Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-22 / 16. szám

2. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 16. sz. 1911. 22.

esperessé^ a holdban, vagy a Mars bolygón léteznék.

Csaknem ugyanannyi azoknak az amerikai magyar református egyházközségeknek a száma, a melyek ’’nem csatlakozottak“, azaz a óhazai hódoltságtól függetlenek maradtak.

Utóbbiak közül is többen, pél- dáulLorain, Dilonvale, Johnstown, Dayton, So. Norwalk és Horn- stead községek magyar gyülekezetei máris mintegy tiz év óta egy ’’Amerikai magyar református egyházmegyéit képeznek.

Hasonlóképen Canadában Békevár Sask., Otthon Sask., Wa- kaw Sask. és Winnipeg Man. községek református vallást követő lakói egyházi lag szervezve vannak egy püspöki helynök vezetése alatt.

Eme csoportulat az amerikai presbyterián egyházi főhatóságot fogadta el, mert Amerikában a Presbytarian Church az az egyház, mely tan- és hitágazatai, valamint egyházi szervezetére nézve leghasonlóbb úgyszólván azonos

a magyar ref. egyházakkal; és mert ez az egyházi főhatóság az, mely önként és készséggel sietett kellő segélylyel a tökéletes szervezetlen állapotban szenvedő magyar reformátusok támogatására és azok egyházi munkájának megkezdését lehetővé tette.

De vannak mindenesetre oly magyar református egyház- községek is Amerika területén, melyek az amerikai ’’reformed“ nevet viselő, angol, német és holland egyházi főhatóságok védőszárnyai alatt foglaltak helyet s azok támogatását élvezik.

Ezen csaknem hihetetlen egyházi széttagoltságunknak főelőidézői épen a mi szeretett szülőhazánk vezető egyéniségei, politikai és egyházi főemberek. A helyett hogy kötelességük szerint valamennyi amerikai magyar református gyülekezetnek egyaránt, minden további megkülönböztetés nélkül nyújtottak volna kellő támogatást és segélyt oly célra, hogy ezek a ref. egyházközségek tömörüljenek, egyesüljenek egységes

szervezetté s alkalmazkodjanak azon állam viszonyaihoz, mely nekik kenyeret, szabadságot, szabad érvényesülést és védelmet adott. Nem igy tettek, hanem a segélynyújtást, a hódoltság, az óhazától való további teljes függőség feltételéhez kötötték, miáltal nemcsak az amerikai magyar ref. egyházközségeket két különböző ellenséges táborba sorakoztatták, s az ármány és gyűlölködés fegyvereivel felruházták, hanem az Egyesült Államok kormányférfiait, politikusait és egyházi vezető egyéniségeit is a küzdőtérre szólították az amerikai magyarság ellen, kikben az államuk egysége és függetlensége elleni fondorkodókat, kifelé húzókat, belellenségeket képzelnek látni.

Erről a kérdésről bővebben más alkalommal.

A leromlott, veszedelmes helyzeten csak úgy lehetne segíteni, hogy a magyar és református közös érdekek együttes megbeszélése és megvalósítás végett az amerikai összes magyar reforTÁRCA.

a kányái mártírok.

Irta: Forgács Endre.

Bizonyára fáj a lelkem, ha széjjel nézek a jelen állapotok fölött s látom a mi református életünkben a vallásosság siratni való meghanyatlását; a hajdan törhetetlen erős hitnek már-már kiveszését. Mikor az egyháziasság olyan ritka közöttünk és nálunk, mint az aranyszem az iszapos homokban. Mikor a helyett, hogy a mi megváltó Krisztusunkkal összeforrva haladnánk az Isten országa felé, haladunk a ‘ Sehova” város felé s oda valószínűleg meg is fogunk érkezni.

Fáj a lelkem, mert látom, hogy üresek azok a templomok, melyek egy-egy völgybe rejtett, vagy hegyoldalon épült falucskának a világitó lámpásai, melyekbe úgy óhajtozott őseink lelke, “mint a szomjuhozó szarvas a vízhez”. — De azok az Ősök ott feküsznek már az akácfák alatt a boldog feltámadás reményében. S a fiák, a mai nemzedék meg — elgondolni is szörnyű — kész elhagyni apái hitét, el a gyülekezetei; kész gyalázattal illetni az Istennek nevét nehány marok árpáért,vagy nehány fillérért, mint Ezekiel mondja.

Itt is, ott is szól a szivek félre vert harangja s hangzik a panasz az unalomig, hogy “sok a teher, nagy az egyházi adó, nehéz az élet”. - Persze vallásos hit nélkül annyira nehéz, hogy elviselhetetlen; de egy mustáimagnyi a hitből elég arra,

hogy hegyeket mozdítsunk el helyükből. Szánni valók azelron- gyollott lelkek, kik a “teher miatt” hagyják el a mi evangélium szerint formált reformált egyházunkat, mert semmi köny- nyebbséghez nem jutnak s egész jövőjük, földi életük láthatára nem aranyszinü reménységgel van övezve többé, hanem a lelki- ismeretmardosás veres lángjaival s a természet ajkáról, saját lelkűk mélységéből hangzik a kárhoztató szó: jaj, jaj ő nekik!

Egy igaz történetet mcyidok el, melyből látható lesz, hogy másfélszáz esztendővel ezelőtt miket szenvedtek el hitükért ami Őseink. Nem a nagyok, a vezérek, a kiknek nevével a hit gyertyáját meggyujtogatja a történet, hanem a kicsinyek, a kikről históriát nem Írnak, a kiknek vívódását, mártiroskodását, ha a világ észre nem vette is, látta a mindenható, az örökkévaló Isten.

Olyan kedves a nyári alkonyat. Mintha fűszer számozva volna a levegő. A hegyek mögött lilás fények jelennek meg, párák, a mik most még vörösen és aranyosan csillognak a lefelé csuszszanó nap sugaraiban. És a virágok, a füvek és zöld fák mind a napocska felé néznek ilyenkor, a mezők is arra sóhajtanak. Mintha valami meleg, lágy, boldog bucsuzás volna egy ilyen nyári alkonyat mindentől, a mi fényes és nagyszerű. Majd elérkezik a lilás alkony, aztán később a hangtalan éjjel, melyben alusznak a hegyek, a fák, a bokrok és csak a völgyekben támad nesz, a mint a szellő fölébred az éjszakában és repül előre titokzatosan kedvesé, a ki a hold, a mint a hegyhátak mögött fölfelé bandukol.

Olyan megható az éjszaka. Telve van fenséggel és titok- szerűséggel. Ismeretlen erők rejteznek benne és ismeretlen vég-