Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-23 / 43. szám
4. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 43. szám 1910. október 22 BwemetiteűK*« Amerikai Magyar Reformátusok Lapja FELELŐS SZERKESZTŐ: Harsányi László new yorki ref. lelkész. FŐMUNKATÁRS Kovács Endre daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a 1 4-ik utczai magyar református egyház New York N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósitás előfizetés, felszólalás és hirdetés e czimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNY! 244 East 14íh Street, New York, N. Y. Telephone 730 Orchard Előfizetési árak: Amerikában egész évre ..................... $2.00 Magyarországba “ “ ........$3. (15 Kor.) A Ref. Church in the U. S. magyar egyház megyéjének jj hivatalos lapja. HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S, Board of the Reformed Church in the U. S. EDITOR; Rev. Ladislaus Harsányi Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1, Foreign countries; One year $3, Half year $1.50, V------------- --------A REFORMÁTUSOK PITTSBURGI KONVENCIÓJA.......... Az Amerikában élő magyar reformátusok szövetsége az elmúlt hetekben tartotta meg konvencióját Pittsburg városában. A tudósítások szerint minden a legszebb rendben folyt le és előre láthatólag a reformátos egyesület nagy haladás előtt áll. A nagy gyűlés a kivetésekkel szemben, a kor szerint megállapított havi járulékot fogadta el, a mely fontos újítás bizonyára megfogja szaporítani a tagok létszámát. És ha a református egyesületnek a jelen helyzete váltságos és nehéz is, annak oka nem a vezetőkben rejlik, hanem azon körülményben, hogy nem volt még megadva az az alkalom, a mely az Amerikában élő összes reformátusokat /egy hatalmas táborba csoportosíthatta volna. Reméljük azonban, hogy ez a jövőben sikerülni fog, hiszen nincs közöttünk senki, a ki átal ne erezné és be ne látná, hogy csupán az egyesüléssel vgyunk képesek itt az idegenben erőt kifejteni és népünket az egyházi és társadalmi élet terén előre vinni. Az egyesület újonnan megválasztott tisztviselői hassanak oda, hogy az összes református egyházak tagjai kivétel nél kül egy szívvel és lélekkel támogassák a testületet, meynek áldásos működése, megbizonyosodhatott minden hittestvérünk előtt a múlt tisztviselők önfeláldozó munkássága következtében. MIT TEHETNEK AZ EGYESÜLETEK. A mikor az egyesületekről beszélünk, nem csupán azokra gondolunk, a melyek betegsegélyt nyújtanak, hanem általában véve gondolunk azon családias hajlékokra, a melyek a szellemi és erkölcsi életnek központjai, centrumai. Ilyen értelemben az egyesületek nagy befolyást gyakorolnak minden nemzet fiaira, de különösen reánk magyarokra,» kik itt az idegen földön sziélylyel szóratva úgyszólván csupán az egyesületek kapcsai által tartatunk össze. Azért bármilyen számban gyarapodnak az egyesületek, nekünk pártolnonk, támogatnunk kell azokat, hiszen a legerősebb befolyást azok gyakorolják az egyesek lelkei, szellemi életének fejlődésére. Mihelyt tényezője lehet egy honfitársunk valamely nemes célokat megvalósítani törekvő egyesületnek, megtanul nemesebben érezni és gondolkozni. Vannak helyek, -ahol az összejövetelek az ifjúságunk életére csakugyan káros hatással vannak, az ilyen helyek látogatásától az által óvhatjuk meg őket, ha művelődésre szánt ifjúsági köröket teremtünk. Egyes helyeken már fel is vették az eszmét és pedig sikeresen. Csak az a baj, hogy honfitársaink közül kevesen igyekeznek az ilyen ifjúsági testületek felépité- Nére. Pedig tagadhatatlan, hogy a jövőben ezek lehetnek a viédbástyái a mi amerikai magyarságunknak. Ha ifjúságunkat elveszítettük, elveszítettünk mindent, a mi nyelvünket a jövőben itt fenntarthatná. Az ifjúság a jövő nemzedéket képezi, s ha a mi kezünkből kiesik a toll, ők fogják azt felemelni, hogy védelmezzék azzal a mi magyarságunkat az idegen nemzetek előtt. Egykor vércseppek hullottak elhagyott hazánknak földére, a mely vércsepekenkeresztül építhették fel a nyugoti népek művelődésüknek hatalmas csarnokait! Nincsen okunk hát, hogy sz-égyeneljük magyarságunkat bárkielőtt is. A múltban őseink mindent megtettek, most már rajtunk a sor, hogy megmutassuk, miszerint ugyanaz a vér pezseg ereinkben, a mely a magyar nevet itt is becsültté teszi. Ezt pedig a legjobban elér hetjük az -által, ha az ifjúságunkat ccoportositani képesek vagyunk az önművelődésre. Az ifjúsági egyesületek minden kürölményeek között olyanok, mint a pusztában az oázisok, a melyeknek jótékony hatása elmaradhatatlan, mert mig egyfelől az emberiségnek szolgálatj-ára a művelődést terjesztik, felmelegi-tenek másfelől ezer és ezer olyan szivet, a mely már a csalódások közepette elhidegült mindaz iránt, a mi az idegen földön magyar. KÖSZÖNET NYIVÁNITÁS. Nem mulaszthatom ©1, hogy meg ne köszönjem a volt szerkesztőnek Hankó Gyula kollega urnák azt a fáradhatatlan munkáját, a mit a lappal szemben a múlt évek lefolyása alatt tanúsított. Ő csakugyan úgy hagyta el a lapot, mint a harcos a csatatért. Ezt bizonyltja az a szép levél is, a mit a Board of Publication vezető emberei egy nyilatkozatban Rév. Sámuel McLanahan aláírásával magyar és angol nyelven közrebocsátottak. Igaz hogy Hankó Gyula kollega úr búcsúszavában azt a megjegyzést hangoztatta, hogy “leteszi a tollat örökre” . . . De a mennyire én- őt munkássága után megismerhettem, azt hiszem ő szivében másképen érez. Hankó Gyula kollega ur úgy van a tollal, mint a jó édes anya a gyermekével, azt eelhagyni nem képes. Ha ezúttal le is tette a munka terhét, én megvagyok teljesen győződve arról, hogy ő a lapnak szellemi részében továbbra is segitségemre lesz. Azért engedje meg nekem, hogy megköszönjem ediggi munkáját, a mit a lap érdekében tett és köszönetemet fejezem ki előre is a jövőben való segítségéért. Harsányi László.
