Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-04 / 9. szám
9. szám 1911. Március 4. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 3 oldal MADÁRNŐTA. Bizony testviéreim ha ismernétek Amerika történetét, tudnátok hogy Amerika sem volt Amerika s a gyárak és milliomosok hazája amig az angol király ütötte össze a sarkantyúját a követei előtt. — De mihelyt egyszer azt mondták, az a pengés nem nekünk szól, — az a király nem ami hasznunkat nézi, az az ország csak kizsákmányol bennünket — gyertek testvérek, gyertek elő a hegyekről s a kiművelt földekről s egyesüljünk mi ellenük s legyünk önállók. — Bizony az az egyesült nép azonnal a tengerbe merte hányni az angol vámos árukat New York kikötőjébe s csinált magának vám bankot, parlamentet — elnököt. Ugye mit tesz az egyesülés ekép ? S mi itt vagyunk ezek között akik ezt megcsinál ták s mi még mindég alszunk. — Mi itt vagyunk a béke is gazdagság s szabadság honában s még mi is segitünik azt huzni, nyomni. Oh magyarság, — amerikai magyarság ne ujjongjunk mi, ne tapsoljunk mi, — hanem forduljunk el és bírjuk ki a mi szégye nünket ‘és gyalázatunkat s aztán dugjuk össze ami fejeinket s egyesüljünk! Az újvilágba vándoroltak Lakói a picinyke háznak S az agyagpadlós, szűk szobár Csak potrohos pókok vigyáznak. A gerendás padláson által Beesurog az eső gyakorta S mégis hangos madár dalától Az elhagyott, rozoga porta. A padlóból kalászok nőnek. Hogyan? A relytéiyt vaj’ ki tudja? Tán ott feledtek buzamiagot, Kik indultak sietve útra! S a törött ablakon keresztül Beszáll magért pintyőke, fecske, És fölverik ‘a néma házat Nap-nap után dalt csicseregve. Mintha csattognák hiva, faérve: ,,Vigyázunk jól kis házatokra! Csak jertek vissza! Vár reátok A kis kert minden galyja, bokra!” Kiki ia házba betekintget, Egy könyet morzsol, arra járva. Sóhajt: „Nem baliszik tengeren túl Hivó nótád, te kis madárka!” Ki tudja! Tán az uj világba A szellő elvisz egy dalocskát S valakinek gondterhes arcát Miatta könyek egyre mossák. Feleki Sándor. hesse. És ekkor aztán az udvari káplán is bevonult Zsibóra. És ezzel, úgy látszott, hogy visszatért a nyugalom a zsibói kastélyba. (Mintha megelégelték volna azt a sok üldözést, a melyben Wesselényit, meg szép feleségét részeltették. Másfelé fordították a figyelmüket, mert át sokan voltak ilyen ra- koncátlankodó hívei a királynak, mint a minő Wesselényi. A- zokat is keményen meg kellett büntetni, hogy fényes példát mutassanak és elrettentsenek minden élőt hasonló cselekedetektől. III. Az áttérés. (De hát a kik egyszer megismerték ezeket az üldözéseket, a kik részesültek ebben az úgynevezett „türelemben”, mit II. József kegyeskedett megadni alattvalóinak, — azok ugyan mggyülölték a kath. egyházat. Mert azok a rendeletek, mik a- zért adattak ki, hogy általuk elveszendő lelkek megmentessenek az üdv. számára, kárhozatosabbak voltak a kárhozatnál. Azoknak a szivében valmi kimondhatatlan hidegség támadt minden cifraság iránt, a mi a kath. szertartásnak a teste és nem a lelke vala. így hidegült meg Cserey Ilona szive is vallása, egyháza iránt. Hiába nevelték őt a legszigorúbb kath. vallásban, hiszen apja, — ország-vüág előtt — bigott pápista volt, az alma mész sze esett a fájától. Mikor elszakadt a szülői háztól, mert szerette férjét, szeretni kezdte annak vallását is. Mikor nedig még üldözte is az az egyház, a melynek ő tagja volt, akkor meghidegült a régi iránt teljesen, a férje vallása meg teljes ma gasztosságban állott előtte. Meggyülölte a kath. vallást, m ±iy saját tagjait is megkorbácsolja és megszerette a reformátust, a melyik nem zaklat, nem üldöz, de tűr és dicsőíti a felséges Urat. így történt azután, mivel II. József türelmi rendeletében megengedte a kath. vallásról a reformátusra való áttérést* hogy a nagy pápista Cserey Farkas leánya oda hagyta vallá sát s 17(82-ik év ápril hó 11-én reformátussá lett. Magához hivatta Bátyi József ref. prédikátort és saját káplánját, Komáromi Dávidot s több megyei táblabirót s awk jelenlétében kinyilvánitá, hogy „... ‘senkinek sem kényszerűé réből, vagy javaslatából, hanem tulajdon lelkiismeretének su- galásából meggyőzetvén a református vallásnak szent, igaz és a szentirásra fundált mivoltáról úgy arról is, hogy abban az hitnek minden igazati a Krisztustól fundált apostoli formával megegyeznének: jövendőben a helvetika konfesszión levő re- fermátus vallás követője, megtartója kíván lenni.” — Azután ezen kinyilatkoztatás után magához szólitá a prédikátort s annak rendi és módja szerint fölvette az úrvacsorát, magát pedig a zsibói ref. papnak ajánlotta, hogy „annakutána nem mást, mint a helvetika konfesszion levő vallást választja maga hitének s vallásának fundamentumául és annak papjait maga papjainak és tanítóinak ismeri”. Azután mint szerető gyermek hogy ne mástól hallja meg atyja ezen cselekedét, egy levélben tudatta Cserey Farkassal is a ref. hitre való áttérését. A levél igy hangzik: (Folytatás a hatodik oldalon.)
