Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-01 / 26. szám
2. oldal Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 26. sz. 1911. Julius 1 evangéliumi világosság terjesztésére. Nem csak az előfizetők számának a megnagyobbitásáért dolgozunk sokszor erőnkön felül is, hanem azért, hogy az igaz keresztyén vallásos élet boldogító hatását éreztethessük azon hittestvéreinkkel, akik annyi szeretettel és buzgósággal támogatnak bennünket. És erre szüségünk is van mindannyiunknak, ha reménytelenekké és boldogtalanokká nem akarunk lenni. Hányszor emel fel a vallás és hit bennünket ott, ahol sem rokoni, sem baráti szeretet magában véve nem volna képes már eloszlatni azokat a sötét és nehéz felhőket, a melyek lelki életünkre ránehezednek. Oh milyen jó ilyenkor, ha a vallás mennyei fényei világosságot ad lelkűnknek H iszen írhatnánk mi a világ fiainak tetszetősebb cikkeket is, de hát mi már csak megmaradunk Krisztusunk evangéliuma mellett és hisszük is, hogy az abban vetett reménységünk soha meg nem szégyenül, mert boldogság a Krisztusért élni és ő érette dolgozni. S mit csináljon most ő a szegény, a szerencsétlen? Járni szokott lábait, munkában kérgesedett kezeit mirp használja?... Mire Uram Isten, mire? Hamar megtalálta e nagy kérdésre a fe'eletet nagybátyja és ánya: hát eredj koldulni, hiszen csak nem tarthatunk egy egész életen keresztül! Eredj koldulni, eltart a könyörülő szeretet. A Jézus nevére minden ajtó megnyílik előtted. Lábaid igen jók, sok házat megjárhatsz egy nap; egészséges gyomrod csak nem traktálhatjuk mi kalácscsal, pecsenyével. Megtanulsz egy-két éneket s még be sem kell menni minden házhoz, mert a mint az utcán végig fúvód, jó keresztyének ők magok hozzák készen az átalvetödbe a sok jó lisztet, tojást, kenyeret. S példálóztak is, hogy egy sárdi koldus ökröket, belsőséget,vagyont szerzett e koldulásból. Indulj tehát koldulni. Melléje rendelték egy kis rokon öcscsét, hogy az vezesse s elindították koldulni. Elitéit a vesztőhelyre nem mehet busább lélekkel, mint Ő indult neki a falunak. Vezető öcscse mindegyre mondta, hogy itt is jó gazda lakik, ott is, ide is menjünk be, oda is. Nem. Bemenni sehová sem tudott s csak biztatgatta öcscsét: menjünk tovább...tovább... Addig mentek, mig a faluból kiértek. Épen tél volt. Leült a hóra s ott várta meg az estvét. Mikor aztán este hazamentek, kérdezték otthon: no mit kaptatok? Nem kaptunk semmit, felelte Domokos leverten, csüggedten. Akkor sült a kemencén TÁRCA. VAK DOMOKOS. Irta: Csekme P’erencz. De hát mit is csináljon, ö a szegény, a nyomorult, a világtalan, ki az ajtón sem tudna kimenni, a nélkül, hogy magát, vagy valamit össze ne törjön. Nem látja az embereknek sem szánakozó, sem résztvevő arcát. Nincs előtte különbség hajnal, sötét, avagy világosság között. Egyforma szürke előtte a nappal és az éjjel. Barátait, egykori játszótársait, csak hangjokról ha megismeri. A harangszót hallja, de nem látja sem a templomot, sem a tornyot. A világ külső ábrázatja, ezer szépsége előtte mind csak álom, csak emlék azon időből, mikor ő is látta a hasadó hajnalt, midőn mint gazdája marháinak pásztora, a kora reggelen már ott tilinkózott apacsirtával együtt a legelőn. Lelki szemeivel látta a szőke Marost a virágos rétek között, a kakukos erdőt a szőlő felett, a szőlőben azt a nagy diófát, melynek minden ága ismerőse, mindeniken hintázott, mikor őszönként gyümölcsszedés ideje volt; látta Isten csodaszép világát, de csak lelki szemeivel, hiszen az a kicsiny válog, mely szemét befogta az egész világot elzárta látása elől. Jézus az én reményem. (Énekelhető: “Seregek hatalmas nagy királya” dallamára.) Jézus az én egyedüli reményem, Hiszek az ő engesztelő nevében. Kit az Atya elbocsátott Hiszem — engem — szent vérén megváltott. Szeretem, hogy hivatalos lehetek Oda hol már üdvözültek ezerenk. > Választott is vagyok érzem, Részt venni az örök üdvösségben. Nincsen erre s nem volt semmi érdemem, Nem is adta testszerinti értelem, De hatalmas a Szentlélek: Kegyelemre — ingyen — elvezérlett. Leborulok színed előtt Jézusom, S kibeszélni — a mit érzek — nem tudom. Ma van az üdvösség napja, Örvend lelkem, hogy felhasználhatja. Hogy nyerhetünk lelkeket a Krisztusnak? Állhatatossággal. I. Tim. 4, 13—16. Gyakoroljuk magunkat az Isten országa terjesztésében. Ha néha hibákat követünk is el; ne csüggedjünk el s merítsünk uj erőt az Isten igéjéből. Kitartó szeretettel. I. Pét. 3, 8—12. Szeressünk még akkor is, amikor mások bántanak. A Krisztus is igy tesz mivelünk. Szentbátorsággal. Csel. 4. 13—20. Ne légy gyáva» hanem állj ellene a világ gonoszságának és tégy bizonyságot a Jézusról. Személyes kérdezősködéssel. Csel. 26. 25—28. Ezt ne felejtsük megkérdezni: Iliszesz-e? Mert sok ember hajlik a jó felé, de mégsem hisz igazán a Krisztusban. S a mig nem hisz, nem is munkálkodhat helyesen az Ur országában. Hittel és imádsággá1.Márk 7, 25—30. Higyj. amikor nem látsz is és kérj, amikor az Ur — láttzólag — elutasít is. Az akadályokkal való megküzdéssel. Márk 2 1—4. Ez nehéz feladat, de a lelkeket a Jézus közvetlen közelébe kell vinni. Sokan egy-két lépésnyi távolban a Jzustól kárhoznak e1. Hogy vezethetünk másokat Krisztusi hoz? ián. 1, 40—47. 4, 6—10. Márk. 5, 17—20. Ha előbb mi megismertük.
