Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-22 / 29. szám
NEW YORK, N. Y. 1911 JULIUS 22 Entered as second=cIass mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3, 1879 Felelős szerkesztő: HARSÁNY1 LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. A VÁRAKOZÁS. Sokan nem gondolják, hogy milyen nagy jelentőséggel van életünkre a várakozás. A földműves amikor őszszel elülteti a magvakat, türelmesen várakozik egész télen, tavaszszal és nyáron át, a mig végre az aratáshoz jut. Az az ember pedig, aki gyümölcsös kertet akar létesíteni, bizony hosszu- hosszu évekig várakozik, amigaz elvetett magokból édes gyümölcsök termenek. A felettünk uralkodó bölcs Isten is türelmesen várja a mi fejlődésünket. Ha végig tekintünk a világteremtésnek egész folyamán és látjuk, hogy mint van alávetve a fejlődés örök törvényének a legkisebb porszemtől a leghatalmaT sabb élő lényekig minden, lehetetlen észre nem vennünk ezek felett a jő Istent, aki türelmes várakozással kiséri a mi fejlődésünket. Gondoljunk csak a régi történelemre, amely nem egyéb, mint zűrzavara a brutális erőnek, a vak ösztönnek, a gyűlöletnek, a viszálykodásnak, a kegyetlenségnek és az örökös háborúnak. Ha végig lapozgatjuk az ókori történelem lapjait irtózatos mezőre találunk ott, ahol a tudatlanság és a babona ülték orgiájukat. De mindezek felett Isten türelmesen várakozott mindaddig, amig a civilizáció napja meg nem viradt, amig a társadalmi életben a szebb napok meg nem valósultak. Ugyanígy kellene nekünk is türelemmel lennünk társadalmi életünk kinövésében és lankadatlanul dolgoznunk, hogy a lassú, de biztos haladást megteremthessük. Csak az a baj, hogy a mi emberi természetünk igen gyakran türelmetlen. Mi nem akarunk lassú haladást, hanem gyors eredményt. Elvezni akarjuk a gyümölcsöt, de nem akarunk a fa gyökerének a táplálásáról gondoskodni. Akarjuk, sőt követeljük, hogy felebarátaink felebaráti szeretettel viselkedjenek velünk szemben akkor, amikor mi oly sokszor kitörüljük a vallást szivünkből, amely pedig a felebaráti szeretetet legelső sorban hirdeti. Itt van előttünk ez idegen földön az egyházi munkálkodás, amelyben igazán mindenki részt vehet a legkisebb gyermek épen úgy, mint a felnőtt. Mily gyönyörű tér van előttünk, vajon tettünk-e valamit az egyházi munkálkodás fejlesztésére? Lehet, hogy némelyek közülünk keserű tapasztalatokat szereztek, amikor a buzgóságukat ki akarták fejleszteni az egyház falai között. De épen itt kell megmutatni a békességes tűrést, a türelmes várakozást és ha százszor megsebzik sziveinket, lankadatlanul dolgoznunk kell azért az anyaszentegyházért, melynek Jézus Krisztus a vezetője. Ha nehezen is megy ez a munka, ha nem látszik is meg mindenkor azonnal az eredmény, nekünk nem szabad elcsüggednünk, hanem tovább folytatni a munkát, hogy rajtunk légyen Istennek áldása. Hiszen a társadalmi életünk területén csak az végezhet eredményes munkát, aki meg tud 31 XII. Évfolyam. * Megjelenik minden szombaton. « Published Weekly on Saturday. « 29. sz.
