Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-23 / 43. szám
43. szám 1910. október 22 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” ifi;. 5. oldal. Itt mutatjuk be olvasóinknak a nagy nyomdai gépet, a melynek beállítása végett egy napi késést rzen- vedtünk, de a jövőben ez fogja biztosítani a lapgyors és pontos megjelenését. , Szellemi Handicap. A PESTI NAPLÓ UTÁN. Magyarországon — amely az első lovas-nemzet volt, most pedig az első totalizatör-nemzet —- mindenki igen jól tujda, hogy mi az a handicap. Valamikor csak lovaknál alkalmazták, még pedig olyan formán, hogy a jobb paripát mindig nagyobb teherrel a nyergében bocsátották a versenybe s ezzel az izmaiban gyengébb, vagy származásában plebejusabb telivéreket akarták könyörületessági alapon díjhoz juttatni. Minél tágu- lóbb orrlyukkal, miniéi eszeveszettebb sebességgel száguldja be egy-egy táltos a fehér barriéros zöld gyepet, annál több holt súlyt raknak rája, mint a léghajóra, ha nem akarják, hogy magasra emelkedjék. Ilyenformán azután a handicap 'élén mindig ott van a legkitűnőbb ló, a mely sohasem nyer versenyt, de övé az erkölcsi diadal, a handicap végén pedig ott rejtőzik a pehelysúlyú ló, amely általános megvetés közepette vigan nyeri össze a dijakat. Az ilyen handicap-renszer most már általános és alkalmazzák nemcsak lovakra, sportoló bajnokokra karambolmesterekre, hanem egész országokra, sőt egész — világrészekre is. Amelyik nép a legjobban bírja az iramot, bizonyos lehet benne, bogy jobbról-balról hamarosan úgy megrakják ballaszttal, hogy vánszorognia is fáradságossá válik. Mert a hadihajóőrület, a már szinte butául temérdek katona mind nem egyéb, mint az az ólomzsák, amely a nemzetek nyergébe akaszkodik s amely egy ideig a diadalokat jelzi, de később a hátulkullo- gást okozza. S ilyformán vannak a nepek a kultúra terén, helyesebben versenyterén is: ott is nagy mérkőzések követik egymást és fölöttébb, sőt mérhetetlenül érdekes, hogy a handicap igazságai mennyire talál minden alkalommal és minden vonatkozásban. Ha a legaktuálisabb kérdést, a repülést nézzük, megdöbbenve látjuk, hogy az egyes országok bámulatos hűséggel maradnak meg az aviatika terén is azon a nívón, ahová a művelődés utján felküzdötték magukat. Ma még kétségtelen, hogy szellemidolgokban Franciaországé az elsőség és elegendő leírni Blériot, Farman, Paulhan, Leblanc és Aubrun nevét, hogy -elsőknek ismerjük el a franciákat a repülésben is. Nyomban utánuk az amerikaiak következnek, nemcsak Wrighték <és Curtiss révén és nemcsak az Unió, hanem Santos Dumont révén Brazília és Chavez révén Chile is. A repülő handicapben a harmadik hely Angliáé, a negyedik Olaszországé, az ötödik Németországé, a hatodik Belgiumé, a hetedik Ausztriáé, a nyolcadik Oroszországé s azután még következik néhány más ország és ezzel a sor be is zárul és nincs tovább. Magyarország — legalább eddig — kimaradt ebből a handicapből, legfeljebb a dijat adta hozzá tavaszszal. Egy másik igazi nemzetközi handicap a — nőkérdés. Ebben ismét a nagy respublikáé a pálma, mert arról csakugyan nem lehet vitatkozni, hogy a francia nő — nem idomok és vonalak dolgában — számos hosszal halad az élen. Nem kell visszamenni az agyonidézett Staél vagy Sévigné asszonyig, noha azoknak az értékbeli másával sem dicsekedhetik sok nemzet, elég, ha a most élő francia asszonyok sorából ragadunk ki ta- lálomranéhány nevet. Nem megszokás, de a sikerek alapján ítéljük oda a „top wight”-et Curie asszonynak, akinél, azonban csak egy-egy hajszállal vannak alább Sarah Bernhard, vagy Réjane, akik még manapság is királyasszonyok módjára urai Franciaországnak, sőt nem lehet hallgatni De la Rocheról sem, aki ugyan nem baronesse és csupán demoiselle, de mégis csak most hegednek a töredezett csontjai és szólani kell Polaire kisasszonyról is, aki ugyan csak a brettlin vívta ki az abszolutisztikus egyeduralmat, de ezt azután igazán esuny arccal érte el. ami százszoros tehetséget jelent ott, ahol eddig a legapróbb tapsot is csak az igazán szép arc vielőjének nyújtották az emberek.
