Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-10 / 23. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3. oldal 23. sz. 1911. Junius 10. AMERIKA MINTA BEVÁNDORLÓK HAZÁJA. Az uj hazába való vándorlás története kétségtelenül a legragyogóbb fejezete lesz az amerikai nép történelmének. Ha New York keleti oldalán úgy este 6 óra körül végig megy az ember az utcákon s látja a 10—20 ezerre menő néptömeget hömpölyögni s aztán hallja a legkülönfélébb nyelveket, valósággal eszébe jut az az ókori népvándorlás, a mikor a nemzeteket szintén a nehéz megélhetési viszonyok űzték, hajtották más földre, uj hazának alapítására. Az Amerikába bevándorlók túlnyomó része szintén a szegény néposztályhoz tartoznak, a kik a sok keserű csalódások után erejüket és tehetségüket itt akarják érvé- nyesiteni. És igen sokszor érvényesül is az. Tekintsünk csak New York városában a Houston Street környékére, ahol legnagyobb részt bevándorlók tartják kezükben a kereskedelmet. Oroszország üldözött zsidó népe, amint kimenekül hazájából, itt telepszik meg, dolgozik ha kell heti 4—5 dollárért is,aztán kiismeri magát s a helyzetet és egy kis összegyűjtött, jobban mondva összekuporgatott pénzből üzletet kezd és később a politikai szabadság égise alatt csakhamar ott látjuk szorgalmas munkája után a milliókkal rendelkező vállalkozók között. Ki merné aztán itt ebben a szabad országban a kereskedelemmel foglalkozó népet lenézni, a mikor azok az ország fejlődését és gazdagságát biztosítják. Magyar hazánkban a kereskedőt még mai nap is a társadalomnak csak alsó osztályába sorozzák s valósággal lenézik s csak mint ritkaság fordulhat az elő, hogy diplomás emberek valamilyen üzleti vállalkozásba belemenjenek. Ezt megtenniük nem lehet, mert azzal magukat alacsonyi- tanák le. Amerikában azonban nem szégyen a munka, különösen az üzleti munka. Az üzlet emberek a legelső helyét foglalják el a társadalomnak és igy nem csoda, ha néha doktorok és ügyvédek félreteszik diplomájukat és üzleti vállalkozást kezdenek. A bevándorlásról és annak elöhaladá- sáról ma már köteteket lehetne Írni. A legérdekesebb azonban az ezer és ezer olasz, ruthén, német, magyar stb. népek mellett az orosz bevándorlás, különösen a zsidóság bevándorlása. Az 1882-iki törvény Oroszországban valósággal olyan helyidbe sodorta őket, hogy a megélhetésük és nyugalmuk biztosítása majdnem lehetetlen volt. Menekülniük kellett hát. És jöttek ezrével és ezrével ama hazájokból, a mely politikailag valósággal alárendelt páriákká tette meg őket. Jöttek és uj életet kezdtek az uj hazában, a hol nem üldözi őket senki vallásukért. Nem csoda aztán, ha gyors elöhala- dásuk mellett jó és hűséges polgárai lesznek később ennek a nagy és hatalmas köztársaságnak. így szép az élet. így szép az élet, ahogy én élek, Reggel mihelyst felkelek, Istennel összeköttetést keresek. így szép az élet, ahogy én élek. Istenemmel munkába kezdek S a végzett munkán elörvendezek. így szép az élet, ahogy én élek. Körülöttem s bennem szeretet, Mely édesiti éltemet. Óh, ha tudnák, hogy igy szép az élet: Követnének ebben engemet S aranyos lenne nekik is az élet. Mert Istennel élés, munka, szeretet Teszi boldoggá az életet. Mit élve, mondhatják némelyek: így szép az élet, ahogy én élek. Szalay József. nézve, hogy kibeszélhessük,nekünk is árváknak kellene lennünk s akkor is talán szavaink hiányoznának a kifejezésre. Főkép ha szegény ember árvájáról van szó. Mert végtére is a gazdagok egy s más utón legalább feledtetni s némileg pótolni tudják a szülőt, s habár nem is adunk igazat annak a közmondásnak, hogy pénzzel apát anyát lehet venni, de annyi igaz, hogy a módosabb család az árvák neveléséről, táplálásáról, ruházatáról természetszerűleg inkább gondoskodhatik, mint a szegény. Táplálékra, ruházatra van módja s van még arra is, hogy pénzzel szakképzett dajkát, nevelőt vagy nevelőnőt fogadjon, vagy pedig nevelőintézetbe, iskolába adja — de a szegénynek erre módja nincs s az árvára úgy lelkileg, mint testileg szomorú napok következnek. Gond helyett gondatlanság lesz osztályrésze; a szeretetnek szavát a szitok és káromlás szava váltja fel s minden falat kenyeret, melyet mostohája nyújt neki, könyeivel kell hogy megsózzon. Ha beteg: tetteti magát; ha éhes : divatlan; ha jókedvű: rakoncátlan, csintalan; s ha meg egy kis uj ruha kellene: előbb a régi poroztatik ki amúgy a mint a hátán van. Aztán hányszor nem látjuk az életben, hogy az árvák anyagilag is miként jutnak a tönk szélére. A szülők által gyűjtögetett vagyon legelőször is megdézsmáltatik a lelketlen rokonok által. Majd a gyám kezelése alatt lassan-lassan elkallódik minden. A gyámi számadások minden év végén pontosan összeállittatnak ugyan, de ezekben igen sokszor minden szám egy szemenszedett hazugság s a végeredménye az, hogy az árva- vagyon fogy s a gyám napról-napra lépesedik. Az árvának maradott két tehene, a gyámnak lesz majd két ökre. Jókarban maradt épületek rommá lesznek — a gyám belsőségén pedig minden ujul. És igy tovább. Szegény szülök, ha a jajkiáltás sirotokba lehullanék, de nem tudnátok nyugodni, aludni! Kelj fel azért Uram, erős Isten, emeld fel kezedet, ne felejtkezzél el a szegényekről: Te reád hagyatott a szegény; az árvának te lészesz segítője. MÁSODIK FEJEZET. Tőkés Domokos árvasága. Ne legyen nektek nehéz mindnyájan, kik általmentetek az utón, tekintsétek meg és lássátok,ha vagyon-e olyan bánat, mint az én bánatom, mely én rajtam esék:mert keserűséggel illetett engem az Ur, az ö haragjának napján. (Jeremiás siralmai 1. 12.) Tőkés Domokos — a kiről jellemrajzunk szól — korán anya nélkül árvaságra jutott. Még csak kilenc éves volt, mikor egy szomorú napon, a fák is akkor hullatták leveleiket,utoljára csókolta őt meg édesanyja, utoljára, hogy aztán meg ne csókolja öt többet soha... (Folytatása következik.)
