Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 30. szám
fipjos NEW YORK, N. Y. 1911 JULIUS 29 Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3,1879 Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. A MUNKA VALLÁSA. Talán sehol a világon olyan hatalmas arányokban ki nem fejlődött a munka, mint Amerikában. Itt ha végigtekinthetnénk madártávlatból a városokon, nem láthatnánk mást, mint füstölgő kéményeket, amelyek mellett a munkások ezrei és milliói dolgoznak szakadatlanul. A hatalmas gyárak mellett, amelyek annyi sok női és férfi munkás kenyerét biztositják, itt látjuk azokat a nagy hajókat, a melyek oly hihetetlen gyorsasággal alig egy-két hét lefolyása alatt röpítik át az utasok ezreit a tenger egyik szélétől a másikig. Ezt mind az emberi elme találékonysága és az emberi kéz szorgalma teremtette. Igaza van csakugyan a zsoltárirónak, aki egy helyen azt Írja, hogy Istennek egy vonása arcunkra van vésve. Azaz munkálkodásunkon meglátszik, hogy a teremtés koronái vagyunk. Mert ugyan lehetne-e oly csodálatra méltó eredményeket elérni, ha nem volnánk többek, mint ama közönséges teremtmények, miket csak az ösztönük vezet. De hiába szólítja fel mégis Ibsen, a nagy norvég költő munkára a nemzeteket “Laborémus” (dolgozzunk) cimü müvével, hiába állítunk fel szobrokat a munka megdicsőitésére, mert a munkának is csak akkor van áldásos eredménye, ha párosul mély vallásossággal és Istenbe vetett bizoda- lommal. Különben csak gépek vagyunk egy bizonyos munkának elvégzésére, de nincs meg a lelkünk, a teremtői képességünk. Hányán és hányán tapasztalhatták ezt honfitársaink közül, a kik kijöttek ez idegen földre csupán a munkáért, illetőleg a pénzért. Feláldozták érte minden idejüket és erejüket, sőt még a családi életüket is. És mi lett végül az eredmény: A férfi, a családapa megtörve ások munkától nem képes tovább folytatni azt a munkát, amit elkezdett. Testben lélekben összetörve kell beismernie, hogy mennyi időt elmulasztott, mialatt boldogságot és örömet nyújthatott volna azoknak, akik körülötte és mellette ő benne bíztak a családi élet felépítésénél. Mily áldásos lett volna egy kis vallásosság, egy kis pihenés és lelki megnyugvás hat napi munkálkodás után a hetedik napon. Lehet hogy egészen másképen alakult volna ki a családi élet, ha a családapa nem felejtkezett volna meg magasabb rendeltetéséről. Vannak igaz nagy filozófusok, mély gondolkozásu emberek, akik a földi élet bajaiban és küzdelmeiben a vigasztalás eszközéül csupán a munkát ajánlják. Igen ám, ha ez teljesen ki tudna bennünket elégíteni, de valami azt súgja nekünk, hogy az igazi boldogságot, a miután pedig mindannyian epedve vágyódunk, a munka egy magában nem képes biztosítani, csak akkor, ha kiséri azt a jó Istennek áldása. Tekintsünk csak azokra a sin- párakra, amelyeken a vasutak száXII. Évfolyam. « Megjelenik minden szombaton. * Published Weekly on Saturday. « 30. sz.
