Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-08 / 41. szám
41. szám. 1910. október 8. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal A naptár reformálása. ) A husvét megünneplésére nézve az uj naptárban is megőrizzük mindenekfelett ezt a két pontot: I. Hogy a husvét ünnepe bizonyos idővel a tavaszi éjnap- egyenlőség után tartandó meg. II. Hogy a husvét ünnepe épen vasárnap tartandó meg. A mi az elsőt illeti, tudjuk az evangéliumokból, hogy a mi hitünknek fejedelme, Jézus, éppen a zsidó Páska-ünnep napján, azaz több mint két héttel a tavaszi éjnapegyenlőség után szenvedett kereszthalált. Ennélfogva mi is husvétot helyesen több mint két héttel, esetleg három héttel is a tavaszi éjnapegyen után tartjuk meg. A második szabály: hogy a husvét vasárnapon tartandó meg, szinte magától értetődik. Mert a Szentirás világosan kimondja, hogy Jézus „feltámadott reggel, a hétnek első napján“. E két szabály megőrzése mellett tehát szabadon kiválaszthatjuk az uj naptárban azt a vasárnapot, a mely legalkalmasabb a husvétünnep megtartására. Nehogy azonban még igy is a mi kiválasztásunk puszta válogatás legyen, jó lesz még egy harmadik szempontot is tekintetbe venni, s ez a történelmi szempont. A történelmi szempont abban nyilvánul, hogy a husvétot, ha csak lehet, harmadnapra tartjuk meg az után a nap után, mely a Krisztus kereszthalálának legnagyobb valószinüséggel megállapított történelmi dátuma. E tekintetben én már három évvel ezelőtt egyik tekintélyes németországi folyóiratban azt olvastam, hogy a történetbuvárok megállapították, hogy „legnagyobb valószínűség szerint“ a Krisztus kereszthalálának történelmi pontos dátuma a mostani Gergely-naptár szerinti április hó 7-ike volt. E tekintetben teljesen egyetértőleg nyilatkoznak a protestáns és a róm. kath. folyóiratok, illetve tudósok: nincs semmi okunk, a miért ennek hitelességében kételkedjünk, s ebben az esetben a husvétnak, mint a feltámadás ünnepének leghitelesebb dátuma az április 7-re következő „harmadnap“, vagyis április 9-ike. Lássuk most már, hogy ennek a Gergely-naptári április 9-iké- nek, melyik nap felel meg a 13 hónapos uj naptárban. Ezt illetőleg először is megállapítjuk (az egyes hónapok napjainak összeadása által), hogy április 9. a Gergely-féle közönséges évnek épen 99-ik napja (mert 31 meg 28 meg 31 meg 9 nap = 99 nap). A 13 hónapos naptárnak 99-ik napja pedig épen április 15-re esik (mivel 3-szor 28 meg 15 nap =99). Tehát ugyanaz a nap, melyet jelenleg ápril 9.nek jelölünk, a 13 hónapos uj naptárban április 15-iki dátummal jelöltetik; az uj naptárban pedig, tudjuk, ez az április 15-ike mindenkor vasárnap. E szerint a 13 hónapos naptárban érvényes, lehető legegyszerűbb húsvéti szabály ez lenne: A husvét ünnepét megtartjuk mindenkor vasárnap, április hó 15-én. Ezzel azután vége vettetett a husvét örökös ingadozásának, s ez az ünnep is az „állandó“ ünnepek jellegét öltötte fel. Egyúttal felemlítem azt a különös, szerencsés körülményt, hogy mivel a most következő 1911 ik év vasárnappal kezdődik: tehát a fennebb legpontosabb húsvéti dátumul kijelölt április 9-ike ekkor szintén vasárnapra esik. Ha tehát lehetetlennek bizonyulna, hogy most azonnal elnyerjük a 13 hónapos naptárt, de legalább elnyernök még ebben az évben annak úttörőjét, a dátumhoz kötött Gergely-féle naptárt: ebben az esetben a különböző keresztyén egyházak, kölcsönös elismerés és jóindulat szellemében tárgyalván egymással, igen könnyen megegyezdetnének abban, hogy egyelőre, vagyis mindaddig, mig ez a dátumhoz kötött naptár érvényben lesz, a husvét ünnepét mindenkor április hó 9-én tartják meg. Ha pedig azután mégis elfogadtatik a 13 hónapos naptár, akkor nem is a husvét napját, hanem csak a husvét dátumozását kell megváltoztatni, mivel akkor csak az április 9. helyébe az amannak pontosan megfelelő április 15 lép. *) *) Az erre vonatkozó első cikk megjelent a Ref. Lapja 1910. augusztus 27.iki számában. Végül szükséges, hogy szóljak a