a magyar királyt. Azért hát számitok reá és nagy hatalmára. Tudva van előttünk, hogy mit tett kegyelmed a magyarságért, a miskolczi gyűlésen, a mikor olyan hat" hatósan szólította fel a nemeseket a haza védelmére. Ilyen vitézkedést nem lehet elfelejteni, s ilyen vitézkedőnek nem szabad hiányozni az én hiveim közül, a kik a nemzeti királyságért küzdenek. Kérem szolgálatát, viszont én sem fogok fukarkodni az adományozásokban. János ur csakugyan Szapolyai mellé állott. Az adományok sarkalták, mert a Bebekek nem voltak mentek a kapzsiságtól. Viszont a német Ferdinánd király a Bebek János fiát, Ferenczet igyekezett megnyerni. — Kegyelmedre sokat adok — irta neki — s óhajtom hiveim között látni, bofo oszlopa leend az én birodalmamnak, de föfö részese udvarom fényének, hatalmának és gazdagságának is. Támogasson hát eszével, hatalmával és karjának erejével 1 Es Ferencz Ferdinándhoz pártolt. Gömörmegye örökös főispánja lett s a mellett Felső-Magyarország kapitánya. De nem sokáig maradt hü Ferdinándhoz, Szapolyai hívei közé csapott fel, mialatt atyja meghalt, testvére, Imre papnak készült és ő igy megmérhetetlen vagyonhoz s királyokéval fölérő uradalomhoz jutott. Felesége, Ráskay Dorottya még növelte a
