Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-29 / 5. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. szám. 1910 január 29. Csak az Istennek nevében előre . . .-----—0-------Imét egy uj egyházi esztendőnek a küszöbén állottunk. A szelíd betlehemi angyal behatolt újra a hazájoktól távol bujdosó magyar családok hajlékaiba, hogy hirdessen nekik nagy örömöt. S most már jönni és menni fognak az esztendőnek napjai, hogy eljuthassunk a husvét és piinköst ünnepéhez is, a mikor a hálás ejjnlékezet ez idegen földön újra egvbe fogja hívni a mi magyar- t&ftvéreinket az Urnák házába, hogy csodálják a-Mindenhatónak hatalmasan megnyilatkozó cselekedeteit. Óh de nem tévedés-e minden mi örömünk és boldogságunk ? Van-e Isten az égben, kinek kegyelmét, irgalmát és szeretetét keressük a szent házaknak falai között? Vájjon nem joggal van-é a vallás-gyüíöíök csúfolódása s nem kellene-é nekünk is bezárnunk a templomokat és azok helyén iskolákat és kórházakat építeni, a melyek a nép felvilágosítására és nyomorainak enyhítésére szolgálnának? Nem kelleneé önmagunknak is felvenni a harcot az Istenben bizó és Istentfélő népekkel szemben, a kik az embereknek értelmét csak homályban és sötétségben tartják? Óh nem 1 Mert idáig talán még sem jutottunk. Visszhangra kél talán szivünkben olykor-olykor a zsoltárirónak több mint 2ooo esztendővel ezelőtt hangzott szózata: csak a balgatag mondja szívében, hogy nincsen Isten ! Azért mi egyedül csak az Istenek nevében haladunk előre . . s ha néha, mint fáradt vándorok megpihenve a hat napi keserves munka után, belétekintiink a természetnek örökké titokzatos mélyébe, bizony elhal ajakinkon a szó és szent alázattal hajiunk meg annak hatalma, nagysága, bölcsessége és szeretete előtt, a ki a természet örök törvényeit alkotá ! Mi a betlehemi csillag fénylő ragyogása után egy uj világ nézetért küzdünk, a mely még a legmodernebb gondolkozást! embert is az Istenhez vezéreli, nem azzal a Jézus Krisztussal, a melvet Harnack a tudós berlini tanár képzeletében megteremtett, hanem azzal a Jézus Krisztussal, a ki mint hús és vér szállott le hozzánk az egekből, hogy halálával pecsételje meg irántunk való végtelen szeretetét. Lehet ugyan, hogy az érteimmel jobban meglehet fogni ama Krisztust, de hinni Csak emez egyetlenben lehet, a kiben a gyermekek is hisznek. És mi ezzel a Krisztussal együtt keressük az Istent. A külső és belső harcok között, a mikor, az egymásután folyó esztendők oly különféle szint kölcsönöznek gondolatainknak és érzelmeinknek, feltesszük a kérdést komolyan: van-é Isten az égben ? Kérdezzük és keressük azt az atyai szivet, a mely az idegenben bujdosó testvéreink gvarlóságain megkönyörül, kérdezzük és keressük azokat a soha meg nem nyugovó szemeket, a melyek féltő gonddal őrködnek a bányák mélj'séges üregeiben dolgozó testvéreink felett, kérdezzük és keressük azokat a kegyelemteljes kezeket, a melyek között menedéket találunk, egyszóval azt az örökké való szeretetet, a kire a földi életünket alapíthatjuk. És a midőn kétségbe esve küzdünk á mindennapi kenyérért mi hazátlan bujdosók, s látjuk magunk körül a földi életnek minden nyomorát; aztán megelevenedik lelkünk előtt keserű érzések között az az egyszerű sirhant, melyet ápoltunk, szerettünk és mégis elhagytunk . V-. s végül ^hallanunk és éreznünk kell, a midőn arról a szent helyről, hol kedveseink nvugosznak, ránk zuditják a haza és vallás árulásának gyalázatos bélyegét: ilyenkor már megszólal a szivünk a hetedik napon és azt mondja, hogy: Nagy Isteni Nagy Isten! . • . érezzük a földi életnek minden fájdalmát, keserűségét és erőtlenségét s abban a pillanatban mintegy keresi szivünk azt a helyet, a hol a magyarok igazságos Istenében megnyugodhatunk és mint kősziklában erős oltalmat találhatunk. Igen! Istenek nevében haladunk mi amerikai magyar reformátusok az