Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 14. szám
14. sz. 1911. Április 8. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 3 oldal szállhatta meg lelkét, midőn észrevette, hogy az a férfiú, ki neki legkedvesebbje vala a földön, arra akar kezet emelni, kiben ő az ég küldöttjét ismerte fel! Ez a halálos rémület éjjeli álmában olyan ellenállhatatlan erővel tör ki, hogy egy benső kényszernek engedve, tulteszi magát a feleség elé vont korlátokon és beleavatkozik férjéneik hivatáskörébe, a törvényszéki tárgyalásba. Képzeljétek csak el azt a képet, melyet az első Nagypéntek hajnali órái — a fakó szürkületben — nyújtanak. Künt a palota előtt a dühében határt nem ismerő, tomboló tömeg, köztük a sápadt helytartó, ki szivében borzad, és bent a gyöngéd nő lelki gyötrelemben, önmagával küzdve férjének javáért, küzdve az igaz ember életéért. Mivel férjét valóban szereti, ama vágy emészti, vajha keze tisztán maradna a vér- biintől. Mit neki tisztelet és tekintély, a nép szeretete és a császár kegye, — egyetlen czélja, hogy férje egész férfi maradjon, oly ember, ki Isten élőt, az örök Ítélet széke előtt megállhasson, és aggódó szivének homályos hangja ezt súgja neki: a döntő óra elérkezett! Idáig Pilátus feleségével foglalkoztunk, azonban nemde sajátos fényt vet e kis elbeszélés a mi Urunk Jézus Krisztusra is? Róla a zsoltáriró szavaival (Zsolt. XLY: 3) úgy szoktunk beszélni, mint a ki “szeb az ember fiainál”, csodáljuk ellenállhatatlan erővel párosult türelmét, imádatos tiszteletérzettel állunk meg hatalmas személyisége és határtalan szeretete előtt, de e mellett gyakran abba a veszélybe is rohanunk, hogy képének egyes vonásai elmosódnak előttünlk amaz általános fényben, mely ő belőle kisugárzik. Mily másként látunk, ha ismét egy ilyen kis vonáshoz jutunk! E nő talán soha se találkozott Jézus Krisztussal személyesen, lehet, hogy soha se hallotta őt magát beszélni. Valószínű, hogy az előkelő római hölgy legfeljebb távolról látta a zsidó rabbit, de az meglehet, hogy csak másoktól hallott felőle. Minő vonzerő áradhatot ki Jézusból, ha ilyen röpke benyomások olyan tartósan megmaradtak! Mennyire körülfonhatta személyiségét a tisztaság és igazság, ha a fényneik az asszony szivébe esett egy ugara ott oly izgalmat tudott előidézni, hogy Jézusnak a képe álmában is követte öt! Milyen nagyszerű és fenséges kell, hogy legyen Urunknak képe reánk nézve, mikor mi őt sokkal jobban ismerjük! Mennyire kell, hogy alázattal s hitben leboruljunk lábai elé! És ha ama római nő nyomban sejtette, hogy a Jézussal szembeni állás- foglalás döntő az emberiség sorsára, ki az közülünk, a ki ki akarja maga ellen hívni az Ítélet haragját, közönyösen men- vé* el az ember fia mellett!? Egy Pilátus, persze, mind ezeket nem látja meg. Ő a harmadik személy elbeszélésünkben, még röviden vele kell foglalkoznunk. Sajátszerü és világban nem oly ritka az a kép, im«lyre tekintetünk esik, ha rideg, önző világfit finom érzésű, jámbor nő oldalán pillantjuk meg. Pillátus az Istentől jó angyalt kapott feleségében, ki a mindig éber lelkiismaret szerepét töltötte be. Boldog minden férfiú, kinek Isten jámbor, istenfélő nőt rendelt élete párjául; de e meg nem érdemelt kincsért hálásabbnak kell leni Pilátusnál. Igaz, hogy feleségének üzenete nem nyomtalanul tűnt el rá nézve, babonás félelem fogta el, és igyekezett a vérbünt magától elhárítani, midőn kezeit a zsidók előtt mosva, igy szólt: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (Mát. XXVII: 24). De Jézussal szemben ez nem volt és nem lehetett elég. Ilyen könnyen senki se szabadulhat meg a nehéz felelősségtől. Voltaképpen kevésre becsülte felesége üzenetét. És ez ad szomorúan komoly befejezést e kis történetnek. Isten a magasba akarja emelni Pilátust, ő azonban a mélység felé törekszik és semmi se képes őt visszatrtani, mert az isteni hang nála süket fülekre talált. Keresztyén társam, ki e történetet olvasod és Pilátust keményen elitéled magatartása miatt — te az ő helyében Istennek hangját vetted volna-e észre amaz üzenetből? Meg tudod-e látni Istennek intését? Keresztyén testvérem, ne mondj marasztaló Ítéletet, hanem igy imádkozzáll: És ne vigy miaket a kisértetbe! Ámen. Chr. Rogge nyomán: Székely Sándor, eolumbusi ref. lelkész.--------o-------Az Amerikai Magyar Református Egyház története. Harsányi Sándor homesteadi ref. lelkész egy 168 lapra terjedő értékes miiben irta meg az amerikai ref. egyház történetét, tudományos alapon, tömören élvezetes stílusban. Aki csak egy kicsit érdeklődik a ma már hatalmas amerikai ref. egyház meg alapítása, küzdelmei, fejlődése és felvirágzása iránt: az minden áron meg fogja szerezni e müvet e csekély 25 centért. E mü függelékében egy fontos okmány található, mely maga megérdemli a megrendelést. Ez az irat az 1904 évben a hazai egyházi hatóság elé terjesztetett vagyis ez nem más, mint örök időkre szóló védelmi irata annak az egyházi állapotnak, melybe a Ref. Churchhöz tartozó magyar ref. egyházak jelenleg vannak. Egy egyháznak a történelme mindig tanulságos, lélekemelő, az amerikai ref. egyház története különösen az: a megpróbáltatásokból kijutott neki is, mintha csak ama- gyar ref. egyház küzdveszenvedő korszakának bus históriáját olvasnánk némely lapjain. A müvet számos kép díszíti, kiváló egyház férfiak, tudományos intézetek stb. fénykép felvételei. Ref. egyházak tagjainak s mü $1.00. helyett csak 25c. postán küldve 35c. Megrendelhető bélyegekkel is szerzőtől, ki azonnal küldi és kinek a címe: Rév. Alex. Harsányi 1008 10th Ave. Homestead, Pa.------:o:-----Egy sírnál. A kécskai öreg temetőbe El-eljárdki minden esztendőbe’. A temető egy kis sírkövéhez, Apám, anyám pihenő helyéhez. Az a sirdomb az én múlt világom, Meghittebb ott az imádkozásom. Mintha velem ők beszélgetnének... Mintha engem ott kicserélnének! Elmondom ott dics(*kvőn, kevélyen: A világban mi mindent elértem. Hogy betellett minden édes álmuk, Értem való sok imádkozásuk. S jóságukat mig hosszan eláldom, Úgyse látják nehéz könnyhullásom’, Isten pedig, ki szivemet látja: Dicsekvésem úgyis megbocsátja! Szabolcska Mihály.
