Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-15 / 42. szám
4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 42. szám. 1910 október 15. — Ó, szegény Miklósom ! A török egyikről-másikra forgatta szemét: — No, gyaur! Itt a feleséged ! — És a gyermekem? — férj és feleség egyszerre kérdezték. — Az asszonyt viheted ! A fiú itt marad ! Már igaz hitre állott! Janicsár-vitézt nevelek belőle ! — magyarázta közönyös hangon a török. Ekkor Turbucz Kata — részint fia utáni fájdalmában, részint a szégventőlgyötörtetve—sirvajajdult fel: — Miklósom ! 0, ne Ítélj meg engemet! . . . Lemondással, tompán búgott a Patlii Miklós hangja: — Magam is gyarló ember vagyok ! Hallgatlak . . . Beszélj, Katalin. Turbucz Katalin orcáját kezébe takartan zokogta el nehéz vallomását: — Miklósom ! ügy sem vagyok már méltó, hogy feleséged legyek, hagyj itt hát engemet — holtomig sírni . . . Pathi Miklós egyedül tért haza Nagymagyaror- szágba és mivel külföldi főiskolákat is járt, tudós férfin volt, a szentesi református atyafiak hívták meg pap- joknak. Holtig hü papja volt a szentesi egyháznak, de többé nem nősült meg. Nem is mosolygott soha . . . (Vége.) A balkéz kiképzése. Brokas föltünést keltő kutatása, hogy az ember beszélőtehetsége a bal agytekében van elhelyezve, annál meglepőbb volt, mert mióta e fölfedezés nyilvánvalóvá lett, hiába iparkodtak ugyanezt a képességet az állatoknál is megtalálni. Az állatok agyában a hangadás képessége mind a két agytekében egyformán megvan. Ezen a nyomon indulva csakhamar kiderül a rendkívül érdekes tünemény, hogy a beszélő-tehetség és a jobbkéz használata szorosan összefüggnek egymással. A balkezeseknél, vagyis azoknál, a kik a balkezüket használják a jobb helyett, a jobb agyban foglal helyet ugyanaz a talentum, a mely a normális embereknél a bal agyban van. Most már önként következik ebből, hogy azoknál az embereknél, a kik jobb- és balkezük használatában egyformán ügyesek, mind a két agyteke egyformán fejlődik és egyformán működik. Weber, egy kitűnő német tudós, a ki nagy hive az ambidexriának, vagyis mind a két kéz egyformán való kiképzésének, ki is mutatja, hogy az alig fejlődött gyermeknél az agynak ez a berendezése valóban megvan és csak miután nem használják és nem fejlesztik, azért satnyul el. De nem kell, hogy minden időkre elseny- vedjen e képesség, a tehetség csak szunnyad, és menten életre kél, ha mind a két kéz ügyességére törekszünk a nevelésénél. John Jakson, az angol nagy nevelő, egyenesen azt állítja, hogy mind a két kéz ügyességének fejlesztése határköve lesz az egész iskolai nevelésnek. Meg fog változni az iskola képe, és soha nem ismert tehetségeket és ügyességeket fog fölszinre hozni. Már pusztán az a körülmény, hogy az agy működését nem fogja csak a baltekére szorítani, hanem mind a két oldalát egyformán foglalkoztatni, elégséges volna arra, hogy komoly kísérlet és beható tanulmány tárgyává tegyük ezt a kérdést. Az utolsó budapesti orvosi kongresszus alkalmából Liebman orvos-tanár számtalan esetet mutatott be annak igazolására, hogy szélütött és jobb oldalra béna emberek, ha balkezük használatában bizonyos ügyességet sajátítottak el, nem voltak egyáltalán megfosztva szellemi életüktől, sőt volt olyan betege, a ki nohajobb oldalára teljesen megbénult, beszélni tudott csak azért, mert bal kezével teljesen úgy tudott bánni, mint más ember a jobbal. És ezt csak annak tulajdonítja, hogy. a bal agyteke nem volt elhanyagolva, és az ott lappangó tehetséget nem hanyagolták el teljesen. A szerencsétlen ember képtelen volt jobb kezével egyetlen egy mozdulatra, és miután balkezével Írni tudott, csodák csodája, beszélőtehetsége lassankint és fokozatosan visszatért. Sőt, emlékezett arra is, a mit hajdan tanult és bénultan is, de ember módjára élt újból. De ez csak egyetlen eset, a tétel bebizonyítására számtalan érdekesnél érdekesebb adat áll rendelkezésére. Nincsen természetesebb és józanabb dolog a világon, mint az a föltevés, hogy úgy az egyes embernek, mint az egész emberiségnek csak javára válhatnék, ha valamennyi tagunkat egyformán fejlesztenők, illetve ügyesebbé és hasznosabbá ten nők. Miért hanyagoljuk hát el balkezünket ennyire érthetetlen módon ? A balkéz kiképzését, a balkéz ügyességének tökéletesítését. Mikor olyan ügyesen beválik a sebészetben, a zongora- játékban, a tornában, az öltözködésnél, miért ne használjuk állandóan és egyformán, tudatosan? Milyen értelme van annak, hogy ha ennyi munkaerőtől megfosztjuk magunkat, csak az egyik kezünket használván, mig a másik csaknem parlagon marad ? A régi szkítáknál a törvény rendelte el a két kéz egyforma használatát; ki tudja, vájjon nem ennek a körülménynek köszönhették-e ügyességüket, testi erejüket. Manapság is él a töldtekén egy nép, a mely teljesen ambidextriás, egyformán fejlesztett jobb- és balkézzel rendelkezik: ezek a japánok. Réges-régtől fogva ilyenek és lassankint kétségtelenné válik, hogy nagyrészt ennek a körülménynek köszönhetik szinte érthetetlen sikereiket. A mit a japán g}^ermekek megtanulhatnak, arra az európaiak föltétlenül képesek, ha nem is az első, de a második nemzedékben. Jackson angol jeles pedagógus szerint a balkézzel való irás első lépés a kétkezességhez. Hogy az irás csakugyan a legjobb alapja ennek a tudománynak, azt sok kiváló orvos nyilatkozata igazolja. Az angolokat teljesen megnyerte a jeles pedagógus, megnyerte annyira, hogy a legnevesebbek állandóan és behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel és tapasztalataikat, a nevelés szolgálatába adják. Goowers, a kitűnő orvos azt állítja, hogy nemcsak a bal agytekének, hanem az egész baloldal ügyességének használhatósága csak a nevelés eredménye. És elsősorban az írásé. Ugyancsak ő állítja, hogy rendkívül sok betegségnek útját állaná, ha a gyermekeket egyszerre és egyformán tanítanák az iskolában két kézzel Írni. A gyermekek tartása jobb lesz, egyik válla nem lesz magasabb, mint a másik, a mellkasa egyformán fejlődik, a feje tartása egyenes lesz, sokkal kevésbbé fárad el és könnyebben tűri a testi munkát. De rendkívül fontos John Jacksonnak az az állítása is, hogy a jobb- és balkézzel egyformán dolgozó gyermek szellemi képessége hihetetlenül nagyobb, mint régi módon nevelt
