Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-03 / 22. szám

6. oldal.

Amerikai Magyar Reiormátusok Lapja

21 sz. 1911

A SZENTLÉLEK KITÖLTETÉSE.

Alapige: Ézsaiás XLIV: 3—5.

Az, amit a mai ünnepi történet előad a Szentléleknek Jeruzsálemben való kitöltetéséről, kezdetét képezi amaz Ígéret beteljesedésének, melyet alapigénkben és az ótestamentum más helyein is olvashatunk. Pál apostol a korinthusiakhoz irt második levelében az ótestamentumot a betű szolgálatának nevezi, mely kárhoztatást hirdet, mig az uj testamentomot olyan szolgálatnak tünteti fel, mely a lelket adja és az igazságot prédikálja. Az ószövetségben a törvény kőtáblákra volt vésve, az uj szö- betséyben ezt az Ur az ő Szent lelke által a fogékony szivekbe akarja beírni. Az ó- szövetség állapotában nem maradhatott az Isten országa, mert az nem külső, hanem belső ország. Ezért találjuk már az ótesta- mentomban is néhány vigasztaló ígéretét a Szentléleknek s a mai alkalommal elmélkedjünk egy ilyen Ígéretről, melyet alapigénkben találunk. Lássuk azért a Szentlélek kitöltetésének

I. szükségességét, és

II. áldásait.

I.

Egyedül a Szentlélek az, mely által szellemi életet élhetünk és lelki világosságban járhatunk, mert az által készít hajlékot az Atya és Fiú a mi szivünkben. A Szentlélek nélkül nincs a földön valódi isteni élet az emberi szívben. E nélkül minden ember a bűn rabja; e nélkül senki se értheti meg, se nem olvashatja haszonnal Isten igéjét; e nélkül nincs igazi önismeret, se valódi istenismeret; nincs őszinte szeretet Jézus iránt, se felebarátunk iránt, se Istennek való önfeláldozás, se szivbéke.se az örök életnek biztos reménye. A Szentlélek nélkül minden külső vallásos lény csak üres, tartalom nélküli alak, holt múmia, szellem nélküli test, nedb nélküli fa, vagy mozgató erő nélküli gépezet. Egyszóval, Szentlélek nélkül a keresztyén élet mezején csak látszólagos élet van. Olyan embertől, kiben nincs a Szentlélek, nem várhattok engedelmességet Isten törvényei iránt, a minthogy nem kívánjátok, hogy a száraz fa gyümölcsöt hozzon, vagy hogy a malom viz, szél vagy gőz nélkül őröljön.

Hogy ez igy van, hogy Istennek lelke nélkül nincs Isten iránti igazi endelmes- ség, látjuk úgy az ó, min az uj testamen- tomban. Ezékiel próféta Izráel népét az Ö szellemtelen állapotában egy zörgő holtcsontokkal telt mezőhöz hasonlítja, melyekben nincs élet és nincs erő ahhoz, hogy Isten utaiban járjanak. A külsőleg szép istenitiszteletek, a számos áldozati ünnepek dacára Istennek panaszolkodni kell a nép kőkemény szive miatt és végre a po- gányok közé taszította Őket. És mikor az Ur a népet meg akarja gyógyítani engedetlenségéből, Szent lelkét Ígéri hathatós eszközül. Akkor, mondja ö: adok nektek uj szivet és uj lelket adok belétek és elveszem a köszivet testetekből és adok nék- tek husszivet. És az én lelkemet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolatjaiban járjatok és az én töményeimet megőrizzétek és betöltsétek (PJzékiel XXXVI: 26—27). Izráel gyakran hasonlított egy sivár pusztasághoz vagy egy felperzselt sivataghoz, hol a dicsőségnek gyümölcsei nem, vagy csak alig sarjadtak, és ez időszakok mindig a külső pompának és fénynek, de nem a benső, lelki életnek kedveztek.

