Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-11 / 10. szám

10. sz. 1911. Március 11.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

9. oldal.

Szabad - é a nőnek dolgozni az egyházért?

!Nem lehetetlen, hogy soraim ellentmondásra adnak alkalmat. Hiszen az egyházak tradicionális nézeteinek hatalma előtt a nagy tömeg olyan könnyen'meghajlik s csak kevesen vannak, a kik komolyan gondolkoznak azoknak jogosultsága felett.

Már ez elég ok volna arra hogy letegyem a toliam s a kérdés további tárgyalásába ne bocsátkozzam.

De én tudom, hogy a történelem sok olyan lapot tud nékem felmutatni, a hol az egyházak életfolyamába belevegyült az i- szap, belevegyült a salak. Aztán semmi esetre sem igyekszem elhalgatni a meggyőződésemet ott, a hol olyan bibliai igazságokról és kérdésekről van szó, a melyek egyenesen az egyházaik felépítésére vonatkoznak.

Itt szent köteleségem a nyilvánosság elé bocsátani gondolataimat, még ha érezem is Pál apostollal együtt, hogy ’’csak rész szerint vagyon hennem az ismeret” I. Kor. 13:9

Természetesen a kérdés tárgyalásánál a. forrás csak a biblia lehet. Oh, de hányféleképpen olvassák az emberek a mi szent könyvünket ? Amott a katholikuso.k szó szerint értelmezik i/t a mondatot, a melynek csak symbolikus jelentősége van, én -nem igyekszem soha magát a bibliát, a forrást megtámadni., vagy felelősségre vonni, hiszen érzem; hogy úgy vagyunk vele, miként az égen tündöklő nappal, a mely a szerint adja vissza a különböző reflexfényeket, a mint sugarai elé helyezik az illető tárgyakat.

Az üdvözítő Jézusban beteljesedett az Ígéret. Azért mondja Jeremiás (31:33) ’ Adom az én törvényemet ő beléjük és az ő szivekbe irom be azt és lészek nékik Istenük és ők lesznek nékem népeim” Majd Jóéi (2:1) Kür töljetek Sionban

.....rémüljenek meg e földnek minden lakói, mert eljött az Urnák napja mert köfel vagyon ’’Aztán a gyülekezet újjáalakulásáról maga az Ur szól Ezsaiás (37:25 ;27) által ”Én kutat ások és annak vizét iszom” .... mert olyan az én népem mint aháztetején nevekedett virág, mely minek' előtte megérnék, — elszárad. Izráel kegyes emberei évszázadokon át várták az áldásos esőt, a melyet Ezekiel szerint (34:26) alkah mas időben adni fog az Ur: és végre csakugyan megjelent az üdvezitő Jézus. Az uj élet hát kifejlődött, de nem rohamosan, hanem a lelki törvényekhez híven „igazságról-igazságra” (II. kor. 3:18) Az üdvezitő halálának megváltói erejét még a tanítványok is csak akkor érezték igazán, a mikor a Szent Lélek kettős tüzes nyelv alakjában leszállóit reájuk. S minthogy később sokan voltak nők Jézus követői között, nem lesz érdektelen, ha figyelemmel kisérjük, milyen állást foglal el Jézus a nőkkel szemben?

Izráel népének története arról tanúskodik, hogy a mint megszűntek a próféta kinyilatkoztatások, a nőnek az erkölcsi az erkölcsi élete is alászállótt. Az elválási törvények egyre könnyebbek lettek, úgy hogy a különben „szelíd” lelkületű Hiilél tanai szerint már az elválásra elegendő ok volt, ha a nő túlságosan megsózta férje ételiét.

Csakugyan nem csodálkozhatunk a farizeusoknak nagy meglepődésén, a mikor Jézust, nemcsak a halászok és vámszedők, hanem még az asszonyok között is látták a kiket Ö nőtestvéreinek nevezett (Máté 12:49.) Világosan kitűnik tehát, hogy Jézus a nőket épp oly alkalmasnak találta az Isten országára, mint a férfiakat. Arra a kérdésre, hogy lehet'e a nőnek munkálkodni az egyházért? a leghatározottabb igennel kell felelnünk, mert hiszen megszereztetett számukra a szabadság, hogy a Krisztus ügyéért harcoljanak. A leg világosabban mutatja ez igazságot Jézusnak a Saináriai nővel való beszélgetése: hogy ez a viz, a melyet Ö fog adni neki, örök életnek forrása lesz őbenne .... és csakugyan a forrás még buzogni sem indult., a mikor a Samariabeli nő már hirdette az Idvezitő Jézus Krisztust! ..........

