Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-14 / 15. szám
15. sz. 1911. Április 14. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 5. oldal felfelé állított mutatóujj jelképezi. A mikor tehát már jelképezni kezdték a számokat, a szám jelképéül az ujjat választották; bizonyságául annak, hogy az ujjon előbb számlált az ember, mint irt, avagy olvasott. Minthogy pedig az Írás és olvasás előtt tudomány nem létezhetett ,megdönthetetlenül áll a tétel, hogy a számvetés volt minden népeknek legrégibb tudománya. Dayton, O. Jfr-' •/ J ' Kovács Endre, ref. lelkész.------:0:........ ........'"'’3 .■y r A THROOPI-I SZERENCSÉTLENSÉG. Alig múlik hét tőlünk, hogy valamely helyről hirt ne hoznának egy-egy újabb nagy szerencsétlenségről. íme, most egy Scranton melletti kis község — Throop ül gyászt az elvesztett munkások felett. A hatóság a bányaszerencsétlenség után mindent megtesz a megmaradottak felgyó- gyitására, de tehetetlen természetesen azokkal szemben, akiknek már emberi segítséggel az életet visszaadni nem lehet. Igazán szomorú a munkások sorsa és különösen a bevándorolt munkásoké, akiknek nincs alkalmuk a nyelvismeret hiánya folytán oly munkahelyeket keresni, hol legalább kevésbé volna veszélyeztetve életük. Amint értesülünk a throopi szerencsétlenül jártak között több a magyar munkás. W* * A LILIOM SZIVE. (Képünkhöz, első oldal.) tt már csak csakugyan nehéz volt akis Ilonkának és Juliskának választani. A virágok oly gyönyörű szépen tündököltek, az erszény meg pedig olyan vékony. Hosszasan néztek mind a ketten a virágokra, amelyek oly szép díszt adtak a nagy üzletnek. “Ennek a virágnak am egvételére csakugyan több pénz kell”, mondá Ilonka “és kettőnk helyett legalább ötünknek kellene lenni.” “Ha nem kellene egyedül nekünk adni, de Kovácsné asszony előre megmondotta, hogy Ö nem fog adni semmit a virágokhoz.” “Ő csak nem adhat,” javította ki a mondatot Juliska, “hiszen a kíc gyermeke hirtelen megbetegedett és a megtakarított centeket orvosságra kell forditani.’’ “így hát csakugyan ketten vagyunk”, mondá Ilonka. Milyen szép szokás pedig a vasárnapi iskolában, hogy minden osztály vesz valamit husvétra a templom feldíszítésére és az isteni tisztelet után a virágok egy részét a betegeknek juttatják. Ilyen formán a virágok nemcsak a templomot díszítik szépséggel és illattal, hanem a szeretetet is megteremtik az emberi szivekben. Ilonka és Juliska már hetek óta takarékoskodtak, hanem az osztályuk igen szerencsétlen volt. Először kevesen voltak, másodszor maga a tanitónő is beteg volt. Már azon tanakodtak, hogy egyáltalában vegyenek-e virágot. Ilonka el akart menni Kovácsné asszonyhoz, hogy vasárnapi iskolába járó gyermekeinek a nevében kérjen tőle pénzt. Juliska azonban megintette, “ugyan mi hasznunk volna abból, ha mi husvét reggelén örömmel énekelnénk és tudnánk azt, hogy Kovácsné asszonytól az orvosságra való pénzt virágra költöttük.” “De máskülönben csak egy virágot vehetnénk a kevés pénzünkkel.” “Az mindegy”, mondá Juliska, “azt az egyet, ha felgyógyul a tanítónőnk, husvét reggelén általadjuk néki osztályunk nevében, szeretetünk jeléül.” Ilonka nagyon megörült ennek az uj gondolatnak és amikor a gyermekek husvét reggelén átadták a tanítónőnek a tiszta fehér liliom szálat, örömtől sugárzó arczczal köszönte meg nekik és ezt mondotta: “Kedves gyermekek, nagyon örülök, hogy azt a szép fehér liliom szálat kaptam tőletek, mert ennek tisztasága és fehérsége azt az igaz szeretetet tükrözi vissza, amelylyel ti ragaszkodtok én hozzám.” <■ •...... A BÁLVÁNYIMÁDÁS CSÁBÍTÁSAI. Érthetetlen sokak előtt, hogy a zsidó nép, dacára annak, hogy az Ur oly gyakran kijelentette magát, mégis oly sokszor bálványimádásra hajlott. Okai ennek először az, hogy ők látható Istent szerietek volna, kit érzékeik által észrevehettek volna, mig az Ur láthatatlan. Másodszor a körül lakó nagy és hatalmas nemzetek bálványimádók voltak. A bálványimádás divatban volt, s a zsidók utánozták őket. A harmadik s talán a legfontosabb ok abban rejlett, hogy tetszett a zsidó népnek az a dőzsölés, az a nagy szabadság, mely az emberi érzék minden kívánságának kielégítését megengedte, melylyel bál- ványaikat imádták. A bálványimádók dorbézolásában nem volt határ, bűneiket nem kellett megvallani, szabad folyást engedhettek az emberi test minden bűnös kívánságának, mig az Ur imádása lelki, erkölcsi tiszta életet kívánt s nem az ember álalti kívánságait elégiti ki, de az isteni, nemes lélek táplálására szolgál. L—y Zs—eh. Vegyes hírek. Paterson, N. J.-ben mozgalom indult meg a város tisztán tartására. 20.000 piros-fehér-kék gombot osztott a város azon iskolás gyermekek közt, kik megígérték, hogy az utcákon a papirost és más hulladékot felszedik. Chicagóban az “Egyházak Szövetkezete” és a különféle missió mozgalmak vezető emberei “A Világ Chicagóban” elnevezéssel kiállítást rendeznek, mely kiállítás egy hónapig lesz nyitva. A terv nagyságáról fogalmat nyújt a $100.000, amely a kivitelhez megszavaztatott. Missionáriusok a világ minden részéből összefognak jönni s járulnak a vállalkozás sikeres kiviteléhez. Kina a New Yorki bank-szindikátus által 40 millió dollár kölcsönt vett fel a tengerész és a szárazföldi hadserege felszerelésére. Kingstoni, (Jamaica) lapok azon jelentést hozzák, hogy a Panama csatorna bevégzése után, a jamaicai hadállományt 1000 angol katonával megszaporitják. A White Louiseból megczáfolják azon hirt, miszerint az elnök segítette volna Lórimért szenátorrá választatásában. Három fegyveres rabló Croton Lake, N. J.-ban megtámadta a vasútállomás jegyárusát C. H. Konklint. Konklin nem adta a pénzt támadóinak, de azok végre legyőzték s a kész pénz egy részét elvitték. A jegyárus meghalt. A brémai hajóstársaság “Princess Irene” tengerjáró hajója 83 óráig vesztegelt zátonyra jutva a Fire Island mellett. A hajó csak nagyon kevéssé sérült meg. A vizsgálatot megindították a kapitány ellen. Gróf Zeppelin több utassal léghajójában újabban hosszabb utat tett meg baj nélkül. Throop, Pa.-i Pencostl bányában a legutóbbi bányaszerencsétlenség alkalmával 61-en haltak meg, köztük kilenc?? magyar. A vizsgálat kiderítette, hogy két órával a tűz keletkezése után szólaltatták meg a vészjelzőket, úgy hogy a benn dolgozók már nem tudtak kimenekülni.
