Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-09-03 / 36. szám

2. oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja'

36. szám. 1910 szeptember 3.

Az egyéniség jelentősége a keresztyén jámborságra nézve.-------- II. folyt.

És mert ezt megértették, megtették azt, a mi őket mélyebb értelemre vezethette: törekednek Jézus személyéhez közeledni és ő vele megismerkedni. Követik Jézust. És itne, mikor keresték, megtalálták. Megismerkedtek vele, megértették s vallották őt. Jézus hivja, felveszi, megnyeri és fogva tartja őket. Eme barátságos hívással: „Jöjjetek és lássátok meg 1“ személyéhez és ügyéhez fűzi őket.

Egy emberrel még nem ismerkedhetünk meg az által, hogy véleményeiről és tetteiről hallunk. Hogy őt személyesen igazán megismerjük, közvetlen viszonyba kell vele lépnünk, méltóvá kel] tenni magunkat az ő közelségére, jelenlétére, vele való közösségre, meg kell figyelnünk tevékenységét, és különösen, élénk eszmecserét kell vele folytatni. Nem csupán a nézetek, tanok és ítéletek fontosak; hanem sokkal fontosabb a közvetlen érzés módja, a melegség, az erő, az érzelem iránya; az akarat és cselekedet tisztasága, szabadsága és határozottsága; az egész érzület egyenlősége, kiegészítése. Egy szóval; embereket, személyeket csak úgy irmerhe- tönk, érthetünk meg és méltányolhatunk, ha az ő belső életükkel, lelkivilágukkal tisztába jövünk.

A keresztyénség a lélek, a személyi élet vallása. Minden más vallás a természeten vagy a nemzeti történeten, törvényes életrenden vagy tanokon, külső istenitiszteleten, szertartáson vagy aszkézisen alapul. A keresztyén jámborság a szellemet, a személyes életet keresi, s Krisztus életén, személyén-és szellemén alapszik. Ama pogány bölcsnek története, ki fényes nappal lámpával ment az utcára embereket keresni, kézzelfoghatóan ábrázolja, hogy a pogány világban meg kell keresni a tökéletes embert, hogy ott a - személyes, szellemi élet el volt nyomva s sérelmet szenvedett a világi dolgok, gyönyör és szenvedés, -pénz és tisztelet, hatalom és művészet, gond és munka által. A keresztyén evangélium hoz hirt a tökéletes emberről, a tiszta, Istennek tetsző személyiségről.

Avagy mi volt az, a mi János tanítványait úgy megragadta és legyőzte, s oly hirtelen és mindenkorra Jézushoz vonzotta ? Megtalálták, a kit kerestek s a kire várakoztak, Jézus személyes befolyása és behatása átváltoztatta s Isten gyermekeivé tette őket. A mint Keresztelő Jánosra a távolból oly hathatós befolyást gyakorolt, még sokkal inkább tanítványaira személyes érintkezés utján, nyilvános működésének egész ideje alatt. Különös, hogy az evangéliumok az Idvezitőnek tanítványaival való személyes érintkezéséről, oly keveset adnak elő, sokkal kevesebbet, mint nyilvános tanításáról és tevékenykedéséről s a néphez és ellenfeleihez való viszonyáról; csak néhány egyes vonás és az utolsó vacsora leírása a János szerinti evangéliumban nyújt mélyebb bepillantást Jézusnak tanítványaihoz való személyes viszonyába. És mégis e kis kör volt működésének központja, és Jézus személye e kis körben mindenekre döntő és e kör utján elhatározó volt minden korok és helyek keresztyénségére nézve. Jézus egész személye meghódította s teljesen megnyerte a tanítványok szivét és életét. Mig élt, rajta kívül minden egyebet elfelejtettek, és eltávozása után az egész világot meg akarják hódítani számára. Ö érette mindent elhagytak. Puszta szava elég volt arra, hogy kövessék. Elhagytak családot, hivatást, foglalkozást, érintkezést és minden földi érdekeket: övék volt Jézus, vele időzhettek, s nála többet találtak, mint a

tr

mennyit bárminő földi javak nyújthatnak. 0 békét, örömöt, erőt, lelket, szeretetet, bizalmat ébresztett bennök. És épen alacsonyságá- ban, a rossz elleni küzdelmében, szenvedésében és halálában lett előttök mindig bizonyosabb az ő személyének egyedüli becse; mert épen a nyomorban, küzdelemben, Ínségben nyilvánul az élő lélek, a jó jellem tulajdonsága és ereje leginkább. így ő életöknek központja és tartalma Istennek személyes kinyilatkoztatása lett. Az

ő vele való közösség az Isten országának és tökéletességnek csillagává és magvává lett, ő maga minden jó adomány közvetítője, barátjuk, királyuk, főpapjuk és prófétájuk.

