Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-10 / 23. szám
4. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja VOL. XII. JUNE 10th, 1911. No. 23. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyház megyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐ: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész FÖMUNKAT ÁRS: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a 14-ik ulcai magyar református egyház, New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, előfizetés, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI 244 East 14th Street, New York, N. Y. Irodai Telephone 640 Stuyvesant. Lakát „ 7135 Lenox. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Amerikában eíéu é»r. , *2-00 Magyarorszagba $3, (15 kor.; HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL Publish« d every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1, Foreign countries: One year $3, Half year $1.50. Bánffy Dezső halála után. Amely napon gróf Apponyi Albert három előadását tartotta Philadelphiában, közölte a “Szabadság” Bánffy első halálhírét. A nagy terem mellett kis szobában állottunk s ültünk nehányan, várva az illustris vendéget. Ott volt Csekes Béla, volt tanítványom, a phönixvillei “csatlakozott”, kihez fordulva igy szóltam: “No fiacskám, meghalt a föpatronus, pakolhatják a kufrit és muffolj Miska! “Oh nem” —-.válaszolt Csekes, most Degenfeld lesz a legidősebb főgondnok s az megtart bennünket itt. Hisz ő csinálta az egész csatlakozást, nagy érdeke tehát, hogy minden maradjon, ahogy van. Ez a helyzet. Nem országos szükség vagy bármi más előny, melyből a magyarságnak van haszna, diktálja e gyűlölködő felekezet további fönmaradását, hanem az a konokság, hogy ha már megcsináltuk a rosszat,tartsuk fönn azt minden áron,mert nem vall hatjuk be, hogy ostobaságot követtünk el. Azonban a “csatlakozottak” reménye mégis hiábavaló. Bizony hamarosan pakolhatják majd a kufrit és mehetnek. Hozzáteszem, hogy engem nem személyes érdek vezet e kívánságban. Ha valaki nem érzi, hogy állítólag létezik itt egy u. n. ellen- egyház, bizonyára én nem érzem. Mondják hogy volna itt Philadelphiában is “csatlakozott egyház, de én igazán nem tudok róla. De nem is érdekel. Egyénileg tehát sem nem nyerek, sem nem vesztek vele, ha e had eltakarodik Amerikából, hol úgy is csak pénzt keresni van itt. Se hazafiui, se vallási feladatot nem teljesit.de végül, ismétlem, miattam megmaradhatna, csak annyi kárt ne tenne. Eddig igazán Bánffy Dezsőnek erőszakos és kényuri egyénisége tartotta itt ezeket, ki a világot az apa nagyfalusi kúria kis kapujából nézte. Olyan ember, a ki soha kijebb nem volt Bécsnél a nagy világban, ki egyetlen modern nyelvet nem beszélt tiirhetőleg, honnan tudhatná, hogy milyen a világ kívül? Ö csak elképzelte, milyen szép dolog lehetne, ha az amerikai magyarságot érintetlenül meg lehetne tartani a magyarság számára s különösen ha a gyermekek is zsíros magyarok maradnának az emberi életkor véghatárán túl 20 esztendővel —Amerikában. PJzt nem lehetett fejéből kiverni s e nézeten van Mr. Degenfeld is,ki csak bekukkantott Amerikába, de itt okos emberekkel nem állott szóba, vagy azok nem állottak vele. Bánffy téveszméje akkor tűnt föl előttem a maga óriásságában, midőn dr. KrugNándor presb. superintendens az egyház megbízásából Budapesten járt, hogy a magyarországi ref. egyházzal valami megegyezésre jusson. Én vittem el Rév. Krugot Bánffyhoz, velünk jött még dr. Ballagi Aladár akkori ország- gyűlési képviselő is. Az egész társalgás leg nagyobb részt kettőnk között folyt le, mert Bánffytól kívánni nem lehetett, hogy óra hosszant beszéljen németül, mely nyelvet Krug is ért,angolról meg épen szó se lehetett. Bánffyt nem lehetett meggyőzni afelől, hogy Amerika asszimilálja a gyermekeket s hogy összes erőlködésünk eredménye csak annyi, hogy a felnőtteket megtarthatjuk magyaroknak s a gyermekekbe a nyári iskolában (julius és augusztus hó napok alatt) lehelhetünk hazafias szellemet, megtaníthatjuk nekik a magyar írást,olvasást, a magyar dalokat, a történelem és földrajz vázlatát. Ö itt egy magyar iskola- rendszer létesítéséről álmodozott,az angol nyelvnek csupán megtörésével. Midőn hosszas vitánk végeredményét dr. Krug előtt tolmácsoltam, ez csaknem a szemébe nevetett Bánffynak. Nem akarta elhinni, hogy Bánffy ezeket komolyan veszi. “A gyermekek, báró ur” —mondotta dr. Krug — “egészen Amerikáé. Azokból önök egyetlen egyet nem tarthatnak meg a magyarságnak. Álom azt hinni,hogy ott külön kis Magyarországot lehessen lön tartani az amerikaiak ellenére”. 23 sz. 1911. Junius 10. A két ur még egy ideig beszélt, de ez alatt még jobban látszott az ellentét a tapasztalt amerikai és az álomországban élő magyar között. Végre elváltunk. Krug ekkor kezdte érteni az áthidalhatatlan mélységet,mely a két fölfogás között van. Azóta azonban józanabb fölfogás kezd uralkodni a kérdésben. Dr. Antal Géza, jelenlegi országgyűlési képviselő.künn járván Amerikában, teljesen azon nézetét .fejté ki tapasztalatairól kiadott könyvében, hogy a csatlakozott viszony föntartása káros. Gróf Tisza István fögondnok szintén azon nézeten van, világlátott ember lévén és Amerikát s annak óriási erejét ismervén. Sokan osztják még e fölfogást otthon, de nem érvényesülhettek Bánffyval szemben, ki igazi basa módjára kezelte az egyházi ügyeket. Most azonban Mr. Degenfeld kis ember arra,hogy amit Bánffynak eltűrtek, neki is eltűrjék. Ezért mondom, bár egyénileg semmi érdekem nem követeli, hogy azok az atyafiak muffoljanak innen, el kell készülve lenniök arra, hogy Bánffyval a csatlakozási rögeszme is sírba száll. Az idő kerekét nem lehet föltartóztatni s ez leőröli ezt a szerencsétlen baklövést is. Dr. Kacziány Géza, philadelphiai lelkész. Abloomfieldi theologia konferenciája. Rév. Sámuel McLanahan presbyte- riomi lelkész vezetése alatt kezdődött meg junius 5-én a bloomfieldi theologián az az érdekes konferencia, amely a bevándorolt népek közötti egyházi munka problémáit tárgyalta. Rév. Sámuel McLanahan egyike azon nemesszivü, széles látkörü és ragytudásu lelkészeknek, aki minden tekintetben tisztában van a bevándorlók közötti egyházi munka nagy fontosságával. Szavait a legmelegebb rokonszenv és szeretet jellemezte és a konferencián, a melyen a princetoni hires egyetem tanárai közül is megjelentek, mindenki lelkesedéssel hallgatta. A különböző helyeken működő lelkészek közül körülbelül 40-en jelentek meg. Lapunk szerkesztője a hivatalos egyházi teendők mellett csak a délutáni órában jelent meg és a mennyire az idő rövidsége engedte,megvilágította az amerikai presbyterián egyház fenhatóiága alatt működő magyar református egyházak problémáit. Utána Ntü Dikovics János és Hainborszky Pál, továbbá néhány professor szólalt fel igen érdekesen a magyar munkákra vonatkozólag.
