Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 14. szám
S. odal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 14. sz. 1911. Április 8. PILÁTUS FELESÉGE. Alapige: Máté XXVII :19. Foglalkozzunk ez alkalommal Jézus Krisztus szenvedés- történeténetk egy csekély s figyelemre alig méltatott vonásával. A Pilátus feleségéről és enek álmáról szóló rövid tudósítás Jézus Krisztus szenvedésének és halálának festményében első látásra mellékkörülménynek tetszik, de e szörnyű és szerfelett csodálatos történetben semmi se oly jelentéktelen, hogy jogunk volna azt tekinteten kívül hagyni. Mindenek előtt állapítsuk meg az összefüggést, a melybe ez elbsszélés beleillik. A Jézus ellen indított törvényszéki vizsgálatban elérkezett a döntő pillanat és a legszélsőbb feszültséggel néztek az összes pártolki a végfejlemények elé. Pilátus ugyanis engedni kezd a zsidók és vezetőik ostromlásainak. A helytartó ugyan szilárdan meg van győződve Jézus ártatlanságáról, de a főpapoknak és Írástudóknak kidolgozott közvádjával szemben nem meri a vádlottnak pártját fogni. Ő szeretné Jézust megmenteni, de nem tudja magát elhatározni arra, nyíltan síkra száljon érdekében. Tisztelet a jognak és igazságosságnak, de elvégre: „Minden szentndk maga felé hajlik a keze”, igy gondolkozik Pilátus. B zavarban az általánosan ismert kisegítő, kibúvó eszközhöz folyamodott és Jézus mellé a rablógyilkos Barabást állíttatja. Hadd válasszon a nép közülök. E pillanatban mikor Pilátus okossága tudatában és e nyakas zsidó nép döntése miatt mégis aggódva, a bírói székbe ül, hogy Jézust azonnal fölmenthesse, egy szolga lép hozzá, mondván: Feleséged azt üzeni „ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban ö miatta”. Eddig az elbszélés, mely egy álomról szól. Azt mondjátok ti talán: „Hát valóban egy álomképről akarsz beszélni ez isteni tisztelet alkalmával? Melyik okos ember fog valamit adni az álmokra?” Dekát mondjátok, nemde más fényt vetne Pilátusra a történeti kritika, ha felsége álmát nagyobb figyelemben részesítette volna? Jól tudom, hogy az álmok a leghomályosabb és legjobban vitatott mezejét képezik a lelki életnek, Egyfelől a babona foglalta le azokat magának s látomásokkal ijeszti és csalogatja a balgákat, kik közt különben nem egy szabadgondolkozóra is akadhotunk; másfelől az önhitt műveltség, amely pedig csak felületes fél-müveltségnek, magyarán > tudákosságnak mondható, minden álomnak teljes lekicsinylésével kérkedik, kevélykedik, mondván: az álom csak szappan- buborék. Nekünk keresztyéneknek mindig feltűnő lehet, hogy milyen jelentékeny szerepet játszanak az álmok a Szentirás- ban, nem csupán az ó-, hanem az ujj-szövetségi részben is, és egyedül ez a megjegyzés is elegendő ok lehet arra, hogy egyszer a lelki életnek erről a mezejéről is elmélkedjünk istenitiszteletünk keretében. Mindenek előtt kijelentjük, hogy olyan emberre nézve, ki önmagát és lelkiindulatát figyelni szokta, nem egészen közönyös, hogy mit álmodik. A mi nappal, nem éppen ma vagy tegnap, talán már jó ideje, a lelket foglalkoztatta, sok embernél bizonyára megjelenik az álom ntján. A képzelem, melyet nappal az akaraterő féken tart, vagy az erős munlka háttérbe szőrit, az alvó elé össze-vissza, tarka-barka képeket varázsol. A mi az érzéket és lelket mozgásba hozza, gyakran éjjeli láto- mányokban lép fel a benső szem előtt. „Álom szokott következni a sok foglalatosságból”, mondja Salamon (Prédik. V :3) és nyomban utána: „a sok álomban a hiábavalóság is sok” (V:7). Azért az álmok gyalkran útmutatóink is lehetnek eltévelyedéseinkben, amelyek