Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-08 / 41. szám
8. oldal. 4L szám 1910. október 8. „Amerika Magyar Reformátusok Lapja“ ÖRÖMHÍR. — 1910. október 9. — A TÁLFNTUMOKRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT. (Máté XXV:14- 30.) Aranyige: Jól van jó és hiv szolgám, . . . menj be a te Uradnak örömébe (Máté ev. XXV: 21.). Idő: Kedden este, április 4-én, Kr. u. 30-ik évben. Hely: Olajfák hegye. A mai lecke. K. Gy. Jézus a felolvasott leckében, amely atalen- tomokról szól, a tiz szűzről szóló példabeszédben, a mely a mai leckét megelőzi, valamint a juhokról és kecskékről szóló példázatban, mely a mi leckénk után következik, arra akar tanitani, hogy ő ismét el fog jönni e világra, a mikor is ítéletet tart mindnyájunk felett, számot kérvén tőlünk jó és gonosz cselekedeteinkről. Jézus ezt a beszédet akkor mondotta tanítványainak, mikor alig egy-két nap választotta el őt kereszthalálától, valószínűleg az olajfák hegyén, közel Jeruzsálem városához. Figyeljetek, k, g_y. e beszéd minden egyes szavára, bogy jól megérthessétek a földi élettől búcsúszó Mesternek tanitását, a melynek megtartása nektek üdvösségtekre válik. Hogy a sz. leckét könnyebben megérthessük, három részre fogjuk azt osztani. I. r., 14—16. versek. Az általános emberi küldetés. Jézus egy emberről, úrról beszél, kinek nagy a gazdagsága, sok a pénze, de ennek a gazdag embernek hosszú időre, messze földre el kell utaznia birtokától. Ekkor előszólitja szolgáit és minden pénzét, összes vagyonát kezökbe adja, nemcsak azért, hogy az ő távol- léte alatt gondosan őrizzék vagyonát, ez nem elég, hanem hogy okkal móddal rajta gazdálkodjanak, hogy munkájuk által gyarapítsák, halehet megkétszerezzék uruk vagyonát. Lássuk meg k. gy., hogyan osztja széjjel az ur az ő pénzét. Egy szolgának öt talentomot ad, másiknak kettőt, egy harmadik csak egyet. Jól tudta az ur, melyik szolgája hogyan tud bánni a pénzzel, ismerte tehetségüket, azért osztotta el vagyonát egyenlőtlenül, mint az írás mondja, mindeniknek a kereskedésben való értelme szerint. Mikor szolgái között a pénzt kiosztotta, el- méne messze földre. Ki nem ismerne rá e gazdag urban az Istenre, ki az ő birtokát, e világot az emberek fiainak adja, hogy abban okosan és gyümölcsözően gazdálkodjanak. Minden adomány és tökéletes ajándék onnan felülről jön, a világosság Atyjától. Ő Tőle vannak lelki tehetségeink az ész, a lélek, az erő és egészség, javaink mind Istentől vannak és egyáltalában semmivel sem birtok, a mi tőletek származnék, minden jó adomány Istentől jő. Ne nézzünk irigy szemekkel azokra, a kik többet bírnak nálunk, kik nálunk hatalmasabbak, eszesebbek, ezeknek nagyobb lesz a számadásuk is. Isten jól ismeri tehetségünket, jól tudja, mennyit bírunk el. Legyünk megelégedettek azzal, a mivel bírunk. Ezek a szolgák igen sok pénzt kaptak. Képzeljétek el egy ezüst talentom egyenlő körülbelül 1820 dollárral. Ázok a lelki, szellemi és természeti adományok, melyekkel Isten titeket felruházott, ennél is többet érnek. Kamatoztassuk ezeket, hogy százszoros gyümölcsöt teremjenek, mert ez az Isten akarata. II. Leckénk 2-ik része, 16—19 verse elbeszéli, hogy mikép jártak el a szolgák az Úrtól rájuk bízott hivatalban. Áz első szolga, derék, szellemes, Urának akaratáról meg nem feledkező hü ember vala. A mint ura eltávozott, azonnal hozzálátott a munkához. Kereskedett, dolgozott, zsámitott, felhasznált minden becsületes eszközt, hogy a rája bízott talentomokat megkétszerezze. Szorgalmát és hűségét az Isten áldása koronázta. Öt talentoma más őt talentomot nyert. Hasonlóképen járt el a második szolga. Tehetségéhez képest munkálkodott, hogy ura megbízatásának megfelelhessen és lelkiismeretes munkával más két talentomot nyert. Az a szolga, a ki egy talentomot kapott, kerülte a munkát, szépen nyugodtan földbe ásta és elrejtette azt az egy talentomot. K. Gy. E szolgák közül, melyik teljesítette Urának megbízását ? Melyik cselekedett jól és hűségesen ? Ugy-e bár a két első, kik a kezökbe adott talentomokat szorgalmukkal megkétszerezték. A harmadik szolga haszontalan, munkakerülő és kislelkü volt. Nekünk is úgy kell gazdálkodnunk talentomainkkal, melyekkel az Ur szivünket, lelkünket, természetünket felruházta, a mint a két első szolga gazdálkodott. Nem kell sajnálni a fáradságot, nem kell félni munkánkkal járó kellemetlenségtől és veszélytől, hanem Istenbe vetett bizalommal hozzá kell látnunk, azonnal tehetségeink és erőink érvényesítéséhez. Az ész, melyet az Ur nekünk adott, szintén ilyen talentom. Ha műveljünk azt a tudományokban, munkánk sok talentommal felérő gyümölcsöt fog teremni. Hasonlóképen testi erőnket, természeti javainkat lelkiismeretesen kell használnunk még iíjonta, ne legyünk pazarlók, ne fösvények, ne kislel- küek. Kiki az ő hivatásában járjon el az Isten akaratja szerint. III. r., 19—30. vers Sok idő múlva megjőve a szolgáknak urok és számot vet velük. Az első szolga örömmel járult ura elé, hiszen lelkiismeretes munkájával más őt talentomot nyert. Ura megdicsérte mondván „Jól vagyon jámbor és hiv szolgám, kevesen voltál hiv sokra bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.“ A második szolga is felmutatta két uj talentomát, Ura őt is megjutalmazta hasonló szavakkal. A harmadik szolga már ekkor érzé bűnös hanyagságát és mentegette magát. Lásd 24. 25. vers. Ura azonban átlátta gonosz gondolatait, ismerte vétkes restségét, azért ravasz mentségét a szolgának el nem fogadta, hanem keményen megdorgálta. Lásd 6.. 27. és 28. vers. Látjátok k. gy. igy büntette az ur a rest, hivatását elhanyagoló szolgát. Azt az egv talentomot is elvette tőle, a mivel birt és annak adta, a ki 10 talentomot hozott. Az ur igazságosan cselekedett. Mert ennél a szolgánál haszontalanul hevert a pénz, semmi jót nem tett vele. Hány szegény emberen, árván és özvegyen segíthetett volna az ur e talentom kamataival és nyereségével. Látjátok, hogy méltó volt az Ur haragjára. Kövessük a két első szolgát. Munkálkodjunk mig nappal van. Nagy kötelességek állanak előttünk. Ne legyünk közönyösek, ne kislelküek. Nem látjuk-e az életben, hogy a lusták és kislelküek tönkre mennek, talentomaik azokra szállanak, a kik már sokat bírnak. Dikovics János.
