Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-04 / 9. szám

2. odal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

9. szám 1911 Március 4.

ti is egy viseletét hordanátok s egy gondolat egyeznék lelketekben, — hát itt is ahá- nyan vagytok annyifelé szakadtok, — ahány okosabb ember van közietek, annyi egyletet csináltok, — ahány szókimondó van bennetek, annyi pártra oszoltok.

Bizony magyar testvéreim hiába hízelegnek nekünk a mi újságaink, hiába Írják le hogy „milyen szép dolog volt az, hogy any- nyi egylet küldte be a zászlóját' nem dicső ségek, hanem ami hiúságunk legyezgeté- sére való, hanem szégyenünk, gyalázatunk

Hát igazán nem tud a magyar egyesülni? Igazán nincs a magyarnak jövője!

Tudom azt, hogy nem elég hogy ha egy ember szól mindég ez állapotokról, az nem javítja meg e sokat — de mi nem vagyunk egy ember, ami lapunk egy orgánum, amelyiknek nincs más célja, minthogy táborokban összehozzon, tömöritsen mindnyájunkat, hogy mindenkit, aki benne bi- zik azzal a szent meggyőződéssel vezessen hogy annak ami szerencsétlen hazánknak nem válhatunk segítségére, ha igy darabokra vagyunk szaggattva s minden kisok elég a veszekedésre hanem csak akkor, ha egyesülünk egy szerves egészszé, amelyik mindég kész eszköze egységében a jó célnak.

Össze kell hoznunk összes egyletünket s felekezet különbség nélkül egybe olvasztani az egészet, mit használ egy kis lézengő Egylet mit használhat egy kis 30—50 tagos csoport ? Elég egy katasztrópha s megsemmisül. De egy az összest magába foglaló szövetség micsoda munkát végezhetne ? Képzeljük el csak ha a Bridgeporti Szövetség, a Verhovay Egylet s a Református Egyesület egygyé lenne micsoda korszakalkotó változást lehetne létre hozni ? Ha egy paktumot csinálnának s egyesülnének s aztán magukba szívnák azt a sok száz meg száz kis egyletet, — hogy megszokhatnék az egész magyarságot itt, hogy felébreszhetnék az összes alvókat s hogy meg meg morzsolnának egy ilyen alatt kérdést mint ez a (Clevelandi s Chicagói volt l

De hát csoda ha most nincs tisztelet a magyar iránt! Csoda ha mosolyogva néznek az angol lapok az Apponyi után vonuló százszinü egyletékre ? Csoda ha absolute nem folyhatunk be magyarország politikai sorsára?

Vissza emlékezem arra az időre, amikor egy tiszteletre méltó lapunk a magyarországi képviselő választásra innen akart befolyást gyakorolni, — s talán egy kicsit sikerült is. — De hát micsoda hangyaszerü befolyás az az elefántnyi fellépéshez, amelyet egy tökéletesen egy testbe szervezett test gyakorolhatna innen 1 Hát szabad volna nekünk azt hallgatni meg itt mill'd és

millió füleinkkel, hogy „ne féljetek, mert vannak még odahaza olyanok, akik azon dolgoznak hogy az ipar, kereskedés fellendüljön s ne kényszerüljön a munkás kijönni.”— Szégyen, gyalázat ránk, hogy mi az ilyen kijelentésekre tapsolunk s még a kalapunkat is a levegőbe hajigáljuk, — nem azt kellene, — hanem megállani s komolyan az asztalra csapni, — ha ti nem csináltok ott gyorsan valamit, majd csinálunk mi, — ha ti nem tudtok egyesülni, majd egyesülünk mi, — ha ti csak nyújtjátok azt a szerencsétlen vámszedést s bankszabadalmat, majd segítünk mi! — S ha az az itt levő millió magyar összerakná billió és billió dollárját s egy egységes erőből egy gondolat vezetné (az egészet, akkor csinálhatnánk otthon gyárakat annyi pénzünkön a kormány nélkül, — akkor esi nálhatnánk piacot Austria nélkül, akkor gyárhatnánk finomabban, mint Pranczia ország, — akkor küldhetnénk a parlament be magunk közül olyanokat, akik ami érdekeinket képviselnék, — akkor nem az osztrák császár ütné össze a sarkantyúját, hanem mi, — akkor nem az a zagyva társaság csinálna a politikát a Duna partján, ha nem ami becsületes munkában kifáradt, de munkában megedzett értelmes magyar népünk !

