Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-03 / 36. szám
4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 36. szám. 1910. szeptember 3. Betegségeket terjesztő rovarok.----------O---------- (2) Ma már meg van fejtve a titok. A meleg tájakon uralkodó járványokat és táj betegségeket jórészt a rovarok, még pedig különösen a szúnyogok és legyek viszik be az emberi szervezetbe. Mennél melegebb az időjárás, annál több a rovar, annál több a betegség is. A hűvösebb tájakon az ősz hidegebb napjaival megszűnik a rovarélet és azok a bajok, amelyek nyáron szerepelnek. A tél folyamán lassankint kiküszöbölődnek az ember szervezetéből a betegségcsirák, úgy hogy tavaszszal éppen azokból a betegségcsirákból (pl. maláriából), melyeket a rovarok szoktak terjeszteni, aránylag kevés van; és mielőtt számuk nagyon felszaporodhatnék, már megint beáll az őszi hideg. Emiatt a hűvösebb tájakon a nyár az év egészségesebb része és télen szokott a legtöbb betegség uralkodni, kivált hurutos természetű bajok; mert a napsugarak hiánya, illetve gyengesége következtében, valamint azért is, mert télen az emberek többet vannak zárt helyiségekben, a hurutok iránt fogékonyabbak. Ha tehát a rovarok szerepét a betegségek terjesztésében megszüntethetnek, nagyot fordulna a világ képe. Akkor a nagyon meleg tájak egészségesebbek lennének, mint ma a mérsékelt földövi vidékek; a meleg évszak bajainak kutforrása el volna zárva, téli bajok pedig nem volnának, mert ott hideg évszak nincsen. Többféle rovar terjeszti a betegségeket Először a házi legyet vesszük elő. Eddig a házi legyet csak kellemetlen lakótársnak tartották és a legtöbb ember nálunk még ma is csak ilyen szereplését ismeri. Pedig sokkal veszedelmesebb dolgok vannak a rovásán! Minden oly betegség, amely ivóvízzel, étellel vagy érintkezéssel átvihető egyik emberből a másikba, a házi légyben buzgó postásra talál. Ez az oka annak, hogy a kolera télen meg szokott szűnni. Akkor terjed leggyorsabban, mikor a legyek legtömegesebben röpködnek. Télen is lehet ugyan kolerajárvány (a legutóbbi budapesti járvány behúzódott a téli időszakba), de csak olyan helyeken, ahol az ivóvíz, nagy városokban a vízvezeték vize, van koleracsirákkal fertőzve. Ma azonban ezt az egészség- ügyi hatóságok már könnyen fölismerik és fertőtlenitő eljárással megszüntethetik a bajnak ilyen kutforrásait. A házi légy szerepét a betegségek terjesztésében legbehatóbban az Egyesült-Államokban figyelték meg. Különösen a lázas betegségek terjesztése tekintetében végeztek sok tanulmányt. De már korábban a kolera feltűnő terjedési viszonai vezettek az efféle tények felismerésére. Dr. Nicholas G. E. már 1849-ben azt irta az akkor uralkodó maltai koleráról, hogy a legyek okvetlenül nagy mértékben terjesztik, mert szemeláttára ellepték a kolerabetegek ürülékét és utána nyomban rászálltak különféle élelmiszerekre. 1850-ben a Superb hadihajón, mikor a kikötőből elindult, nagy számban voltak házi legyek. Mikor a szabad tengeren haladt a hajó, a legyek száma fokozatosan csökkent, végre egészen eltűntek. Ezzel tartott lépést a kolera is. A kikötőben időzéskor valamint induláskor, a hajó személyzetében a kolerafertőzés nagyfokú volt, amint a nyílt tengeren fogytak a legyek, csökkent a kolera is. Mikor később megint a maltai kikötőhöz érkezett a hajó, nem érintkezett a parttal, mindamellett nagy mennyiségben lepték el a legyek. Erre a kolera is újból kiütött a hajón. Azután ismét a nyúlt tengerre mentek, hol a legyek lassankint eltűntek és velük együtt a járvány is. Tudvalevő, hogy a járványok háborúkban különösen nagy hatalomra jutnak. Sőt az újabban gyúijtött hiteles adatok arról tanúskodnak, hogy több ember pusztul el betegségtől, mint az ellenség fegyverétől. Nemcsak háborúban, hanem hosszabb hadgyakorlatok idején is beállanak efféle esetek. 