felé hajiunk, levehetk lelkünk elől a sötét fátyolt és sötét mélységeket tárhatnak fel. Az ember nincs egészen feloldva álmai felelőssége alól. Jób élethűen állítja elénk az ő lelkiismeretét álomlátásaiban; és ha álmaid édesgetve tükrözik vissza azt, mi után lelked titkon sovárog, akkor őrködjél azok felett, akkor vigyázz gondosan magadra! így néha a szívnek bizonytalan érzése és homályos ösztöne is alakot és kifejezést nyerhet az álomban. Az ilyen álmok nem gyakoriak, csak kevés embernek van azokban része, én saját tapasztalatból nem beszélhetek arról, de vannak finoman érző, lelkileg mélyen felindult természetek, kiknek; Isten — s ezt óvatosan mondom! — éjjeli látományok által is megmutatja az utat s ilyen volt az az álom is, mely Pilátus feleségét aggasztotta. Mivel szemmelláthatólag az álom a legbensőségesebben össze van kötve az ő benső életével, annak révén bepillantást nyerhetünk e nő leikébe és Istennek kormányzásába. Honnan van e nő álma? Mik annak gyökerei? Mindenek előtt és legelső sorban bizonyára férje iránti szeretete. Az egész uj-szövetségben nincs még egy példa a házastársak közt levő ily benső lelki összeköttetésre, mint ez elbeszélésben. Az igazi feleség nappal és éjjel, közel és távol férjével lélekben egy- Vele érez, vele él, öntudatlanul megérzi, mire van férjé* nek szüksége,, tudja, mi a helyes élte párjára nézve. Lehet, hogy nem tudja azt kimondani, kifejezni, hideg indokokkal fejtegetni, de érzi. A nőnek ilyen közvetlen érzése gyakran messzebbre és élesebben lát és sejtelmesebb, mint a férfi számitó és megfontoló természete. A szerető feleség fontos életkérdésekben, főleg ott, hol jogról és jogtalanságról van szó, tisztábban lát mint a felesége — a monda szerint Claudia Pro- cula — homályosan, de helyesen érezte, hogy a most átélt órák döntő, visszavonhatalan jelentőségűek férje sorsára és hírnevére. Ha valaki megkérdezte volna tőle, hogyan jön ilyen gondolatokra, talán okát se tudta volna megmondani, de sejtő szive tudatja vele, hogy férjére nézve mindig attól függ, ha vájjon ez órában megtalálja-e az igazságot és a szerint cselekszik-e. És hát a fejlemények nem igazolták-e szive feltevését? Nem az az óra volt-e, mely Pilátusnak történeti hire s az •rökkévaló általi megitéltetése felett döntött? Poncius Pilátus! Vegyétek ajkatokra e nevet, a hol akarjátok a keresztyén- ségben és azon kívül, az ő alakja nyomban ezen óra világításában áll mindenkinek szemei előtt. E férfiú bármi mást tett és hajtott végre, épített vagy rombolt, nyoma veszett, eltűnt; hogy Jézust kiszolgáltatta a keresztfának, fenmaradt az utókor számára. A különböző felekezeteík 'ezer meg ezer helyen veszik ajkukra az apostoli hitforma e mondatát: Szenvedett Poncius Pilátusnak alatta. Te szegény nő, szived sejtelmesen megérezte a helyes utat az álom révén. Valóban, férjed életének ez volt egyetlen fontos, nagy horderejű órája! De próbáljunk még tovább pillantani a nő szivébe, hogy igazán megérthessük, hogy ilyen sejtéseket mi idéz elő nála. A nőnek legsajátszerübb ereje nem múló szépségében rejlik, ne mis vakító szellemi adományaiban — ámbár mindkettővel bírhat, de ez nem döntő — hanem szerfölött gyöngéden érző és mégis a végsőig feszitett lelki életében, kiváltképpen a szeretet- és hitéleben. Itt Claudia Procula élményének egy másik kulcsát is fogjuk keresni és férje iránti szeretete mellett jámbor szivet fogunk várni. Feltétlenül megértette Jézus Krisztust, mert ‘‘igaz ember”-nek nevezi. Ha pedig felfogta, hogy itt egy “igaz”, egy isteni emberről van szó, minő rémület