Izráel története pedig ebben is csak az uj szövetség történetének tükre, mert a Szentlélek nélkül ott sincs igazi engedelmesség Isten iránt, se élő keresztyénség. Minél frissebben és tisztábban folytak a Szentlélek folyamai, annál erősebben, ál- dottabban és áldásthozóbban állt fenn a keresztyén egyház. De mihelyt a Szentlélek ez életfolyamai csökkennek, vagy némely helyen egészen elapadnak, ott minden puszta, kopár, sivár lesz. Ott a száj értelem nélkül jár az istentiszteleten, de a szív távol van attól; vannak, kik büszkén emlegetik az élet nevet, de tényleg és valóban lelkileg halottak. És ki ne látná be. Atyámfiái, hogy ez olyan állapot, melyben manapság az úgynevezett keresztyének nagy száma leledzik— olyan állapot, melyben névleg élünk, de tényleg holtak vagyunk? Az igazi lelki életnek alig mutatkozik itt-ott egy-egy sarja és még ott is, hol jóakaratra bukkanunk, hol az emberek jó szándékkal vannak és Isten országa érdekében tesznek valamit, nem egyszer belső üresség és hidegség, érdeklődéshiány, felületesség és rövidlátás vehető észre lelki téren úgy, hogy könnyen meg lehet érezni, hogy valami hiány van. Persze, sok embernél nehéz lehet megmondani, hogy tulajdonképpen hol a hiány; csak érezzük, hogy valami hiányzik, de hogy mi, azt nem könnyű meghatározni. Sok keresztyén az olyan növényhez hasonlítható, mely egészben véve szabályszerűen fejlődik, látszólag nincs rajta semmi kifogásolni való és mégis van! Ha ugyanis közelebbről megtekintjük, észre vesszük, hogy nem életerős, nincs jó földben vagy a talaj száraz, ezért nem fejlődik kielégitöleg. A növénynél tehát az uj életerő hiányzik; ugyanez,t. i. a Szentlélek életereje szükséges a mi beteges szellemi állapotunknál.

II.

Egyedül ez idézi elő a növekedést és tenyészést, mert felüditi a lelket és fel- üditi Isten gyülekezetét. Miként a lankadt növényt felüditi az eső, akképpen frissíti fel és enyhíti az elepedt emberi lelket a Szentlélek folyama, ha bőségesen árad a szívbe. Igen, Atyámfiái, a Szentlélek kitöltetése üdülést eszközöl. Az a lélek, mely a bűn utjain fáradtra hajszolta és agyondolgozta magát,üdülért és enyhülést nyer, ha az Ur kitölti az ő lelkét. Ebben az üdülésben akar az Ur mindnyájunkat részesíteni, kedves hallgatóim; még ma szeretné szivünket teletölteni; ne zárjuk el azért annak ajtaját, hogy a mi szivünk, a mi gyülekezetünk is felfrissüljön a mai napon.

Az igazi üdülést aztán uj élet is fogja nyomon követni, úgy, hogy a hol a szív előbb sivár pusztaság volt, most az Istennek kedves kertje tessz, úgy, hogy ott, hol bűn és iszonyat kapott lábra, azután hit, remény és szeretet zöldek És nevekednek mint a fü és mint a fűzfák vizek folyásinál, igy szól az Ur. A folyópartokon álló fűzfák mindig szívhatnak fel nedvességet és táperőt a talajból, azért nem árt nekik még a perzselő hőség se. Éppen igy szellemileg az növekekhetik és fejlődhetik, kinek szivében a Szentlélek patakja csörgedez. Az élet és növekvés ott rendjén van. Miként most künn a természetben a szép tavaszi évszak idején minden rügyez, minden nevelkedik, zöldéi és virágzik, miként a növény sohase áll mozdulatlanul és nem marad egy állapotban, hanem vagy elpusztul vág a gyümölcsbeérlelésig folyton nő,épp igy gyarapszik és fejlődik az ember a ke- resztyénségben, ha a Szentlélek szivébe áradott. A keresztyén életben nincs szünetelés, hanem szabályszerű előrehaladás,mig az ember örök boldogságban és végtelen dicsőségben megállhat Isten a Bárány ité- lőszéke előtt.

A Szentlélek bírása különösen üdvünk boldog bizonyosságát eszközli, melynek e