Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-13 / 19. szám

NEW YORK, N. Y. 1911 MÁJUS 13.

Entered as second-class mater Oct. 28,1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3.1879

Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész.

a AZ IGAZSÁG. «

Az A. M. Reformátusok Lapjának idei 16-ik számában "Hus- vét utáni gondolatok” cimü vezető cikkben az okok közül, melyek az amerikai magyar reformátusoknak a vallásos munka iránti rész- vétlenségét, az istenitisztelektől való visszahúzódását s az egyházi gyűlésekből való távolmaradását eredményezik, mint legjelentékenyebbet az amerikai magyar református egyházak szervezetlensé-. gét, az egyházközségek és gyülekezetek széttagoltságát hoztuk fel. A leromlás, veszedelmes helyzeten való segítés céljából pedig a magyar és református közös érdekek együttes megbeszélése és megvalósítása végett az amerikai ösz- szes magyar református egyház- községek képviselőinek egy közös értekezletre való meghívását s egy Magyar Református Szövetkezet létesítését javallottuk.

Igénytelen cikkünket szives voltTiszt. Komjáthy Ernő magyar református lelkész ur becses figyelmére méltatni s a mi személyes él

I nélküli fejtegetéseinket is egyáltalában nem keztyüs kézzel kemény bírálat alá vonni, ismételve és erőI

sen hangoztatván, hogy ö csak az "igazat” keresi, a "tiszta igazságot” irjaés a "közjavát” kívánja szolgálni. Hiszen mi is csak azt akarjuk s azért készséggel vesszük föl a Tiszteletes úrral a vitatkozás fonalát, annál is inkább, mert mi ezt elfogulatlanul, egyéni érdek és önző vágyakozás nélkül tehetjük.

Tiszt. Komjáthy ur az Amerikai Magyar Reformátusok Szövetkezetének gondolatát nem helyesli s nem is gondolja, hogy akadna csak egy olyan csatlakozott egyház is, mely a Szövetkezetbe lépni hajlandó volna. S vájjon miért? Az indokokkal adós maradván, tehát ellenkező állásfoglalása csak Ízlés vagy szeszély (anyagi érdeket nem is mondunk) szüleménye.

Mi azonban fejtegetéseinkben bátrak vagyunk egy kissé tovább menni.

Köztudomású dolog az, hogy mikor a bécsi önkényuralom évszázadokon keresztül tüzzel-vassal s minden áron arra törekedett, hogy a magyar nemzet fiait koldusokká, katholikusokká és németekké tegye s azután Magyarországot Ausztriába örökre beolvassza: a hosszas és véres küzdelmet a reformátusság vette föl az erőszakoskodó tulhatalommal szemben. S vájjon kinek köszönhető, hogy a magyar nemzet akkora megpróbáltatás, véres küzdelmek, alattomoskodó és vesztegető erőszakoskodás dacára is fennmaradott? Vájjon kinek köszönhető, hogy Magyarország Európa térképéről és a világ színpadáról örökre le nem törültetett? Bizonyára a magyar reformálusságnak. Hiszen volt idő, mikor a magyarság és a reformátusság fogalmai csaknem fedezték egymást, a református vallást magyar vallásnak nevezték s minden magyar érzelmű lakos elutasithatatlan hazafi kötelességének tartotta, hogy a magyar reformátusságot nehéz küzdelmeiben vagyonával, véré-