Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-08 / 41. szám
14. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 41. szám. 1910 október 8. Buddhista parabola. Irta: Lafeadio Hearn. Egy atya a fiával együtt dolgozott a mezőn a kigy6veszedelem évadján. Egy szemüveges kígyó megmarta a fiút, úgy hogy a fiatal ember nyomban meghalt, mert atyja nem ismert orvosságot a szemüveges kígyó mérge ellen. Alig pár pilanattal azután, hogy a csúszómászó megmarta, a szeme megtört, a szive dobogása elállt . . . Az apa látta, hogy a fia ott pusztul el a lábánál: már gyülekeztek a hangyák a tetem körül . . . De nem szólt semmit: újra munkába fogott s nyugodtan dolgozni kezdett. Egy arra vetődő brahman tanúja volt e jelenetnek: csodálkozott az atyán, a ki száraz szemmel tudta folytatni a dolgát, mintha semmi sem történt volna. Megkérdezte tehát: — Kié volt ez a fiú, a ki előttünk halva terült el? — A magam vére, — felelt a paraszt, a nélkül, hogy abbahagyta volna a munkáját. — De ha a te fiad volt, hogyan lehetsz ilyen közömbös és könytelen? —- Bolondság, — szólt a munkás. — Bolondság ! A mikor megszületik, akkor teszi az ember az első lépést a halál felé. Erejének teljes érettsége jelenti egyúttal hanyatlásának kezdetét. A jók jutalomban részesülnek, a gonoszok büntetésben. Mire való hát a bánat és a köny ? Segit az a hozotton ? Mondd csak, jó brahman, a város felé igyekszel ? Ha oda, akkor megkérlek, menj el a házam előtt és mondd meg a feleségemnek, hogy a fiunk nincs többé, az ebédet mással küldje ki délre. — Micsoda ember ez 1 kiáltott a brahman. A fia meghal — és nem sir. A tetem itt fekszik kitéve a lángoló napnak — és nem hagyja abba a munkáját. Hangyák nyüzsögnek a testen — és ő a délebédjére gondol. Nincsen ebben szenvedély, nincs benne semmi emberi érzés . . . így szólt a brahman. De kíváncsiságból megindult a paraszt a kunyhója felé s mikor az ifjú anyját meglátta, igy szólt hozzá : — Asszony, a te fiad meghalt, halálra marta a szemüveges kígyó. A te közömbös urad megkért, mondjam meg neked, hogy küldd el az ebédjét . . . Hát te, te is olyan könnyen viseled fiad halálát? Nem siratod egy kicsit sem? És az anya hasonlattal felelt neki, mondván : — Uram, a fiú, a kiről beszélsz, szüleitől csak múlandó életet nyert. Alig mertem őt fiamnak nevezni .. . Most — kisiklott kezemből s nem volt hatalmamban, hogy visszatartsam. Mint egy utas, olyan volt, ki megáll a.vendégfogadóban . . . Az utas lepihen, aztán megint útra kél. A fogadós vájjon visszatarthatja erőszakkal ? Ilyen a viszony anya és fia közt. Akár megy, akár szárnyra kél, akár elindul, akár otthon marad, az anyának nincs hatalma gyermekén. Fiam betöltötte végzetét; ettől a végzettől semmi sem menthette meg. Miért jajgassak azon, a mi elkerülhetetlen ? A brahman nagyon meglepődve a halott nénjéhez fordult, egy ragyogó szépségű ifjú leányhoz és igy szólt hozzá: — Az öcséd nincs többé. És te nem sírsz ? De ez is hasonlattal válaszolt neki. — A nagy és erős favágó bemegy az erdőbe. Óriás szálfákat dönt ki, aztán összeköti őket és tutajt készít belőlük. A tutajt rábocsátja a roppant folyp zajongó hullámaira. Most hirtelen dühös szél kerekedik; a hullámok neki rontanak a tutajnak, jobbra-balra hányják, mig széjjel nem bontják. A vizár szétválasztja a gerendákat s ezek elszóródnak az áradatban, hogy soha többé ne találkozzanak ... Ez volt öcsém sorsa is. A végzet egy családban egyesített bennünket. És most mindörökre elválasztott. Az életnek és halálnak nincs megszabott határpontja. Akár rövid, akár hosszú a létünk, csak nagyon rövid az egyiittmaradásunk. Öcsém bevégezte földi életét. S mindegyikünknek ez a végzete, rajta nem változtathatunk. Nem adatott meg nekem, hogy öcsémet megvédjem vagy megmentsem. Miért sírjak most azon, a mit nem gátolhattam meg? A brahman mindjobban elcsodálkozott s most a halott feleségéhez fordult: — És te, kinek ölén oly gyakran szunnyadt el, nem sirsz, hogy elvesztetted az uradat, a ki oly szép, volt, oly ifjú s a kit elraboltak tőled férfikora teljességében ? De ez is hasonlattal felelt neki: — Két madár találkozik. Északról jött az egyik, a másik Délről. Egymás szemébe néznek, egymás körül repdesnek s közös lélekkel egy fát vagy egy tornyot keresnek, hogy ott együtt aludjanak hajnalhasadtáig. Ez volt a mi sorsunk . . . S hogy Keletről föltetszik az arany napsugár, a két madár elhagyja éjjeli menedékét s ellenkező irányban elrepül, hogy táplálékát megkeresse. Ha nem, akkor többé nem látják egymást viszont soha ! így jártunk mi, én meg az uram. Minthogy a halál elragadta, a sorsa beteljesedett. Nem adatott meg nékem, hogy megmentsem. Mért ontanék most érte könyet ? Végre a brahman megkérdezte az ifjú munkás rabszolgáját is : — Meghalt a gazdád, rabszolga. Mért nem siratod? De a rabszolga is hasonlattal felelt: — Mi kettőnket, a gazdámat és engem csak a sors akarata hozott össze. Én voltam a kis borjú, a mely a nagy bika nyomán haladt. A nagy bikát leütötték; a kis borjú nem menthette meg a mészáros taglójától, mert gyenge bőgését meg nem hallották volna. Mért sírjak hát, holott azt sem tudom, mely pillanatban hiv engem a halál ? És a brahman bámulva hallgatott és nézte az asszonyok karcsú árnyékát . . . Könnyedén és gyorsan jártak-keltek, megvilágítva a nap aranysugarától s mind szorgoskodtak a délebéddel a magános és közömbös munkás részére, a ki odakiinn a mezőn dolgozott... 0 w 8 <5? 8 a w 8 a 8 a EK <3 ö (BD <3 f> <mm> C 0 OB <? 0 <WmD <3 ö (■) <3 f> (MM) G f> Mindenféle egyleti nyomtatványokat, úgymint: alapszabályokat, levélpapírokat, borítékokat, báli jegyeket s egyéb nyomtatványokat gyorsan, pontosan és Ízlésesen elkészít Roller A. Béla könyvnyomdája 3 East Front St., Youngstown, 0. K> G ö <mm> <3 D <3tm> G 0 <^K> <3 f) <■» <3 D OHD Q 0 (■) <3 D C <3 8 es v 8 Gs V 8 a o 8 a !><3