1898-ban az Egyesült- Államok összpontosított hadseregében valamennyi ezredben kiütött a hagy máz, még pedig a bevonulástól számított nyolc héten belül. Az egészségügyi szolgálat megfigyelése szerint a járvány főterjesztői a legyek voltak. A hevenyészett árnyékszékgödröket ugyanis a legyek azonnal ellepték. És mivel az a szokásuk, hogy folyvást nyugtalanul ide-oda röpködnek, az ürülékről a legrövidebb idő alatt átrepültek a tábori főzőhelyekre és rászálltak az ételekre. Hogy ezt minden kétségen kívül helyezzék, az orvosok abból a mészből, melylyel időnként a tábori árnyékszékek tartalmát hintették be, finomabb port szórtak az ott levő legyekre. Azután átmentek a tábori konyhákba és ott az ételeken hemzsegő legyek közt számos olyan példányt találtak, melyek még egészen mészporosak voltak. Ugyanakkor a katonatiszti sátorok bejáratai szúnyoghálóval voltak védve a legyek ellen, a közemberek sátrai ellenben nem. Ennek megfelelően a katonatisztek közt a hagymázos betegségek százalékszáma tetemesen csekélyebb volt, mint a közemberek és altisztek körében. Arra nézve, hogy miképen jut a behívott katonaság közé a járvány, Útmutatóul szolgál az a tény, hogy a tifuszbacillus nem pusztul el mindjárt olyan emberek szervezetéből, akik hagymázból gyógyultak fel. Mikor már rendes munkájukat végzik, még mindig hónapokon át lehetnek fertőzve; sőt az irodalom olyan esetekről is szól, midőn egyes emberek a tífusz bacillusát éveken át hordták testükben. A légy kétféle módon terjesztheti a betegséget gerjesztő csirákat: részint külsőleg vannak ezek teste felületéhez tapadva, részint pedig felszívja gyomrába és ürülékével adja ismét ki — életrevaló állapotban. Arra nézve is történtek megfigyelések, hogy mennyi betegségterjesztő csira lehet egyetlenegy légy testén és testében egyszerre jelen. A storrsi (Connecticut államban levő) kísérleti állomás idevágó adatai szerint az egy légyen hat milliónál nagyobb is lehet ez; átlag azonban csak egy millió szokott lenni kerekszámmal. Természetes ez nem mind betegségterjesztő. Hogy minő határozott összefüggés van a tífusz és a házi legyek közt, azt a new yorki kereskedők egyesületének (The Merchants’ Association of New York) egy e célból kiküldött bizottsága, melynek többi közt J. Pierpont Morgan is tagja, Hatsch Edward pedig elnöke volt, hosszas és költséges megfigyelések alapján mutatták ki. Jelentésük, mely 1908. július havában jelent meg térképekkel és táblázatokkal fölszerelve, nagyon tanulságos. A megfigyelések kiterjedtek arra is, hogy naponként a kikötőnek mely pontjain, hány legyet fogott meg a felállított kelepce. Az egyes légyfogó eszközök őrizetével és az adatok följegyzésével külön, megbízható egyének voltak megbízva. A new yorki kikötő környékét azért szemelték ki a megfigyelések helyéül, mert éppen a kikötő parti részein lakó emberek közt pusztítanak a tifusz-bajok legerősebben, (Folyt, köv.)
