Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-08 / 41. szám
4Í. szám. 1910 október 8. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 9. oldal Perényi Péter és más hitvallók. (Perényi P. meghalt 1548-ban.) „Mert ez a kedves dolog, ha valaki ok nélkül nyomorgattatván, elszenvedi a nyomorúságokat, tudván, hogy Istentől bocsáttattak azok reá.“ (I. Péter II. rész, 19. vers.) Az ország azon számos főurai között, kik főként a mohácsi vész után az evangélium hiveivé lettek, különösen kitűnt tiszta nemes érzülete, hitvallói határozottsága által Perényi Péter. Mindjárt kezdetben hajlamot tanúsított az Isten megtisztított igéje iránt, az 1527-ik év körül pedig Ferenc, György, Gábor fiaival és egész családjával együtt nyilvánosan átlépett a javított egyházba. Perényi Erdély vajdája' volt, de ezenkívül Felső- Magyarországon jelentékeny birtokai -voltak. O mihelyt Isten kegyelmét önmagában munkálkodni érezte, azonnal gondoskodott arról is, hogy alattvalói lelki eledelekben szükséget ne szenvedjenek. Dacára a lutheránusok ellen kiadott szigorú törvényeknek, nem csak az uj tudományt engedó—mert ellenségeink uj tudománynak nevezték Krisztus ős, tiszta evangéliomát — mindenfelé szabadon terjeszkedni, de igyekezett egyszersmind az evangéliom képzett és kegyes szolgáit lelkipásztorokul alkalmazni. 0 általa megnyeretve, több más főurak is, p. o. Törők Bálint, Massay, Nádasdy Tamás, Drágfi Gáspár elhagyák a római egyházat, kik közül ez utóbbi különös tevékenységet s buzgóságot fejtett ki arra nézve, hogy az evaugéliomot alattvalóinak sziveiben meggyökereztesse, többek között ily célból több evangélikus lelkészt és tudóst hivott jószágaiba. S habár János király és a püspökök őt komolyan fenyegették, azért hűn és szilárdul ragaszkodott a megismert igazsághoz és egész haláláig, a mi 1516. január 25-én következett be, barátja és védelmezője maradt mindazoknak, kik bitók miatt üldöztettek. E közben Perényi Péter is folytatta munkálkodását az Ur szőlőjében, mint a háborgatott evangéliom védelmezője. De az ellenfelek nem tűrhették el az igazság fénylő világát, a gyertyatartót akarták a hegyről ledönteni. Súlyos vádakat emeltek Perenyi ellen Ferdináud királynál és csakugyan ki vitték, hogy ez 1542-ben Bécs-Ujhelyen börtönbe záratott. De a börtön sem hütötte ki buzgósága hevét és innen is sokakat az Ur követésére vezérlett. Melanchtonnak egy 1548. hozzá intézett s mind ekkorig meglevő levele, bizonyságot tesz Perén_) inek az Idvezitő iránti hűsegéről s benső szeretetéről. Hiába vetette magát közbe az ártatlan fogolyért több főur, sőt később az egész országgyűlés is. A papok nem hagyták a királynál a felébresztett gyanút elaludni, sőt tudták azt folyton táplálni. Az 1548-ik évig kellett a hü hitvallónak börtönben epedni, akkor, vagyis 5 év után szabadon bocsátották ugyan, de néhány nap múlva az Ur magához vette a szenvedőt. Az 1530. és 1540-ik évek közötti idő különösen áldásdus volt Magyar- és Erdélyországban az Ur templomának felépítésére. Az ország nagy részét ekkor a törökök bírták és inig a keresztyén király, Ferdinánd, szeretett volna az evangéliom hívei iránt még kegyetlenebb lenni, addig a hitetlenek ezeknek teljes vallásszabadságot engedtek. Némely részeiben az országnak, nevezetesen Erdélyben a római egyház minden befolyását elvesztette. Az evangéliom prédikálói közül, kik már ekkor jelentékeny számmal voltak, itt csak nehányat akarunk megemlíteni. Dr. Esaiás Bártfán küzdött a papság ellen, s rövid idő alatt az egész várost reformálta. Küldött ugyan Ferdinánd a polgárokhoz egy rendeletet 1535-ben, melyen megparancsolja fej- és jószágvesztés büntetésének terhe alatt, hogy hagyjanak félbe minden újítással, s az Esaiás által közibéjük bevitt tévelyekkel, ezt ne hívják többé vissza, hanem térjenek át a római egyház kebelébe. De e