Nekünk is meg kell tanulnunk Jézus személyét felfogni. Ha a Jézus személyéről szóló hittudományi és egyházi tan előttünk homályos és idegen, mint egykor a tanítványok előtt Keresztelő Jánosnak szava az Isten bárányáról, tudnunk kell, hogy Jézus személye még valami más. mint a róla szóló tan. Jézus személyét sokkal könyebben, egyszerűbben és életteljesebben érthetjük meg. Szemléletesen, érthetően és elevenen lép elénk az ő történeti alakja a Szentirásban. Hogy személyét igazán megértsük, mindnyájan, fáradhatunk, munkálkodhatunk, imádkozhatunk és harcolhatunk. Ha szavait, igéit és intéseit hozzánk intézve tekintjük; ha működését és szenvedését mi érettünk történtnek vesszük, akkor az ő személye élő lesz előttünk. Az ő nagy ügyében nem csupán utasításokkal és tanításokkal lép elénk, hanem mint élő személyiség érző szivével, akaratának szentségével, cselekvésbeli tökéletességgel. A valódi keresztyének életében és közösségében jelen van; ekkor érezhetjük az ő közellétét és bizonyosokká leszünk a felől, a mit puszta szavak nem fejezhetnek ki. Az isteni titok lesz előttünk nyilvánvalóvá; Jézus Krisztusban, mint emberben találjuk meg az. élő Istent.

III.

Keresztelő János tanítványai törekedtek Jézushoz közel menni, mindenesetre előbb bátortalanul és kerülő utakon, a mennyiben távolról követték. Aztán mikor hozzájok fordult és kérdést intézett hozzájok, bátrabban és biztosabban; végre, midőn igy hívta őket: Jöjjetek és lássátok meg örvendezves reménnyel telten. Személyesen mentek hozzá. Személyesen akarták őt megismerni; ezért nem az ő tanítása, hanem szállása után tudakozódtak. Személyesen mentek parancsára ő hozzá, meglátogatták s egész nap vele maradtak. És e nap rajok nézve a személyes közösség és tapasztalat csodálatosan gazdag idejének kezdetévé lett. Mert tanítványai voltak földi pályafutásának végéig, egészen a halálig. S hüségök és életük által még jobban bebizonyították, mint szavakkal, hogy odaadták magukat neki teljes bizodalommal. János pedig beteljesítette rajtok az ő szavait: a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vettem (János VI: 37). Mily barátságosan ment elébök ! Mennyire megérté az ő keresésüket és kívánságukat teljesítette ! Mert Jézus mindenkor szélyjel jár s ember sziveket, élő személyeket keres. Keresi őket üdvözitő szeretettel, megnyeri őket állandóan, s megtartja őket hűségben. De legelőször nem prédikált nekik, még kevésbbé kívánt tőlök vallomást, hanem egészen egyszerűen megkérdé, vájjon őt keresték e és meghívta őket.

Jöjjetek és lássátok meg ! így kiált hozzánk is. Személyünket kell neki adnunk. Nem csak gondolatunkat, véleményünket, ítéletünket irányítsuk az ő tanítására, hanem érzésünkkel is csatlakozzunk ő hozzá, és mindenek előtt érzelmünket, tudásunkat, akaratunkat nyújtsuk neki. Nem szükséges sokat beszélni; hiszen gyakran félünk is a sok beszédtől, vagy képtelenek vagyunk érzésünket szavakba önteni. De annál inkább menjünk előre bensőnkben, életünkben; annál örvendetesebben és bizonyosabban éljünk az ő színe előtt és az -ő közösségében. Gyakran megtörténik, hogy az emberi szív egészen és lassan csak sok tévelygés, különféle esés és felállás után érti meg Idvezicőjét s tanul meg benne bízni. Néha gyorsan és biztosan csatlakozik hozzá egy másik. Gyakran évekig tartó világos és öntudatos keresés és küzdés után, gyakran pedig, miután a szív sokáig öntudatlanul és homályos vágygyal telten bizott benne.

Jöjjetek és lássátok meg! igy kiált az Idvezitő nekiksnekünk is mindnyájunknak. De nekünk magunknak kell jönni s magunknak kell látni; ezeket senki más nem teheti helyettünk. Aző sze(Folytatás a 13. oldalon.)