Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-10-08 / 41. szám

41. szám. 1910. október 8.

,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

7. oldal.

Tudakozzátok az Írásokat.

Vasárnap, október g, „Jól vagyon jó és hiv szolgám-• • • menj be te Urad örömébe“ (Máté ev. XXV. rész, 21. vers).

Mindnyájan szolgák vagyunk, Isten kegyelmének támogatása mellett szolgáljuk idvességünket. —

Isten kegyelme pedig mindnyájunknak ad valami ajándékot, talentumot, hogy azzal felfegyverkezve keressük és szolgáljuk idvességünket. Sokan közülünk öt talentumot, gazdag ajándékot kapnak Istentől s azokat hűségesen felhasználják életükben, hogy idvességet szerezzenek; mások három talentumot nyernek s azzal szolgálják boldogságukat; és igen sokan vannak, a kik kevesebb ajándékot kapnak Istentől, de ezt a keveset sem használják fel s gyümölcsöztetik javukra, hanem, mint a példázatban a balga szolga, parlagon hevertetik Isten ajándékát. A mikor pedig Isten számon kéri szolgáit, csak annak ad jutalmat, a ki híven szolgált, a tálentumokat gyümöl- csöztette; annak pedig, a ki az Ő ajándékait nem becsülte meg, vájjon hogy lészen dolga?

Hétfő, október 10. „Elég neked az én kegyelmem“ (Pál II levele a korinthus-beliekhez, XII. rész, 9. vers).

Elég nekünk az Isten kegyelme. És egyedül szükséges az idvességre; mert e nélkül, akármit csináljunk is, hiábavaló minden igyekezetünk, ezzel pedig a leggyengébb is erős lesz és le győzi idvessége akadályait.

A balga ember pedig magában, a maga erejében bízik s azt hiszi, hogy ez elégséges arra, hogy idvességet találjon a földön s az egekben is. Pedig láthatná, hogy a legerősebb ember is semmi Isten kegyelme nélkül; tapasztalhatta volna magán is, hogy emberi erővel nem érheti el élete célját, meg nem találhatja idvességét.

Lássuk be végre, hogy Isten kegyelme által vagy unk, élünk és mozgunk; lássuk be, hogy egyedül Isten kegyelme által nyerhetünk idvességet is. Igen, lássuk be, hogy bűneinkből s azoknak büntetése alól csak Isten kegyelme által szabadulhatunk meg.

Kedd, október 11. „Az én segítségem az Úrtól vagyon, ]<• teremtette a mennyet és a földet“ (Zsoltárok CXXL rész, 2• vers)

így szól az, a ki hiszen az Istenben, mint jó Atyában és a ki bízik Ő benne, mint gondviselő Istenben. Lehet gyenge, gyarló bűnös, üldözhetik az emberek, leverheti a bánat és ágyához szegezheti a betegség: hitében nem rendül meg az Isten segítségében bizakodó ember, mert él az ő reménysége, hogy a ki teremtette a mennyet és földet s nemcsak, hanem gondviseléssel vezeti minden teremtményei útját, nem hagyja el őt, az Ő gyermekét.

Hiszünk-e, bizunk-e mi is az Istenben ? Vagy magunkban, vagy az emberekben bízunk? Magunk is gyengék vagyunk, az emberek is csak gyengék: ki tarthatna meg hát más, hanem az Isten, a mi mindenható Atyánk ? Azért O benne bizzunk, az Ő segedelmébe vessük reménységünket: meglássuk, hogy mig magunkban is, az emberekben is csalódunk, Istenben vetett reménységünk meg nem csal és soha meg nem szégyenit.

Szerda, október 12. „Teljesítsétek be, az én örömömet: legyetek egyenlő indulattal, egy szerelmetek legyen, egy értelemmel és egy akarattal legyetek“ (Pál levele a Filippi-beliekhez» II. rész, 2. vers).

