Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-08 / 14. szám

A gyermek Joást királya koronázzák Judában.

i 1911 ápr. 16.

II. Kir. XI: 1—20.

Aranyige: Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt._ CXIX. Zsolt. 2 v., Idő : 878—856 Kr. e.

A fekete lelkű Athália, mikor fia meghalt, feltette magában, a királyi trónt megszerzi a maga részére. Hogy czélját elérhesse, a királyi család minden férfi tagját megkellett gyilkoltatok Athália ettől sem riadt vissza. Czélját elérte részben, mert a trónt megszerezte a maga számára, s 6 évig uralkodott is. De Isten nem engedte, hogy a gonoszság győzőn. A nagy mészárlásból, Jóséba, Jójada főpapnak a felesége megmentette a királyi család egy tagját, a csecsemő Jóást. Mivel a gonosz Athália felől a gyermek sehol az országban nem lett volna biztonságban, Jóséba a templomba rejtette el. Itt nevelte 6 esztendeig.

A hetedik esztendőben Jójáda, a főpap elhatározta, hogy a gonosz Atháliát megfosztatja trónjától, s Joást koronáztatja meg. Nagy körültekintéssel határozta meg a napot és az órát, a mikor tervét véghez fogja vinni. Terve sikerült, Jóást megkoronázták, Atháliát pedig megölték. Isten megszabadította Judát a gonosz, istentelen királyoktól, ezáltal az ország biztonságát, békéjét és hatalmát visszaadta.

A nép a bálványokat összetörte, s a pogány templomokat lerombolták. Jójada főpap két szövetségest szerzett, egyet az Ur — király és a nép között, a másikat a király és a nép között.

Isten kezének munkálkodását látjuk e bibliai képből. A gonosz (királyi családot kiirtotta, csak egy csecsemői hagyott

életben, hogy azzal tervét véghez vitesse. Mily csodálatosak az Urnák utai. A bűnös, bálvány imáló néppel szemben egy csecsemő, ki hivatva van népe megjavítására. Mily gyenge kapocs a múlt gonoszsága s a jövő dicsősége között a templomba rejtett csecsemő, s e gyenge kapocs az Ur segítségével elég erős volt arra, hogy a népet gonoszságából kivetkeztesse, s az Istent félő életre bírja.

1911 ápr. 1«.

Húsvétin Leczke.

János. XX.: 1—18

Aranyige: Feltámadott az Ur bizonnyal.Luk. XXIV.: 34.

Nemcsak a természet ébredése, nemcsak a világ felfrisü- lése, a levegő üdítő lágysága vidámitja meg az embert tavasz- szal,de az a tudat és, hogy a Megváltó feltámadott. Mai lecz- kénk azt mondja el, hogy történt a feltámadás, és hogy miképen győződtek meg Jézus tanítványai és követői a feltámadás Valóságáról.

Arimáthiai József, Jézus egyik tisztelője, miután megnyerte az engedélyt Pilátustól, levette Jézus testét a keresztfáról, és saját családi sírboltjába helyezte. A sir nyilására nehéz követ hengeritett. Jézus ellenségei pedig őröket álitottak a sir elé, nehogy a tanítványok elfogják a testét s azután hi- reszteljék hogy Jézus feltámadott. Vasárnap reggel asszonyok jöttek Jézus sírjához, hogy virággal díszítsék fel. Mária érkezett elsőnek a sirhoz, s könnyező szemmel tekintett a sírra, s látta, hogy a lepecsételt, őrzött sir nyilásáról a kő elvan mozdítva. Péternek és Jánosnak azonnal tudtára adta amit látott. Mikorezek meghallották a hirt azonnal a sirhoz futottak, s midőn beléptek látták, hogy a fehér ruha, a melybe Jézus teste be volt takarva ott van, de Jézus nincs. A két tanítvány kiment a krtből, és elmondta Máriának a látottakat. Mária sirt, mikor hallotta, s lehajolva betekintett a sírba. Két ülő angyalt látót* ott benn, egyik a fejnél a másik a lábnál álott a koporsó mellett. Az angyal kérdezte “Asszony, mit sírsz?” Mária felelt, “Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hova tették őt.” Mikor ezeket mondotta megfordult, s ott látta Jézust állni, de meg nem ismerte. Jézus betartotta a mit megjövendölt, hogy a harmadik nap feltámad. Jézus kérdezte “Asszony, mit sírsz?, kit keressz. ?” Mária azt hitte, hogy a kertész szól, s igy felelt Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.” Jézus nevén szólitá Máriát, erről megismerte hogy nem a (kertész áll előtte s örömmel kiáltott fel “Mester” Mert Jézus állt előtte.

Annak emlékére ünnepeljük a Husvétot, hogy Jézus legyőzte a halált, s uj életet adott, mely örökké tart.

L—y. Zs—d.

ÖRÖMHÍR