A mint a történelem bizonyítja, Izrael megszabadított leányai inkább elszenvedték a gúnyt, az üldöztetést, a börtönt, a halált, csakhogy arról az üdvezitőről, a ki iránt teljes volt szivük a forró szeretetben, nyilvánosan vallást tehessenek.

A samáriai nő mondá Jézusnak: „Adjad Uram nekem a vizet, hogy meg ne szomjuhozzam és ne jöjjek ide meríteni. “Ján. IV. 15.

Rövid ez a mondat, de egy aggódó női szívnek a kérelme. Talán olyan bizalmas, mint azé a gyermeké, a ki odasimul atyjához, átalkarolja, megcsókolja őt és aztán egy fontos kérést intéz hozzá? Talán olyan tiszta, mint azé a fiatal leányé, a mikor szivét először érinti meg a szerelemnek magasztos érzelme? Vagy olyan komoly, mind az édes anyáé, a mikor haldokló gyermőké- iek ágyánál kell megállani ?

Nem tudom ! De abban bizonyos vagyok, hogy a kiket a samá- riai nő megtérített, azok a golgotái véres keresztig hűséges szeletükkel adóztak a Jézusnak azért, hogy megszabadította őket a rabszolgai tehertől és eltörölte a pharizeusi álszenteskedést.

Csakugyan hálásak lehettek, hiszen a pharizeusi szellem nemcsak a nőt, hanem a népet és községei is megátkozza és olyannak bélyegzi, mint a mely nem tudja felfogni a törvényt. Ján. VII. 49.

Jézus ezzel szemben felemeli, oktatja és tanítja a népet, mint igazi főpap AI alaki ás szerint (Mali. II. 7), a kinek „ajkai megőrizik a tudományt, és ő tőle kérdenek törvényt, mert a seregek urának követe ő.” Az ideális papi tevékenységet ő kezdette meg már ezen a földön, még pedig nem az áldozás külső formájával, hanem a népnek oktatásával, tanításával, de azt is állítom, hogy aztán a felvilágosodottak szemeit a menny felé irányítsa, a hol helyet készített számukra.

Én elhiszem, hogy a mózesi törvények ezer paragraphusai nak szétforgácsolására csupán a férfiúi éles elme alkalmas, de azt is állítom, hogy a vallás nem a tudományra van alapítva. A női szívnek egyetlen sóhaja, buzgó imádsága képes megnyitni az egeknek ama kapuit, a melyek bezáródnak a tudósnak fürkésző szemei előtt.

Én tisztelettel! vagyok mindenkor a tudomány iránt, mert szent könyvünk- is mondja, hogy elvész az olyan nép, a mely tudomány nélkül való. Előttem nem is tűnik fel olyan csodálatosnak, hogy a végtelen óceánt a legszélesebb hullámaival is alig néhány nap alatt átszelhetjük, avagy, hogy a sírokról és kövekről is képesek vagyunk leolvasni rég letűnt nemzeteknek a történetét! Nem csodálom! Sőt ellenkezőleg úgy érzem, hogy épen azért ajándékozott meg bennünket a mindenható gondolkozó értelemmel, hogy lépésrőli-lépésre fedez’ zük fel Istennek emez -elrejtett kincseit és ezek által is újabb, ismereteknek birtokába juttassuk az emberiséget. Óh ezek nem is forgácsolják szét soha a hitet .... csak hadd haladjanak előre lépésről-lépésre a mi tudós férfiaink, világitó sugarakról újabb világitó sugarakra .... a mig utoljára el nem jutnak magához a világosságot szóró lényeghez, a mindenható IstenErdőség a Jordán folyam melleH.