Pál apostol szerette az ő tanítványait és szivéből örült annak, ha látta, hogy azok boldogok. Most is szeretettel, tanítványainak javát akarván, szól az igékben, melyek a mai napra rendeltettek. Teljesítsétek be az én örömömet, szeressétek egymást, -—ezt mondja az apostol,— szeressétek egymást mindnyájan é« egv indulattal, egjT értelemmel és egy akarattal, szerelmetek egy legyen, az Isten iránt való szeretet kössön egybe.

Ezek a szavak nekünk is szólanak s minket is intenek. És szükségünk is van ez intésre, mert mi igen hamar elfeledkezünk arról, a mi a legfőbb, a szeretetről. Értsük meg végre, hogy ha szeretetben élünk, az Istenben élünk s O is mi bennünk, hogy igy boldogok legyünk.

Csütörtök, október 13. „És elhagyván Őt, mindnyájan el- futának“ (Márk ev. XIV. rész, 50. vers).

Az Ur Jézust Judás elárulta, a katonák megfogák Őt, hogy elvigyék, a tanítványok pedig mindnyájan elfutának. Imé, hiába emlegették, hogy szeretik Mesterüket, a veszély idején mindnyájan cserben hagyják és egyedül.

Mi is igy vagyunk a Jézussal. A mig jó dolgunk van, addig szeretjük Öt, ha pedig szenvednünk kellene érette, elfutunk tőle s készek vagyunk megtagadni Őt, mint Péter megtagadd azon emlékezetes éjszakán. Pedig tudhatnék, hogy életünk csak akkor boldog, ha Ő velünk s mi is Ő vele; mert egyedül az Ö vigasztaló szavai adják vissza erőnket, egyedül az Ó beszédei erősítenek meg az élet küzdelmeiben s egyedül az Ő ígéretei békitenek ki a halállal; földi életünk elkerülhetetlen végével. Nehagj'juk el hát Jézust soha, hanem legyünk hivek Hozzá mindhalálig.

Péntek, október 14. „És valamit cselekesztek beszéddel vagy cselekedetekkel, mindeneket az Ur Jézusnak nevében cselekedjetek“ (Pál levele a Kolossé-beliekhez, III. rész, 17- vers).

Úgy kell értenünk e szavakat, hogy minden beszédünk és cselekedetünk a Jézus evangéliuma szerint való legyen, azaz úgy cselekedjünk mindeneket és olyanok legyenek beszédeink, a hogyan és mint Jézus parancsolta nekünk, a hogyan és mint azokra maga Jézus adott példát mindnyájunknak.

Olyanok-e beszédeink és cselekedeteinek, milyeneknek lenniök kellene; úgy élünk-e, úgy szól-e szánk, hogy azok bizonyságai volnának Jézusban való hitünknek s annak, hogy mi az Ő igaz tanítványai vagyunk? Ha nem, akkor térjünk meg beszédeink és cselekedeteink eme veszedelmes útjáról s legyünk a Jézus hü tanítványai, beszédekben és cselekedetekben buzgó követői.

Szombat, október 15. „Mint a lépesméz. olyanoka gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek és meggyógyitói a testnek“ (Példabeszédek XVI. rész, 24. vers).

Hogy ez igaz általában, jusson eszünkbe, hogy milyen jól esett lelkünknek-testünknek a szeretet-teljes szó betegségünk vagy más nyomorúságunk idejében. Gondoljuk meg most azt, hogy a bűn miatt mindnyájan nyomorúságban vagyunk: mily jól esik, mint lépesméz édessége, lelkűnknek az Ur Jézus gyönyörűséges beszéde, megvidámit szivünkben és meggyógyít testünkben is.

Keressük fel azért Istennek házát, hol a Jézus evangéliuma prédikáltatik, és mi magunk is szorgalmatosán olvassuk az Ő evangéliumát, hogy testünk-lelkiink meggyógyuljon a bűnből s annak büntetéséből.

Youngstown, O. H. M. Qy.