Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-01 / 13. szám

1 octal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

13. sz. 1911. április 1.

hanem azon házakban, amelyeket kibérel és amely házak felépitése, daczára annak, hogy azok az orvosok véleménye szerint a legegészségtelenebbek, megvan engedve, mert hiszen ez a landlord spekuláto- roknak nagy anyagi hasznot jelent. Ki van mutatva, hogy az elmúlt esztendőben a hátzulajdonosok, landlordok 15 millió dollárt húztak ki a szegény munkásnép- nek a zsebéből. Arra is adok olvasóinknak egy érdekes felvilágosítást, hogy miképp történik Amerikában ezen nyilvános rablás.

A napokban elindultam, hogy lakást keressek s a gyermekem s családom részére olyan helyet keressek, ahol a nyári forróságban megmenthetem a gyebinek eanet

azoktól a betegségektől, amelyekben a lenti városnegyedben a túlzsúfoltság miatt százával pusztulnak a gyermekek. Megnéztem vagy harminc különféle lakást és megborzadva gondoltam azokra a szerencsétlen áldozatokra, akik azon lakásokban elpusztulnak. A harminc lakás közül, bár 30 dolláros havi bérlet alatt

egy sem volt, 18-at úgy találtam, hogy egy világos szoba mögött három teljesen sötét szoba vollt, ahol a napnak egyetlen- e gy sugara soha be nem hatolhatott. Hát hogy lehessen az ilyen lakásokban egészséges gyermekeket nevelni. Nem hiszem, hogy volna a nap alatt olyan város, mint New York, amelynek a törvénye olyan keveset törődne a közegészséggel. Tudomásom van arról is, hogy a lakók erélyes fellépésére tették meg azt is, hogy azokban a sötét szobákban úgynevezett vak ablakokat (készítettek, hogy legalább valahogyan levegőt kaphasson a benne lakó család.

Mi tehát a mi kötelességünk, amikor rémes szerencsétlenség megrendít bennünket?

Első sorban az, hogy megtanítsuk az amerikai nemzetet ara, miszerint egy országnak a civilizációja nem a pénzben, a vagyonban van, hanem a munkásnép egészségében, jólétében és boldogulásában. Tereljük vissza a gyárak falai közül a fejletlen gyermekeket és a gyermekes

anyákat a családi hajlékba. Hiszen ha az anya gyermekét elhagyja, tud-e helyette hagyni a családban valakit, aki kisdede mosolyát úgy tudná viszonozni, mint -az édesanya?

ügy tudjuk, hogy Amerikában a polgárok $2.50 adót fizetnek évente a nyilvános iskolák és intézmények fentartására. Ha a munkásember nem tud annyit keresni, a miből családját fentarthatná, biztosítsák a polgárok a fenti összeget azon nők részére, akik gyermekeket nevelnek és akkor nem lesz szükség arra. hogy fejletlen gyermekek és gyermekes anyák gépek meleltt görnyedve dolgozzanak azért a kenyérért, amit a férjének kellene biztosítani.

A Green streeti katasztrófa tehát megtanít bennünket arra, hogy amidőn százaknak pusztulását némán nézzük, még nagyon messze vagyuník a civilizációtól és sokat kell még tennünk, hogy a pénzéhes embereket rablásaikban megakadályozzuk.

Harsányi László.

Régi szavak eredetei.

A „Magyar Nyelv” érdekesen magyarázza egyes szavak eredetét. %

Például ezt a szót, hogy Aggastyán régente (a XVI. században, sőt még a XVIII. elején is) ággostyánnak Írták és ejtették. Az aggnak semmiféle származéka nem hangzik egy nyelvjárásban sem ág- vagy ággnak; eszerint az ágostyán sem számazhatik az aggból és népetymologia utján válhattak közös hangzatuvá. Ma is van azonban Komárommegyében, a tatai járásban egy falu, melynek Ágostyán a neve. Erről a faluról a XVIII. század geographusok még azt mondták, hogy német falu s hogy németül Augustinnak hívják.

Magyarországon már az Árpád királyok idejében voltak augustiniánus remeték. A remeték többnyire elvénhedt aggastyán-szabású emberek. Talán ezek adták az első okot arra, hogy a magyar nevök (Ágostyán) lassankint milyenség szóvá alakuljon át s napjainkban a -styán képző kigondolására adjanak alkalmat.

Különben a múlt század harmincas éveiben jól tudták íróink az aggastyán szó eredetét. Berzsenyi írja 1835 táján: „az aggastyán csak esufnév és nem egyéb, mint Ágoston mert a magyarok a vén embert öreg Ágostonnak szokták csúfolni, mintáz aszonyt vén Dorottyának.”

Andalodik, Andalog. Ma ez igék igen kedves költői kifejezések ; régente azonban egész más volt az értelmük. íme egy pár adatt a XVII. századból: „Neki andalodott s tompult, el- annyira, hogy nem tudta eszének hasznát venni.” Itt tehát

eltompulást, elbutulást jelent; még világosabb e jelentés a következő példában: „Végre annyira elantalodnak, hogy sem az értelmes tanítóktól, sem a barmoknak példáikból semmi jót .ne tanulhassanak.” A következő még régibb idézetekben pedig egyenesen a „dőreség, esztelenkedés” jelentését látjuk: Mindaddig megvetjük Monoszlainak az ilyen antalkodásait, mig valóban meg nem bizonyítja.” Továbbá: „Nem antalul felet remete Antal egy némi nemű bölcsnek,” azaz nem ostobául, nem esztelenül. Ez az antal meg nem egyéb, mint az Antal keresztnév, melyről Erdélyi János azt mondja, hogy Antal féleszüt képvisel a közmondásokban.”

íme a szép andalodás, „a költői kifejezések egyik ékesebb gyöngye” honnan vette az eredetét!

Atila. Mikor kezdtek apáink attilát viselni, vagy jobban mondva, mikor nevezték a zsinoros köntöst atilának, ma még nem tudják bizonyosan, valószínű azonban, hogy XTX század elején. Eddigi tudomásunk szerint gróf Dessewffy József „Bártfai levelei ”-ben (1817) van először említve az Atillamente és a Zrinyi-dolmány. Magyar szabók adták a neveket az olyan szabású mentéknek, vagy dolmányoknak, aminőket Atilla vagy Zrínyi Miklós képein láttak. Utóbb a Zrínyi kiment a divatból s a testhez álló zsinoros dolmányt nevezték el Atiláról atillának. 1860 után a zsinoros télikabátnak, Atilla testvéréről, buda lett a neve.

Baedecker.Baedeckr Károly koblenzi könyvkereskedő a múlt század negyvenes évei elején, az angol „Murray” mintá-