Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-14 / 15. szám

15. sz. 1911. Április 14. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 7. oldal. mait iiiiiiiiiimiimmiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii Az uj bolgár kormány. Szófiából jelentik, hogy az uj kormány megalakult. Tagjai nacionalisták és progresszisták. Az elnökséget és a külügyi tárcát Gesow vállalta, pénzügymi­niszter Teodorow, közoktatásügyi miniszter Bobcsew lesz, kik valamennyien nacionalisták. Belügy Ludzkano, igazság­ügy Abrasew, kereskedelem Christow, közmunkaügy Stran- ghia progresszista politikusok kezébe jut, a hadügyi tárcát pedig Nykiphorow tábornok veszi át. Mac Kenna közjogi botlása. Londonból Írják: Mac Kenna, az angol admirálitás első lordja, egy parlamenti beszé­dében a magyar és osztrák haditengerészetről szólván, azt kö­vetkezetesen az osztrák tengerészet nevével illette. W. H. Shrubsole, Magyarországnak lelkes angol barátja, levélben figyelmeztette a lordot közjogi botlására, aki ezután kifogásolt szavait tévedésnek minősítve, udvarias sorokban köszönte meg a figyelmeztetést. Hires magyar szakács. Görög Rezső szakácsmester, a londoni New-Gallery szakácsfőnöke, aki tavaly novemberben a Horticultural Hallban rendezett nemzetközi szakácsmüvé- szeti kiállításon az angol birodalom legelőkelőbb szállodái, a Savoy-, Cecil-, Carlton-, Ritz-szállodák világhírű főszakácsai­val szemben az összes első dijakat és a szakácsbajnoki címet is elnyerte, ismét nagy dicsőséget szerzett a magyar névnek és a szakácsmüvészetnek, nemkülönben volt tanítómestere, néhai Gyurkovics Ferencnek, a budapesti Hungária-szálloda volt főszakácsának. A Párizsban most tartott “nemzetközi szakácsmüvészeti kiállítás” juryje március hó 2i-én tartott ülésén a két legnagyobb díjjal, a Prix du President (elnöki dij) és a Grand prix d’ honneur-rel (nagy tiszteletdij) Görög Re­zsőt tüntette ki, aki ilyenformán a magyar szakácsmüvészetet az inyencmesterség klasszikus földjén, Párizsban, is nem­remélt diadalhoz juttatta. Az olasz képviselőház elnöke Kossuth Ferenchez. Kos- sutii EVrenc volt kereskedelmi miniszter az olasz képviselőház elnökének az ulo.Ez jubiláns ünnep alkalmából meleghangú sürgönyt küldött, amelyre Marcora elnök a következőleg vála­szolt : — Én és képviselőtársaim nagy örömmel vettük meleg szeretettől áthatott üdvözletét. Önt a nagy és soha feledésbe nem menő atyai hagyományok és azon kötelékek, melyek a tör­ténelmi nevezetességű Kossuth családot az olasz nemzethez fűzik, kivételesen tiszteltté és kedveltté teszik az olaszok előtt. A mi ünnepünknek, melylyel Rómának az olasz királyság fő- városává tételét megüljük, nagyságát a velünk rokonszenvező népek részvéte növeli és olasz hazánk ebben annak a bizony­ságát látja, hogy a népek testvériessége és a világ polgároso­dása előrehalad. Marcora, elnök. A kormány és a kivándorlás. A képviselőház kivándorlási bizottsága gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök részvételé­vel Dániel Gábor elnöklésével ülést tartott, amelyen Jakabbffy Imre államtitkár is részt vett. Napirenden volt a belügymi­niszter jelentése a Nordatlantischer Dampferlinien Verband­ban (Continentai Pool) egyesült gőzhajós társaságok részére kivándorlók szállítására adott engedélyek tárgyában. A gyű­lés sok üdvös dolgot végzett. Ferenc Ferdinánd és Montecuccoli táviratváltása. A csá­szári távirati iroda jelenti Bécsből: A német császárnak a Fe­renc Ferdinánd főherceg parancsnoksága alatt álló flottánk által történt üdvözlése alakalmából a főherceg és tengerésze­tünk parancsnoka közt a következő táviratváltás volt: “ö fel­ségétől személyesen szerzett jóváhagyás alapján a nagymél­tóságod által egybeállitott flottával e hó 28-án délelőtt üdvö­zölni szándékozom a német császárt Brioni mellett való elha­ladása alkalmából, amiről nagyméltóságodat azon megjegy­zéssel értesitem, hogy a flotta parancsnokságát én veszem át. Ferenc főherceg tengernagy.” — A tengerészeti parancsnok a következő távirattal válaszolt: ‘ ‘ Rendkivül szerenscésnek ér­zem magam, hogy fenséged kegyes lesz egy flottát vezetni és kérem fenségedet, engedje meg, hogy a haditengerészet és a magam rendkivüli örömét tolmácsoljam és a flotta mélyen ér­zett hálájának adjak kifejezést fenséged kegyességének e rendkivüli megnyilatkozásáért. Gróf Montecuccoli tenger­nagy, tengerészeti parancsnok.” A főherceg a következőkben válaszolt: “Táviratáért, mely rendkivül megörvendeztetett és meghatott, forró köszönetét mondok nagyméltóságodnak. Büszkeséggel tölt el és legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy a flottát ő felsége a német császár elé vezethetem, aki a legintenzivebben érdeklődik a nagyméltóságod sikeres fárado­zásai által szellemében és sikereiben utolérhetetlen haditenge­részetünk fejlődése iránt. Ferenc főherceg tengernagy.’’ A Hohenzollern és a kíséretében lévő hajók igen szép uta­zás után déli 12 órakor Korfu elé érkeztek. Vilmos császár a hatóságok fejeit fogadta. Később a Hohenzollern fedélzetén déjeuner volt. Ahol minden tizenkét esztendőben egyszer esik az eső. Az időjárással foglalkozó tudósoknak érdekes problémát nyújt az az ország, ahol minden tizenkét esztendőben csak egyszer örülhet a lakosság az eső áldásainak. Nem legenda, hanem beigazolt valóság, hogy a délafrikai Betsuana-ország területén csak hírből ösmerik az esőt. Pater Porta, az olasz misszionárius, aki a keresztyénség terjesztésén fáradozik eb­ben az országban, nemrégiben értesítést küldött az “Osserva- tore romano”-nak, amelyben beszámol erről a rendkivüli mete­orológiai jelenségről. “Sajátságos körülmény, — írja a páter, — hogy a körülöttünk lévő országokban mindenütt van elég eső, csupán nekünk kell azt nélkülöznünk. Transvaalban és a Basutó országban a tengeri és a kávé már három láb magas, nálunk ellenben még nem is vethettünk. Livingstone már ötven évvel ezelőtt megállapította ennek az országnak a ter­méketlenségét s ha valaki ötven év múlva kerül ide, még min- dig ugyanazt az állapotot fogja találni. Livingstone megfi­gyelései, amely szerint tizenkét esztendő alatt csak egyszer van ebben az országban igazi eső, minden tekintetben helye­seknek bizonyultak. Ha pedig beáll az esős idő, akkor a la­kosság féktelen örömmámorban úszik, a falvakban aratási ün­nepségeket rendeznek s kicsinyje-nagyja a maga módja sze­rint ünnepel. A normális időkben azonban a benszülötteket csak egyetlen gondolat foglalkoztatja: miként lehetne az esőt elővarázsolni s vallásuk is csupa olyan babonás szokásból és szertartásból áll, amely az esőzés bekövetkeztét szolgálja.

Next

/
Thumbnails
Contents