angol hittestvérek anyagi támogatása mellett előre. mert tudjuk, hogy minden nagy, maradandó és fenséges egyedül az Ő benne vetett rendíthetetlen hiten születik meg és épül fel a társadalmi élet mezején. S midőn nem akarjuk össze zavarni a politikát a vallással, ugyanakkor a legfényesebb bizonyságát adjuk magyarságunknak is azzal, hogy a gyermekek fogékony lelkében az angol egyházak segítsége mellett kifejlesztjük a magyar nyelv iránt való szeretetnek szent érzelmeit és a legnemesebb eszményeknek drága virágait. Lehetetlen volna ezt bárkinek is kétségbe vonni akkor a midőn a ,,Reformátusok Lapjá“- ban égy heti folyó iratot, egy havi lapot bocsátunk magyar nyelven a felnőtt és kisded hittestvéreink számára? Van-é hát joga Dr. Ferenczy Gyulának a debreceni protestáns lapnak hasábjain arcunkba vágni a hazafiatlanságnak és az anyaszeníegyházunk iránt való hűtlenségnek és szeretetlenség- nek vádjait? Szent meggyőződéssel mondhatom, hogy nincsen De ugyanazon meggyőződéssel merném állítani, hogy ő téves információk behatása alatt irta ,,A bujdosók“ cimü cikkében az amerikai magyarságra szórt megbélyegző vádakat. Személyesen hallottam én, — még mint debreceni theologus — az ő lelkesítő szavait, a midőn az igazi hazafiságról és vallásosságról oly gyönyörű beszédeket mondott. S nem kételkedem, ha közöttünk csak rövid időre megjelenhetne, ő volna a legelső, a ki átal érezné, hogy azok az amerikai angol íenhatóság alatt lévő magyar ref. lelkipásztorok, egy beteg társadalmi életnek nemes célokért he- viilő apostolai, — átal érezné, hogy nekünk itt az uj hazában, a mikor mint egy magára hagyott hontalan bujdosunk az idegen nyelvű nemzetek milliói között, legelsőben van szükségünk a hatalmas angol protestáns egyház támogatására, becsülésére, tisteletére és szeretetére! Mert a mit attól tanulunk, az soha sem fog szégyenére válni sem a magyar hazának, sem a magyarországi protestántizmusnak. Csak még egyet az igazságkidvéért- Csakugyan voltak lelki- pásztorok, a kik prédikálásaik alkalmával az ellenségeskedést hirdették, sőt fájdalom attól sem riadtak vissza gyakran, hogy a szószéket, honnan a vallá; után óhajtozó lelkek a bibliai igazságokat várták -- a gyűlölködésnek szinterévé változtassák ! De ezek majdnem kivétel nélkül a magyarországi kormány által sok ezer dollárokba kerülő subvencionált s «hazhfiaknak elnevezett lelkészek voltak. Fájna nekem itt az igazságot feltárnom- S csupán annyit jelzek, hogy azek a lelki pásztorok voltak a leggyengébb keresztyének, a kik elfelejtették, hogy a bujdosó magyarok, a mikor az Urnák hajlékát felkeresik, a legjobb szándékkal és a legnemesebb akarattal csupán keresztyéni meggyőződésükben akarnak előre, haladni, -- az ilyen lelkipásztorok elfelejtették, hogy őket arra a magasztos és szent helyre nem a bizonyítványokat osztogató tanári kar, avagy valamely kormínyfér- fiu, —hanem egyenesen a Mindenható rendeli és pedig nem azért hogy kedély hangulatoknak megfelelő, tetszés szerinti dolgokról beszélgessenek, hanem, hogy azt az örvendetes hirt, az evangéliumot iémeretessé tegyék az emberek között. S ha tovább támadnak bennünket az otthon maradt vezető egyházi férfiak, a mi szivünk továbbra is melegen fog érezni és dobogni hittestvéreink jól felfogott érdekeiért, mert látni fogjuk húsában és vérében, életében és halálában azt a Jézust, a ki még elleneiért is tudott dolgozni. Es ha Sértenek minket arról a szent helyről, a hol a mi kedveseink pihennek, a haza- fiatlanság és az anvaszentegyházunk iránt való tiszteletlenségnek nehéz vádjaival: . . . összeszorul majd szivünk . . . arcunkba tolul a vér . • • s aztán feltekintünk annak a szenvedő Jézusnak tövis koronától vérező homlokára és nyílt őszinteséggel kiáltunk fel: ,, Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesz- nek Harsányi László, newvorki ref. lelkész.
