Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-08 / 27. szám
8. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 27. sz. 1911 Julius 8. ÖRÖMHÍR. 1911 Julius 16. Arany ige: “Szűnjetek meg a gonoszságnak cselekedeteitől, tanuljatok jót cse- lekedeitől, tanuljatok jót cselekedni. Esaiás 1: 16, 17. Manassé király története igazán megható. Dacára annak, hogy minden alkalom meg volt adva arra nézve, hogy áldás kisérje munkálkodását, mégis Manassé eltért az igaz útról és egyike volt azon legrosszabb királyoknak, akik valaha a Dávid trónján üllek. Isten büntetését nem is kerülte cl. Rájuk hozta az Ur az Assy- riabeli király seregének hadnagyait, akik Manassét megfogták, vasba verték, megkötözték ötét lánccal és Babilóniába vitték. Ekkor ébredt Manassé lelkiismerete, belátta, hogy a bálvány istenek nem képesek rajta segíteni, azért megalázta magát a földnek poráig és úgy imádkozott Istenhez kegyelemért. Isten meg is kegyelmezett neki és attól kezdve mint egy ötven- esztendeig élt Manassé, úgy mint egyik legjobb király kegyes vallásosságban és Isten félelemben. • Uralkodása Krisztus előtt körülbelül 6S0-tól 625-ig tartott. Gtjerme^e^ne^. Ki ne emlékezne vissza arra, hogy nehány hónappal ezelőtt az “ürómhiri” leckénkben megemlékeztünk egy hét esztendős királyról, aki Juda felett legalább is egy bizonyos ideig áldásosán uralkodott? Hogy hívták ezt a királyt? Joás volt a neve. Ma ismét egy gyermek-királyról szól a leckénk, Mannasséról. De mit tanulhatunk az ő életéből? Hogyan uralkodott ő uralkodásának kezdetén? Használt e Istennek vagy népének valamit. Nem, sőt ellenkezőleg uralkodásának kezdetén bálványimádó volt. A bűnöknek és gyarlóságoknak egész halmaza kisérte őt naponként. De a legnagyobb bűne kétségtelenül a bálványimádása volt. Szegény jó édes apja Ezékiás kiirtotta a bálványimádást és jó nevelésben részesítette gyermekét. De elhalt, mielőtt még felnevelhette volna és a 12 éves gyermekkirály atyja halála után azt gondolta, hogy ő okosabb lesz az édes apjánál és azért a fényes Jeruzsálenti templomira, Istennek házába is bevitette a bálványokat, amelyek tetszettek neki. De tudjuk, hogy Isten az ilyen bűnt nem hagyja büntetés nélkül. Mi következett ezután? Mintegy rabszolgát viszik Mannasét Babylonba. Most gondolja meg az ifjú király, hogy milyen gyarló volt, amikor eltért az édesapja által motatott jókról. Meggondolta bűnös cselekedeteit, leborult a nagy Isten előtt és úgy imádkozott... Isten nem hagyja magára a szenvedőt, a bűnbánót és igy meghallgatta Manassé imádságát is, vissza vitte Jeruzsálembe, ahol azután még ötven esztendeig boldogan uralkodott. 7 anitófcnak. Valami naggszerü alkalom nyílik a tanítóknak arra a mai leckében, hogy a gyermekek lelkét megragadják, Lehet beszélni az ifjúkori bűnökről, amelyek csaknem minden esetben annak a követkéz ményei, hogy az ifjak utánozzák azokat, akik körülöttük vannak. Ezért ked az ifjúnak kerülni a rossz társaságot, mert. úgy jár mint Manassé, aki eltért az igaz Istentől és a bálványimádásba sülyedt. Oh de milyen megható és szivet facsaró látvány lehetett, amikor egy királyfiig akinek pénz, vagyon és hatalom állott a rendelkezésére vasláncok között könyörög Istenhez újra a szabadságért. Sokszor a rossz társáság bele viszi az ifjút a bűnökbe és csak akkor veszi magát észre az ifjú, amikor az örvény szélén áll, vagy amikor a bűn vasláncoknál is erősebben fogva tartja és rabszolgájává tette. Nem segit ilyenkor aztán igazán semmi, csak a megalázodás és a szívből jövő buzgó imádkozás. Engedelmesség példája. Evekkel ezelőtt elvesztettem egyetlen gyermökemet, aki négy éves és négy hónapos volt. Szép, okos, engedelmes kis leány volt és otthonur kát örömmel töltötte el. Egy héttel halála után a férjem az ö kedvenc szobájában talált engem nagy bánatban. Részvéttel felém hajolva gyengéKrónika II. könyve 33: 1-26. den mondta: “a kis Anna szokta mondani, “Mama tudja a legjobban”, Papa tudja a legjobban, nem tudsz te is annyit bízni az égi Atyában, mint ahogy ő bízott mi bennünk?” Ezután ott hagyott gondolataimmal és szavai a helyes irányba hozták gondolataimat. Nagy bánatomban egyszer sem gondoltam kis leányom gyakori kifejezésére, arra a gyönyörű lélekre, hogyan engedett akaratunknak, bízva a mi bölcsességünkben és szeretetünkben. Mind vissza emlékeztem most reájuk és egy különös kis történetre is: Egyszer találtam játékai között egy nagyon szép kis edényt, melyet a barátnője adott neki születése napján és meg is tartotta magának. Én megmondtam neki, hogy igen gyenge az edény arra, hogy játszón vele, nagyon könnyen megsértheti és eltörheti. Egy magas polcra tettem el, ahol nem érhette el és megmondtam neki, hogy az azért az övé és mindég az övé is lesz és majd ha idősebb lesz és jobban fog tudni vigyázni reá, vissza adom majd neki. Ledobta-e öléből a játékait és mondá-e, hogy ha ezt nem kapom, akkor más nem kell? Nem. Hanem azt mondta az ö legkedvesebb mosolyával: “Mama tudja a legjobban, hogy lehet tennem!” De ime én egy elrontott gyprmhknek a szerepét játszottam annyi sok áldás mellett ami megmaradt, mégis csak azt az egyet akartam, amit megvont az Isten én tőllem, azt a tiszta lelket, a legfehérebb lelket, akit elvesztettem. Isten felemelte nagyon messze tőllem, de biztonságban fogja azt tartani és visszaadja majd, tudom és akkor örökké az enyém lesz. Ekkor jött szivembe a nyugodt, áldott béke a teljes belenyugváson alapulva és gyermekies hittel mondottam: “a Mindenható Atya tudja legjobban.” A REEORMÁTUSOK LAPJA az egyetlen újság Amerikában, amely tisztán vallásos irányzatú és felöleli az összes református egyházak munkáját.