rendeletnek nem lett meg az óhajtott eredménye, sőt 1540-ben már teljesen megszűnt ezen városban Róma tekiutélye. Épen igy Kassán és Eperjesen is csaknem be lett a reformáció munkája fejezve; Kassán különösen a Luther által is jólismen Transsil- vánus (erdélyi) Antal buzgó munkálkodása folytán. Önkényt értetik, hogy nem hiányzottak az üldözések és elnyomatások sem, mert hiszen a szigorú törvények még mindig fennállottak teljes érvényükben. így történt, hogy az eperjesiek lelkészét Antalt, továbbá Bertalant, ki egykor szepesi káptalanbeli pap volt, az egri püspök, Szalaliázi Tamás fogságba vettette, és általában valamint egykor a papi fejedelmek Jézus élete ellen, úgy Róma szolgái is mindenütt, hol a hatalom kezeikben volt, szenvedéllyel munkálkodtak a gyűlölt eretnekség kiirtásán. Mert „nincs iszonyúbb harag, bosszú, dühösség, mint az erkölcstelenségé, tudatlanságé és kevélységé, az őket megtámadó s végenyészettel fenyegető szabadság s műveltség ellen.“ Hol van a nőnek választójoga. Eire a kérdésre a Nő és a társadalom cimü feminista lap a következő adatokkal felel: I. Európa. Man-sziget (Nagybritanniá- hoz tartozik, de autonom.jogu) 1880 óta, általános. Finnország 1906 óta, általános, aktiv és passzív. Norvégia 1907 óta, aktív és passziv. Választó minden nő, a ki a városban négyszáz, községben pedig háromszáz korona jövedelem után fizet adót. Ez az intézkedés az összes norvég nők kétharmadának ad választójogot. Bosznia és Hercegovina 19<»9 óta, közvetett választójog az I. kúria első osztályában, ha önjogu, földbirtokos és mint ilyen legalább száznegyven korona földadót fizet a nő. (Az 1910. évi választásokon e cenzus alapján hetvenhat mohamedán, egy szerbortodox es egy római katholikus nőnek volt választójoga.) Ausztria tartományai közül Csehországban az 1861-iki választójogi törvény alapján aktiv és passziv tartománygyülési választójoguk van a községi választójoggal biró nőknek (ha 30 évesek ; adóvagy műveltségi cenzus alapján); Galíciában nagyobb adócenzus alapján; Vorarlbergben az adófizető hajadon vagy özvegy nő tartománygyülési választó. II. Amerika. Wyoming 1869 óta, Kolorado 1893 óta, Utah 1896 óta, Idaho 1896 óta általános aktív és passziv. III. Ausztrália—Ujzéland. Ujzéland 1893 óta, Dél-Ausztrália 1895 óta, Nyugot-Ausztrália 1900 óta, Uj-Délwales 1902 óta, Tas- rnánia 1903 óta, Queensland 1905 óta, Viktória 1908 óta általános, aktív és passziv. Az ausztráliai államföderáció mindemez állam asszonyainak 1902-ben adta meg a föderális választójogot. Tasmániában, Queenslandban és Viktóriában előbb volt meg a föderális, mint az állami választójog. A nő választójogának hatásáról Ward ujzélandi miniszterelnök a következő érdekes kijelentést tette: A nő választójogának tizenhat évvel ezelőtt történt törvénybeiktatása volt Ujzéland egyik legnagyobb jelentőségű és legszerencsébb intézkedése. Választás idején a nő szorgalmasan jár ülésekre és általában jól ismeri a politikai eseményeket. A szavazólap leadásánál ép oly egészséges ítélőképességről tesz tanúbizonyságot, mint a férfi. Szavazó-polgárrá huszonegyedik életéve betöltésével válik, épp úgy, mint a férfi. Föltétlenül téves az az elterjedt előítélet, hogy a nő választójoga egyenetlenséget visz a házasságba. Uj- zélandban, a hol a nőnek is van választójoga, semmivel sem gyakoribb a házastársak közt való civódás, mint más országban. A szavazócédula a nő kezében, az én tapasztalatom szerint a családi élet jótékony befolyását juttatja érvényességre a politikában. A nő befolyását a férfira a választójog fokozta és nemes- bitette. Nevelési és oktatási kérdésekben nagy javulás mutatkozik. Nemzedékről-nemzedékre csökken azoknak a száma, a kik nem jártak legalább elemi iskolába: ma már nagyon kevés az ilyen ember. A korrupciót és a megvesztegetést a közéletben nem ismerjük.