TARCZA.

CSERE Y ILONA.

Irta: Juhász Sándor.

(folytatás)

Élt Bécsben egy jó barátja, Nagy Sámuel ügyvéd, ahhoz irta kesergő leveleit, hogy segítsen rajta valahogy. De hát ez se tudott. Voltak jó barátai sokan, a kik az udvarnál éltek de hát egyik se tudott rajta segíteni. Olyan nagy számmal voltak ellenségei. Wesselényi ekkor egy folyamodványt adott be az udvari kancelláriához, a melyben azt kérte, hogy a tőle erőszakkal és ravasz módon kicsikart reverzális alól mentessék föl. Megszólalt mellette felesége is, ki eskü alatt bizonni- tá, hogy férje csak a nagy szerelme miatt adta aláirását annak a szerződésnek. Megnyilatkozott szive a hü házastársnak, hogy kiszabadítsa azt a bajból, a kinek ő miatta kell annyit szenvednie. — Ekkor látszott meg, hogy Cserey Ilona nem az •volt, a minek nevelte apja, anyja, hanem a minőnék formálta, parancsolta a szive, uráért, férjéért áldozatra, mindenre kész hitves.

A folyamodványra nagy soká jött meg a felelet. Közben pedig a nagyváradi püspök ismét kiküldte a zilahi plébánost, hogy Wesselényinek nem rég született leánygyermekét megke Tesztelje. Már előzőig fölszólították, megintették, rá is páran csoltak, hogy a kápolnát építse föl. A zaklatásnak az lett az eredménye, hogy Wesselényi kitartása dacba csapott át. ügy szokta azt mondani a magyar ember:

— Most már csak azért se.

Megjött azután a válasz is 1781 jul. 4. A báró sértő és méltatalan előadásának hely nem adatik s mivel a néhai királynő rendeletéit ő Felsége tiszteletben akarja tartani, meghagyja Wesselényinek is, hogy alattvalói hűséggel engedelmeskedjék azoknak.

A remény tehát füstbe szállott, eloszlott, mint tavaszi reggel a gomolygó ködpára. Tehát a mostani királynál sincsen ke gyelem. ő sem tudott a titkos környezők . fondorkodásaitól menekülni. Keserűen látta Wesselényi, mikép gúnyolják ki igazságát, mikép nem veszik semmibe egy szerető nő vallást- tevő szavait. Nem az fájt néki, hogy ő rá nem hallgattak, ha nem az, hogy még a feleségének sem hittek. — Csuda-e, ha a hit kezdett ingadozni a lelkében, csuda-e, ha a dac, a nyakas- ság csak erősbödött szivében? iNem félt ő lekiismereti furdalás tgl, nyugodt, tiszta volt az egészen. De bár akárhogy tisztelte lett légyen is eddig a királyt, most már kezdett lehámlani leikéről a király iránti tisztelet. Nincs ezen mit esudálkozni. Valaki elveszi legdrágább kincsedet, gyermekedet. Mond csak tudnád te azt szived szerint szeretni ?

Nem gondolt azért összeesküvésre, nem akart ő föllázadni királya ellen, de az erőszakoskodást nem tudta tűrni. Hiába parancsolt rá a király, hogy az anyja által (kiadott renedletet szigorúan teljesítse, most miég kevésbé gondolt annak megtar fására. Leányát ismét nem a kath. plébánossal, hanem Bátyi urammal kereszteltette meg. Hane ma nagyváradi püspök ad dig járt-kelt Bécsbe, meg onnan vissza, addig-addig fondorko- dott, mig az udvari kancellária szigorúan föllépett ellene. Ek kor, csakis ékkor adta meg magát. Sajgó, fájó szívvel bár, de mégis megengedte, hogy leányát, miután már előbb a ref. lelkész megkeresztelte, utólagosan a kath. pap is megkeresztel-