Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-22 / 29. szám

29. sz. 1911. Julius 22 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 7. oldal. KÜLFÖLDI HÍREK A tájfun pusztítása. Tokióból írják, A legutóbbi tájfun pusztításairól a követ­kező részletek váltak ismeretesekké: Az odawarei kikötőben 30 halászhajó siilyedt el 200 halászszal egyetemben, valamint 39 más hajó, köztük 4 nagyobb gőzhajó. Iba- raki tartományban pedig 20 halászbárka 400 emberrel. Hivatalos jelentések szerint a partvidéken 6889 házat pusztított el a vihar amely Tokióban is nagy károkat okozott. Yokohamában a kárt négy millió koronára becsülik . A földi eper. Leconte de Lisle-lel történt meg az az eset, amelyet most Henri de Regnier jegyez fel az Annalas legújabb füzetében. A költő egy bretoni parti kur­takorcsmában üldögélt az egyetlen asztal­nál, amely a szobában volt — és reggeli­zett. Szemközt vele egy jól öltözött és még jobban táplált angol férfi foglalt he­lyet. Mind a ketten csöndben elfogyasztot­ták reggelijüket és végül a kiszolgáló le­ány egy nagy tál földi epret rakott az asztalra. Az anglius, set szó, se beszéd, fogja a tálat, az epret kidölti a tányérjába és mohón kezd lakmározni a nagyszerű gyümölcsből. — De uram — szólt rá Leconte de Lisle — jó magam is szeretem az epret! Albion fia felüti egy pillanatra a fejét, csodálkozva méri végig a szomszédját és ezt feleli: — Ön is szereti ? -No, az lehet! De nem úgy mint én... És ezzel zavartalanul ette tovább a pom­pás friss epret. Nagy parasztlázadás. Lembergből jelen­tik: A szomszédos falvak népe fellázadt. Strijből katonaság érkezett, amely acsend- őrség segítségével leverte a parasztláza­dást. A fölbujtogatott parasztok több községházat fölgyujtottak, hidakat éget­tek föl, távirópóznákat döntöttek ki és a vasúti síneket is megrongálták. A katona­ság és a csendőrök sortüzet adtak a tömeg­re. Több, mint kétszáz paraszt megsebe­sült és négy ember meg is halt A helytar­tóság elnöki irodájában semmit sem tud­nak a nagy vérontásról. Annyi igaz, hogy Kaluszból táviratilag katonaságot kértek, mert »választások miatt nagy az izgatott­ság, de vérontás nem volt. — Egy másik távirat ezt jelenti: Kaluszhan az ukrajnai radikális, órutén és lengyel parasztok közt nagy agitáció van hetek óta a jelöltek ér­dekében. Lelketlen izgatok járják a falva­kat. A kaluszi kerületi főnökség a falvak­ban olyanveszedelmesnek ítélte a helyze­tet, hogy táviratilag katonaság kirendelé­sét kérte. Lembergből jelentik még e rész­leteket: A kaluszi kerületben állítólag elő fordult véres zavargásokról szóló hírek túlzottak. Csupán Nicgovice községben voltak súrlódások a különböző pártállása parasztok között, egypár ablakot bevettek kerítéseket és kutakat elpusztítottak és a mezei utak egy részét elrongálták. A rend­fenntartása végett egy katonai csapatot küldtek Nicgoviceba. Jelenleg a kerület teljesen nyugodt. A königgrätzi csata 45-ik évfordulója. Julius harmadikén volt a königgrätzi csa­tának negyvenötödik évfordulója. Mosta­nában volt harmincadik évfordulója a königgrätzi fővezér, Benedek Lajos tábor­szernagy halálának. Ismeretes, hogy Be­nedek, ki az olaszországi hadjáratban sok­szor kitüntette magát hadvezéri talentu­mával és személyes vitézségével, a porosz­osztrák háború kitörésekor, az 1866 június másodikén Bécsben