Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-23 / 43. szám
XI. Évfolyam — Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. — 43*-ik sz. New York, N. Y. 1910 Oktober 23. Felelős szerkesztő : HARSÁNY1 LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. Első szavam magyar hittestvéreimhez. A népek—bármilyen különösen hangzik is csupa egyes személyekből állanak, a hol minden egyesnek megvan a saját szive és megvannak a saját gondjai. Thomas Carlyle. Mert Isten nem a félelemnek, hanem az erőnek és a szeretetnek szellemét adta mi- nékünk Pál II. Tim. 1:7. Megilletődött és meghatott érzelemmel fogok e sorok írásához, a midőn először van alkalmam, mint -felelős szerkesztő,Írni a lapnak olvasóihoz. Lelkemben magam előtt látom önöket, kikkel kezet kell szorítanom a közös munkára magyar hittestvéreim. Nem tagadom, midőn olyan váratlanul ért az a megtiszteltstés, hogy a Reformed és Presbyterian Church” áldozatkész vezetői a lap szerkesztésének terhes munkáját vállaimra tették, tudatában vagyok annak a nagy munkának, a melyet el kell végeznem. De úgy érzem, mintha az alkotónak keze érintené szivemet a munkakezdetén és azt mondaná: “Menj bátran oda/ ahová én küldelek és rendellek tégedet” Éz a szózat zendül keresztüe telkemen, a midőn a legnagyobb amerikai ma gyár refgormátos újságnak a felelős sze- kesztője lettem. És én tudom, hogy ha a közérdekért és testvéreim haladásáért használom toliamat olvasóim megértenek majd és támogatni fognak épen úgy, mint azon közelebbi ismerőseim, a kik egyházi munkáskodásom alatt szeretetüket velem szemben annyiszor megbizonyitották. S ha a nehézségekre gondolok, előttem lesz az írás, a mely azt mondja: “Isten nem a félelemnek, hanem az erőnek és a szeretetnek szelemét adta minekünk. Az erőnek szellemét, a mely bátrakká, kitartókká tesz, a szeretetnek szellemét, mely egyesit és összeolvaszt bennünket. Mi az amerikai magyar egyházi és társadalmi életünknek a betegsége ? Az, hogy minden nyilvános munkálkodásunkban nagy tömeget szeretnénk látni magunk előtt és elfelejtjük, hogy azon tömegek csupa egyes személyekből állanak, a kiket csak úgy nyerhetünk meg, ha gondolkozásukban radikálisan megváltoztatjuk őket és visszavezetjük ama természetes igazsághoz, hogy a vallás és a keresztyén hit nem akadályozzák meg a társadalmi élet fejlődését soha, hanem ellenkezőleg épen azok képezik minden előre törő ember erkölcsi értékének és 'erejének múlhatatlan és nélkülözhetetlen forrását. A társadalomnak szüksége van a vallásra, de visszont a vallásos igazságoknak is a fejlődésére. Mint az esőcseppek, a melyek a napnak sugarai alatt a szivárvány színében tündökölnek szemeink előtt és tetszenek, az onkében az emberi lelkekbe vésődött vallásos igazságok és fogaknak is csak addig tarthatják meg színüket és fényüket, a mig a kulturális fejlődés világa beragyogja azokat. Óhajtásom az, hogy a> Reformátusok lapja mindig úgy mutassa fel a kereszt- tyénséget, mint az emberiség legdrágább kincsét, a melynek fénye világítani fog akkor is, a modőn a mai felvilágosodott korunk tudása talán már elavult és túlhaladott lesz. A keresztyénység szellemét hadd tükrözze vissza1 szerkesztésem alatt ez a lap, hirdessen pedig főleg minden oldalról szeretetet azon családi hajlókokban, a hová az eljuthat. Ha pedig egykor kiesik kezemből a toll, hadd legyen utolsó szavam az, a mit Dávid zsoltáros egyik zsoltárában olyan szépen kifejez: “Az Ur énnekem őriző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom!” Kedves olvasóim! Munkálkodásomban személyemet soha előtörbe nem hozom, mert jól tudom, hogy egy református papnak legszebb ékessége: a szerénység. Csak azt az egyet óhajtom kifejezésre juttatni és hangsúlyozni, hogy mindaddig, mig a lap 'élén álhatok, minden tehetségemmel, szivemmel és lelkemmel az igazságért és magyar testvéreim előmeneteléért fogok dolgozni. Ebben a munkálkodásomban pedig előre látom olvasóim támogatását, melyért már most sem mulasztom el kifejezni a leg- hálásabb köszönetemet. Harsányi László
