Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-04 / 9. szám
4. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 9. szám 1911 (Március 4. VOL. XII. MARCH 4th, 1911. NO. 9. <f.............................. —^ Amerikai Magyar Reformátusok Lapja FELELŐS SZERKESZTŐ: Harsányi László new yorki ref. lelkész. FŐMUNKATARS Kovács Endre daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a 14-ik utczai magyar református egyház New York N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás előfizetés, felszólalás és hirdetés e czimre kúldendó: Rer. LADISLAUS HARSÁNYI 244 El !4tb Street, Ne» York, N. V. Telephone 730 Orchard Előfizetési árak: Amerikában egész évre .................$2.00 Magyarországba “ “ ......$3. (15 Kor.) A Ref. Church in the U. S. magyar egyház megyéjének [hivatalos lapja. HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S, Board of the Reformed Church in the U. S. EDITOR; Rev. Ladislaus Harsányi Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1, Foreign countries; One year $3, Half year $1.50, ^ -------- J AMERIKAI ÉLETÜNK.---------o--------ügy szeretném hogy ha ez a mi magyar nyakas természetünk egy kicsit megváltozna s a nyakasságot elhagyva, elfelejt ve megpróbálnánk felemelkedni azon az általános nívón amelyiken 90 percentbem állunk. Ugyancsak vizsgáljuk meg magunkat itt Amerikában hogy élünk, hogy dolgozunk s munkánk után hogy igyekezünk megnyugodni, — bizony elször- nyüködünk miudanyian s azt fogjuk mondani, hogy ezeu vál toztatni kell. Otthon mezei munkások vagyunk nagyobb számban. Odahaza úgy dolgozunk ahogy a vetés diktál úgy kelünk s úgy fekszünk ahogy a természet jónak látja. Nem merit k1 bennün két ha nyárban éjfélkor kell feküdni s hajnalban felkellni nem puhit el hogy ha hétben nincs más dolgunk, minthogy a gazdaságunk után nézzünk (Megelégedtek boldogak vagyunk minden körülményeink között. Sohasem jut otthon eszünkbe, hogy többet kívánjunk mint amennyit körülményeink megengednek, hogy nagyobbra vágyjunk mint a mennyitszerény gazdaságunk jövedelme után elérhetünk. Azt gondolná az ember, hogy az a nép, amelyik olyan függetlenül is olyan nép életet él otthon, ha megszállja a vándorlás szelleme és kijön ide, hát itt is épp úgy 'él s úgy törekszik hogy kicsinyből nagyot csináljon, hogy semmiből valamit gyűjtsön. S igy van-e ez? Nincs igy. Mert igaz, hogy amikor kijövünk annyira ellenkező dolgokat találunk itt, hogy azt össze sem lehet hasonlítani az otthonival. — Nem a pitypalaty ébrezt fel, hanem a vekker, — nem a lovainkat vagy ökreinket kell befogni hogy végig fütyülve, danolva az utat a földeinkhezkijus sunk hanem bizony imádság s jókedvű dallolás helyett inkább káromkodás mellett kell bebújni a piszkos fekete bányászruhába, hogy azzal a kis pislogó lámpával bebotorkázzunk abba a fekete üregbe, ahol hiányzik az élet, hiányzik a szív üdessége, ahonnan sohasem tudjuk kifogunk-e mégegyszer jönni — vagy odatemet a kő örökre; — vagy a gyári munkások szintén piszkosan, szurtosan dolgoznak egész nap füstös kormos plézeiken. Hát nem lehet csodálni, hogy ha az a kivándorolt munkás ember megcsömörlik mindezekkel az állapotokkal s ha sikerül egészégesnek kikerülni a munkájából hát bufelejtőül tele issza magát viszkivel — sörrel, — szól a dana, — egyik házból is másikból is, s a dalolás után jön a káromkodás. Nem lehet ezeken csodálkozni, de mégis fáj az ember lelkének. — Fáj az ha azt látjuk, hogy az ami népünk amelyik annyira erényesen él odahaza itt annyira átváltozik, s a több pénzt nem arra használja fel, hogy centet-eenthez rakjon, hanem arra, hogy efelejtse a munkáját. Fáj ez az állapot még annak is, aki ilyenné lesz, egyetértünk ebben mindnyájan és érezzük m'ndnyájan, hogy milyen káros hatása van népünkre, testünkre, lelkünkre ennek a rettenetes állapotnak s 'éppen azért egyet kell érteni mindnyájunknak és segíteni ezeken az állapotokon. Én nem hiszem azt, hogy ne lehessen segíteni. .Nem hiszem azt, hogy ne tudjon ránk hatni a körülöttünk levő állapot, hogy ne lássuk meg azt, hogy csak a bevándorlóit nép tesz igy, hogy csak a bevándorlóit nép éli az életét olyan rettenetesen. Hiszen csak nézzünk szét minden plézen ahol magyar dolgozik. — Nézzünk iklörül minden helyen, ahol foreign van s rök tön meglátjuk a lakásokról, sőt az egyes nemzeti fajok elhelye- ződéiséből hogy ki milyen nemzethez tartozó. — A magyar, a szláv egyformán lesz, a legnehezebb munkára vállalkozik, a legéletveszélyesebb munkákba bele megy s ahol a test minden pillanatban hosszu hosszu időt vénül — ott is megállja a helyét De nézzük meg csak a német, a francia, az angol kivándorlot- takat. Bizony azok nem vállalják el az életveszélyes munkát, b^ony azok nem mennek oda, ahol csak a test dolgozik, azok már az ész munkáját veszik inkább igénybe. — S épp úgy nem úgy élnek mint a magyar é;s szláv, nem mennek olyan tömegesen egy-egy burdos házba, hanem lehetőleg minden egy, legfeljebb két embernek van egy tiszta szobája, — minden házban fürdőszoba s a munka után nem arra gondol, hagy viszki, sör, mulatság, hanem elővesz egy angol nyelvtant hogy a nyelvet jobban s hamar megtanulja, — vagy kiül a tornácra s egy egy jó könyvet kézbe vesz s azzal mulattatja magát. Hát nem okosabb és természetesebb élet ez mint ami életünk s nem takarékosabb-e, mint amit mi folytatunk? Úgyse azért jövünk ik1, hogy itt pénzt takarítsunk meg, — azért jövük ki, hogy otthoni gazdaságunkat amerikai tudással s pénzzel virágoztassuk fel ?