megtartott haditaná­cson őszintén megmondotta a császárnak, hogy két háborúra nincs elkészülve az osz­trák hadsereg és nem akarta elvállalni az északi hadsereg fővezsrletét. A harctérről is például Julius elsején titkos jegyű táv­iratban kérte a fővezárség alól való föl­mentését, a császár azonban sürgető kéré­sére ezt a lakonikus táviratot küldte Be­nedeknek: “(Parancsolom, hogy vezesse hadseregemet. ’ ’ Benedek engedelmeske­dett ; a csata elveszett és a fővezér szep­tember 5-án Bécsújhelyen hadi törvény­szék elé került. Kezeit keresztbe fonva ál­lott ott a vezér s nem adott felvilágosítást a legfőbb katonai bíróság kérdéseire. Vég­re egy félóra után igy szólt Benedek: — A császár nagyon jól tudja az okot, hogy a legfőbb bírósággal miért nem állok szóba. Katonai balesetem és szerencsétlen­ségem szomorú záradéka negyven éves vi­téz és becsületes katonapályámnak de a császárt és Ausztriát miég ennél is nagyobb szerencsétlenség sújtotta. Albrecht főherceg 1866 november 6-án katonai becsületszavát vette Benedeknek, hogy amit tud, elhallgatja és semmiféle Írást nem hagy hátra a königgrätzi csatára vonatkozólag. S pár nap múlva Grácban megdöbbenve olvassa Benedek a hivatalos Wiener Zeitungban, hogy az 1866. északi hadjárat balszerencséjéért az egész felelő­séget reá hárítja a katonai bíróság és Al­brecht főherceg. Benedeket felesége és ka­tonai bajtársai erősen unszolták, hogy fe­leljen Albrecht főhercegnek ő azonban ki­tért ez elől ezzel a mondással: — Vert hadvezér viselje békén kereszt­jét! Albrecht főhercegnek visszaküldte a: aranyos kardját, melyet 1848-ban a mor- tarai győzelmes csata után kapott tőle ajándékul s végrendeletében meghagyta, hogy katona ne vegyen részt a temetésen. Kártérítési por Caruso ellen. Milanóban napokban tárgyaltak egy kártérítési port, melyet Zanelli Erzsébet a tenorista ellen házassági ígéret meg neim tartása miatt in­dított. A nő 250.000 líra kártérítést követel Caruso jelenleg Milanóban van. A néma férj. Igen érdekes válóperről ír­nak a francia lapok. A férj, aki bankhiva­talnok, 1908-ban elhatározta, hogy többet egy szót sem szól feleségéhez. Elhatározá­sát meg is tartotta, nem beszélt az asszony­nyal soha, ha pedig valami közlendője volt vele, írásban adta tudtára. Ezek a közlen- dk furcsa világot vetnek a férj nézeteire s érthetővé teszik azt, hogy a feleség szíve­sen vált elmegnémult urától. A férj ilyene­ket irt fel: “A házastársak saját maguk keresik meg a szükséges pénzt. A kiadá­soknak csak a felét fizetem, a másik felét fizesse az asszony. Közös kiadások csak azok, amiket én is olyanoknak ismerek ei. Rendszerint nem fogok itthon étkezni. Ha mégis itthoneszem magam hozok ennivalót magamnak.” Ilyen volt az exotikus férj családi törvénykönyve. Ha fenyegetni vagy bünteni akarta az asszonyt, ezt is írásban tette olykor-olykor filozófiai el­mélkedések kíséretében, melyekben az asz- szony kötelességeiről értekezett. A házas­élet vége ez az utolsó lakonikus üzenet volt: “Adélé elmegyek” A bíróság a meg­kínzott Adélé javára döntötte el a váló- port. gyedül a bibliai leckekép az, amelylyel megörven deztetheti gyermekeit. — 52 vasárnapra a bibliai képek ára a postai költ­séggel együtt csupán 20 cent. — írjon szerkesztő­ségünkhöz, 244 E. 14th Street, New York, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents