Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-01 / 26. szám

NEW YORK, N. Y. 1911 JULIUS 1.

Entered as second«class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3, 1879

Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész.

= A REMÉNYSÉG. =

Mindnyájan tudjuk, hogy milyen nagy jelentősége van az életben annak, ha reményleni tudunk. Ahol a reménység kihal, ott csakugyan kihalt pusztasággá változik minden. A reménytelenséggel gyakran találkozunk a mindennapi életben. Ott van a beteg élet és halál kö'zött. Mindaddig nyugodtan érezzük magunkat, amig a reménység csak halvány fénynyel is pislog mi felénk. Addig amig a beteg remélni tud, az orvosnak is mint egy segítségére van az ő nagyszerű hivatásában, de abban a pillanatban, amint a beteg elveszti a bátorságot... elveszti a reményt... az orvos is csüggedni kezd, mert úgy érezi, hogy az ő tudománya nem képes újra életet adni ott, ahol a reménytelenség, a halál sötét angyala kereste fel a hajlékot.

Epen igy van ez a csatatéren is. Az a hadsereg, amely a reménység nélkül indul el, rendesen vereséget szenved.

Az életünk pedig nem egyéb, mint örökös küzdelem. Úgy vagyunk már születésünktől fogva, mint a katonák, a kiknek folytonosan harcolni kell, mert nem tudjuk, hogy a btin, a gonoszság mely oldalról vesz körül bennünket munkálkodásunkban. Jaj annak, aki a btin lejtőjére jutott és nem képes többé vissza térni az igazi boldogság útjára. Reménytelenné lesz a helyzete. Pedig a mikor a reménytelenség befészkeli magát az emberi szívnek titkosabb részébe,ugyanaz történik, mint a haldokló ágyánál a betegszobában, avagy a csatatéren. Amikor az ember elveszti reménységét, elveszti erejét és a tevékenység minden rugóját és mindig mélyebben sülyed lefelé. A szentirás meghatóan fejezi ki azoknak életét, a kiknek szivében nincsen reménység, amidőn azt mondja róluk: “A sötétségben ülnek”.

Már most az a kérdés, vájjon mi tehet bennünket reménytelenekké? Kétségtelenül a btin, a melyet igen sokszor vendégszeretettel fogadunk. N incs ember vagy nő a világon, akit a btin csábításával valamilyen formában fel ne keresett volna, fis ha engedtünk egyszer a csábításoknak, azonnal kezd kialudni lelkiéletünk fénye és világa és érezzük, hogy csakugyan ‘‘sötétségben ülünk”. Sőt a btin, ha egyszer vendégünkké fogadtuk, nem elégszik meg ezzel, hanem tovább megy és kiolt minden reménységet és törekvést, jó indulatot és szeretetet belőlünk. Elfoglalja a ház urának a helyét és az embert s a családot rabszolgájává teszi. Az ilyen ember szokott kétségbe esni, az ilyen ember szokta bátorságát elveszteni és szokott az élet küzkelmében elesni.

Azért adjuk hát olvasóink kezébe a vallásos újságot, hogy annak hasábjain tanító, oktató és szórakoztató cikkeinkkel lelkesítsünk és bátorítsunk mindenkit az

XII. Évfolyam. * Megjelenik minden szombaton. « Published Weekly on Saturday. « 26. sz.