Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-10-15 / 42. szám

42. szám 1910. október 15. „Amerika Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. gyermeknél. Könnyebben tanul, föltűnő gyorsan sajá­títja el a számbeli ismereteket, nehezen felejt és min­denben ügyesebb. Mennyire megkönnyebbül a tanító és tanítvány munkája! A puszta föltevés, hogy ez a tétel fönnáll, elegendő volna arra, hogy ne zárkózzunk el ridegen az újítás elől és legalább próbálkozzunk meg vele. Mert mindaz, a mit az iskola megkezd, azt foly­tatja a műhely, a gyár, az iroda, a teknika, a sport. Mindenben könnyebben boldogul. Katonai szempontból mérhetetlenül és kiszámít­hatatlan ul hasznos mind a két kéznek egyforma ügyes­sége. Már száz esztendővel ezelőtt egy francia nagy had­vezér írásában ott találjuk a följegyzést, hogy szinte érthetetlen, hogy a katonai szolgálatot, a fegyverhordo­zást miért nem tanítják két kézre. Sőt, ő maga mond­ja, hogy csak az olyan katona ügyességéről tart vala­mit, a ki egyforma ügyesen ugrik föl jobbról és balról is a lóra. Az iskolai kiképzés csak előjátéka volna a balkéznek az életben való kipróbálására. Dowers doktor, a ki a legsúlyosabb műtéteket végzi, írásában a következőket mondja : Csak az, a ki mindkét kezével egyformán ügyes, képzelheti el azokat a mérhetetlen előnyöket, a melyeket az ügyességnek köszönhet. Szaktudósok és orvosok, pedagógusok ós nevelők, a kik egy évtized óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, megegyeznek abban, hogy ez az újítás száz­féle haszonnal jár és hátrányáról egyáltalán nem tud­nak semmit. A két kézzel való foglalkozások száma néhány évvel ezelőtt kétszáznegyven volt. Ma már négyszázra teszik azok, a kik állandóan tanulmányoz­zák ezt a kérdést. És ehhez az újításhoz nem kell a világon semmi, mint jóakarat és nem merev elzárkózás az újítás elől. Svédország, Dánia követték Aflglia példáját és most már egész természetesnek tartják, hogy minden iskolá­ban kivétel nélkül mind a két kézzel egyformán taní­tanak írni. Angliában külön füzeteik vannak John Jackson tervei alapján, a ki ennek a mozgalomnak megindítója és lelkesült hive. Roosevelt politikai programja. Az Északamerikai Egyesült Államok életében, Roosevelt Tivadar véleménye szerint, most lépett föl a harmadik nagy krízis. Az első volt az Unió megszüle­tése, a második az Északnak a Dél ellen való harca, a harmadik pedig, a mostani: a nagytőkének az a kí­sérlete, hogy az Égyesült Államokban megteremtse a pénz-uralmat. Történelmi nevezetességű helyen, a hol Brown John legelőbb kezdett sereget gyűjteni a rabszolgák fölszabaditására: Kansas államnak Osavatomic nevű városában üzente meg Roosevelt legújabban a háborút a tőke külön jogai ellen. Nem ez az első eset, tudjuk, hogy Roosevelt külön jogok, privilégiumok ellen szó­nokol; a volt elnök egész politikai pályáját jellemzi az az elszánt és sokszor vakmerő küzdelem, a melyet bi­zonyos osztályoknak külön jogokra való törekvése ellen folytatott, de eddig nem adott még olyan határo­zott alakot a progamjának, mint abban a beszédben, a melyről most szólunk. A beszédből kivesszük a vezérgondolatokat, a me­lyek világos képét adják a volt (s bizonyára még leendő) elnök szociális harci programjának. Az elnök követe­lései ezek: Teljes nyilvánosság a részvénytársaságok minden ügyében. Államszövetségi felügyelet mindazoknál a vállala­toknál, a melyeknek üzeme nem szorítkozik egyetlen állam területére. A vasutak pénzügyi kezelésének szigorú ellenőr­zése, különösen a személy- és árutarifa dolgában. Ebben a dologban a vasútvonalak fizikai tulajdonságait külö­nös figyelemre kell méltatni. Olyan vállalatokat, a melyek az élethez szükséges áruk készítésével vagy el árusításával foglalkoznak, szövetségi felügyelet alá kell helyezni. Felügyelőbizottsági tagok és a részvénytársaságok más vezető személyiségei legyenek személyükkel fele­lősek a vállalat törvényességéért. Az államközi kereskedelmi bizottság (Interstate Commerce Commission) és a Testületi Hivatal (Bureau of Corporation) hatáskörét szélesíteni kell. Tarifa-bizottságot kell alakítani szakértőkből, a kik időnkint javaslatot tegyenek a vámtarifa megvál­toztatására. A változtatást csak e bizottság javaslata alapján lehessen eszközölni, de egyszerre csakis egy fejezetet lehet módosítani. Kimerítő tanácskozást kell tartani az amerikai pénzügyi törvények hatásáról s törvényeket alkotni .pénzügyi válságok elhárítására. Erős tengerészet és szárazföldi hadsereg kell, hogy a világ tiszteletben tartsa Amerikát. Gondoskodni kell az állam természetes gazdasági forrásairól, olyképpen azonban, hogy az észszerű kiak­názásnak semmi akadályt se vessenek útjába. Ki kell bővíteni a földművelésügyi kormány ha­táskörét : uj mezőgazdasági főiskolákat és kísérleti állo­másokat kell berendezni. Uj munkásvédő törvények kellenek, a nők és gyermekek ipari munkájának szigorúbb ellenőrzése, ipari balesetek elhárítása. A politikai jelölteknek a párt tagjai által való köz- vetetlen kijelölése, a most uralkodó delegációs- és kon- vent-rendszer korlátozásával. A pártoknak a választási alaphoz való hozzájáru­lását nyilvánosságra kell hozni, az adakozók s az ado­mányozott összeg megemlítésével, de nem választás után, mint eddig, hanem választás előtt. Újabb rendszabályok kellenek a törvényhozó tes­tületeknek a truszt-októl való befolvásolása ellen. Intézkedések kellenek, a melyek több jogot bizto­sítanak a népnek a törvényhozás befolyásolására s a köz­hivatalok betöltésére. Ez a program részben már Roosevelt elnöki üze­neteiből és beszédeiből ismeretes, de így rendszerbe szedve és kiélezve mégis egészen újszerűén hatnak az egyes tételek. Az Osavatomicben elmondott beszéd igen vegyes hatást tett az amerikai sajtóra. A konzer­vatív sajtó radikális követeléseiért támadja Roosevel- tet, a republikánusok pedig azért, mivel az állam ha­talmának növelését követeli. Uj nacionalizmusnak nevezi Roosevelt a külön jogok ellen indított harcot s az uj nacionalizmus áz államhatalomban látja a közjó legelső védelmezőjét s azt követeli, hogy a bíróságok a magánvagyonnál nagyobb védelemben részesítsék a közjót.

Next

/
Thumbnails
Contents