Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 14. szám
XII. Évfolyam — Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. — 14. sz. NEW YORK, N. Y. 1911 ÁPRILIS 8. Entered as second-class matter Gelder 28,1910 at the post office at New York, N. Y. under the act of March 3, 1879.” Felelős szerkesztő : HARSANY1 LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. a® VIRÁGVÁSÁRNÁL Mikor valakitől elbúcsúzunk, akár rövid alkar hosszú időre, rendszerint mindannyiunkon erőt vesz valami lehamgoltság s ha máskor derült vidámak és jókedvüefc voltunk is, abban a pillanatban eltűnnek azok a vonások arczain'król. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor elhagytuk a szülői házat — vagy amikor ■elhagytuk szülőhazánkat, hogy a messze idegenbe vándoroljunk iki és ott teremtsünk magunknak családi otthont. Ugyebár a búcsúzé® pillanatában elhallgattak azok az ajkak, amelyek máskor olyan beszédesek voltaik. A Ikörüllöttünk lévő kis gyermekek talán nem tudták me^-.jáftni, hogy mi az a mélységes csend ami n házban honol, vagy miért hullanak alá szeretteinknek könnyei. Az elválásnak a gondolata ez. A keresztyén ember szivének mindig nehéz és fájdalmasan esik elválni attól akit szeret. Ezért llágyult el a mi szivünk is, amikor szülőhazánkból elköltöztünk és az utolsó istenhozzádot elrebeg- tük, hogy aztán az idegenbe vándoroljunk. Az Üdvezitő Jézus Krisztusnak jeru- zsálemi diadal utda: A virágvasárnap. Miért sirt hát az Üdvezitö ezen a (napom, amikor mindenki hozsánnát kiáltott feléje. Hiszen nem kellett elválnia senkitől sem ? De igen, Jézus prófétái tekintetében a nép örömrivalgása közepette tiint fela golgota keresztje.. . érezte, hogy az a nép, a”most örömrivalgással fogadja, feléje? kiáltja majd (nemsokára „a feszitsd meg”- et, sziviéneík jósága, lelkének nemessége ragyogott könnycsepjeiben. Nem akart elválni azon kedves tanítványaitól, akiket annyira szeretett. Vajha tanulnánk az Üdvözítőnk példájából és ne bíznánk soha embertársaink nak dicsőítő, hízelgő szavaiban, hanem csupán a mindenható Istenben, aki még ha sújtani látszik is bennünket és könnyeket fakaszt a szemünkben', de javunkra és boldogságunkra teszi. A Virágvasárnap története igazán nagyszerű és lehetetlen, hogy még a legridegebb deliket is komoly gondolkozásra ne intené. Ott van egyfelől az a gyönyörű márványtemplom, a jeruzsálemi templom, a hol az (egy Istent imádó nép annyit sirt és^, annyit vigadott, annyiszor örült és any- nyiszor szomorkodott. Mondhatnám, ez volt az egyetlen templom, amely örök időkre történelmi nevezetességekkel fog bírni, amely czentralizálta, öszpontositot- ta az egy Istent imádó zsidó népet. Ott van másfelől a hömpölygő néptömeg. Pálma ágakkal várják azt, akinek egész élete csupa jóság, csupa szeretet volt. Igen, Jézus Jeruzsálembe jött, ahol az egész város, annak kicsinye és nagyja a Ipor'5"'”'1 ’ 1 dta. Sze' - boldogok voltak, hogy az ő mesterüket, aki iránt mélységes volt szivükben a szeretet, végre megértik végre dicsőítik. Örömükben és boldogságukban nem látták a sötét lelkű farizeusokat, akiket a háttérben sértett az Üdvezitő Jézus arczárói lesugárzó mennyei fény, aikik mindent megtették, hogy a nép által dicsőitett Jézust keresztbe feszítsék. Nagyszerű képe ez örök időkre a társadalmi életnek. Hát inem úgy van-e a mai korban is, ha valaki az igaz és nemes eszmékért bátran felemeli szavát, körülveszik először hozsánna kiáltással, üdvözlik és rajongják, aztán pedig keresztre feszítik. Kedves olvasó. Nem lebet-e látni pár nappal azután, hogy mint tűnik elő Jézus, az igazság fejedelme az árulás folytán. De a legnagyszerűbb a virágvasárnapi történetben az, hogy Jézus maga is tudta előre azt, hogy ugyan azon nép, mely hozsánnát kiáltott feléje, hangoztatni fogja felette a „feszítsd meg”-et is.Ezzel a tudattal, ezzel a gondolattal vonult be Jeruzsálembe és amikor mindenki örült, az ő szeméből könnj flk peregtek alá az elválás gondolatára. így kellene nekünk is cselekednünk életünk öröm napjaiban. Amikor minden hozsánnát kiált felénk, akikor kell (eszünkbe jutni, hogy földi életünknek minden dicsősége múlandó, s egy napon nekünk is meg kell válni (kédeseinktől.