karácsony elrendeléséről is, mivel ez a husvéttól független állandó ünnep és mivel ez éppen a megalkotandó uj 13-ik hónapba esik. A karácsony ünnepét a keresztyén egyház már a IV. század közepe óta december 25-én tartja meg. Hogy miért éppen ezen a napon, mikor pedig a Jézus születése napját illetőleg egyáltalán semmi adatunk nincsen: azt teljes bizonysággal nem lehet megállapítani. Csak annyi bizonyos, hogy ez a dátum összefügg az ó's római naptárnak megfordulati dátumával. Mert az eredeti Julián-naptárban a téli napfordulat (solstitium) dátuma, nem úgy mint jelenleg december 21-re, hanem december 21-re esett, a mikor a pogány rómaiak a „Brumalia“ nevű ünnepet tartották, annak örömére, hogy immár a napok hosszúsága és a világosság ismét növekedni kezd. A midőn tehát a tudós Ilippolytus még a III. században, nem tudni milyen adatok alapján, kiszámította, hogy a Megváltó születésének napja december 25 volna; a római papság és gyülekezet ezt a számítást annál szívesebben elfogadta, mivel igy a Krisztusnak, mint a világ Világosságának születése éppen arra az időpontra esik, a mikor a külső, testi világosság is úgyszólván újból megszületik s a mikor már a nagy pogány néptömeg is örpmünnepet tart. Később, a Gergely-féle naptárban, a téli napfordulat dátuma elhelyeztetett december 21-re, de a karácsony dátuma megmaradt, s innen van, hogy jelenleg a karácsony napja nem közvetlenül a téli napfordulatra esik, hanem csak négy nappal később. Mindebből mi reánk, a mi gyakorlati célunkra nézve, csak annyi tartozik, hogy az uj 13 hónapos naptárban a karácsony ünnepét szintén néhány nappal a. téli napfordulat után kell megtartani. Azonban még egy más időszaki viszony is megőrizendő itt. Ez az, hogy a karácson}' napja, december 25-ike mindig épen egy héttel, vagyis (zsidó számítási mód szerint) 8 nappal esik a pol- pári újév napja előtt. A keresztyén egyház ezt a viszonyt csakhamar felismerte és sietett felhasználni oly célból, hogy az újév napját necsak úgy ünnepelje, mint az év első napját, hanem vallásos tartalommal is, mint a Jézus körülmetéltetésének napját, vagyis azt a napot, a melyen a világra született Üdvözítő a mózesi törvény szerint nyerte a Jézus nevet. A keresztyén ember tehát az újév napját nemcsak úgy ünnepli, mint az év első napját, a mely napon hálákat ád Istennek élete eddigi megtartásáért, hanem egy, szersmind az évnek már ez első napján a Jézus drága nevét tartja lelkiszemei előtt, az egész évet is a Jézus nevében akarja elkezdeni. Ezt a szép és az ünnepi elmélkedésre fontos vonatkozást mindenesetre ezentúl is meg kell őrizni. A karácsony napját tehát úgy kell elhelyezni, hogy ismét 8 nappal legyen újév előtt. Ha már e szerint az újév napjától visszafelé számítunk az uj naptárban 8 napot (zsidó számítási mód szerint, úgy az első, mint az utolsó napot számítva), akkor ráakadunk a Krisztárnak nevezett uj (13- ik) hónapnak 23-ik napjára. Ez volna tehát a jelenlegi karácsony dátumának legpontosabban megfelelő uj karácsonyi dátum. Ez a Krisztái- 23-a az uj naptárban mindenkor hétfőre esik, a mi esetleg alkalmatlannak tetszik, azért, mert igy három napon kell egymásután istenitiszteletet tartani. Ámde az ilyen eset most is elég gyakran előfordul, másrészt pedig épen ez az elrendezés a szegényebb néposztály nagy részére nézve igen hasznos. Azonkívül, ha a karácsony hétfőre esik, akkor az előtte való nap, a Krisztár hó 22-ike épen a 4. ádvent; tehát az 1. ádvent vasárnapja épen Krisztár hó 1-re esik, más szóval az egész egyházi évet épen a Krisztus nevéről nevezett hónap első napjával kezdjük meg. Hosszasabban kellett szólnom az ünnepek elhelyezéséről; de az a haszon van ebből, hogy tisztán kimutattam, hogy ez legkevésbé sem akadálya a naptár reformálásának, ellenkezőleg ezzel rendkívül szerencsés alkalom nyílik arra, hogy az ünnepeket, is az eddiginél célszerűbben rendezzük el s különösen a husvétot állandó ünneppé tegyük. Franz- Josefsfeld (Bosnia), Jurány Gusztáv.
