Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-06 / 32. szám
14. oldal. 32. szám. 1910 augusztus 6. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ zárdában s a roppant számú parókiális templomban és kápolnában található? De még fontosabb dolog volna látni is mindez ereklyéket s nem csupán felsorolni, mert nevükből még nem tudnánk meg mindent. Azt mondják: e városban a múltban megvolt szent Antal karja. Mig a tokban volt, csókolták és imádták, de mikor elővették úgy találták, hogy valami szarvasnak a csontja. Egy főoltáron megvolt szent Péter agyveleje. Mig el volt zárva, semmi kétség nem volt ez iránt, mert istenkáromlás lett volna, ha valaki nem hisz vala a felírásnak, de mikor tartóját széttörték és jobban megvizsgálták, akkor látták, hogy csak szivacskő. Sok hasonló esetet tudnék elmondani, de amit elmondtam, az is mutatja, minő csalásról hullna le a lepel, ha egy napon alapos vizsgálat alá venné az ember az egész Európában levő ereklyéket s ha e vizsgálatot okossággal s s előrelátással végezné. Mert vannak olyan emberek is, akik ha ereklyét látnak behunyják a szemüket látnak és még sem látnak. Én azt gondolom, hogy nem merik szemüket nyugodt lelkiismerettel az ereklyére vetni s nem merik megvizsgálni, hogy mi is hát voltaképen az az ereklye, így sokan dicsekesznek azzal, hogy látták szent Clau- diusnak vagy más szentnek a testét, de sohasem vettek maguknak bátorságot annak megvizsgálására, hogy mi is az voltaképen. Akinek volna bátorsága a titokba tekinteni s e bátorságát használná is, egészen másként nyilatkoznék Magdaléna fejéről is, melyet Marseillehez közel mutogatnak leviaszkolt, szemmel. Kincses ládába zárják, mintha egy égből alászállott Isten volna. Pedig ha vizsgálat alá venné az ember, könnyen bebizonyulna a csalás. Kívánatos volna tudnunk, hogy minő haszon- talanságokat őriznek szerteszét ereklyék gyanánt, vagy valami ereklyejegyzék is jó volna, mert ebből megtudunk, mennyi az egészből a hamisítás. De mivel tudom, hogy ez lehetetlen, csak azt szertném, ha tiz-tizenkét olyan városnak ereklyéi volnának jegyzékbe szedve, mint Páris, Toulouse, Rheims és Poitiers. Ha csak ily jegyzékem volna is, akkor látna ám a világ csodálatos méhkast, vagy legalább jól megbolygatott műhelyt! Sokszor komolyan vágyódom ily jegyzék után. De mivel nagyon nehezen szerezhetnék ilyet, végre is gondoltam, hogy jobb lesz, ha kiadom e rövid figyelmeztetésemet azok felkeltésére, akik alusznak. így majd legalább elgondolják, hogy ha egy kisded értekezésben is ennyi csalást lehet felsorolni, mennyi csalás lehet a valóságban. így gondolkozom: hogyha az ereklyékre vonatkozó értekezésemben, mely a tárgyak alig ezredrészét ölelheti fel, annyi hazugság jő napfényre, menynyire lehet becsülnünk a többit? Sőt ha azon tárgyakról, melyeket valódiaknak tartottak, kiderül hamisított voltuk, mit kell tartanunk a kétes eredetűek felől? A keresztyén fejedelmeknek mindenesetre kissé figyelemre kellene méltatniok ezt a tárgyat, mert az ő tisztük volna arra vigyázni, hogy szegény alattvalóikat ne tegyék egészen bolonddá, hiszen nemcsak hamis tanokat hirdetnek közöttük, hanem nyilvánosan csalják őket. Amint a közmondás tartja: „azt is elhitetik velük, hogy a kostök lámpás“. Mert nekik kell majd számot adniok képmutatásukról Isten színe előtt. Hiszen látták a csalást és mégis hallgattak. És bizonyára keservesen meg kell lakolniok azért, hogy gúnyt engedtek űzni Istennel, holott elejét vehették volna a dolognak. Ámbár remélem, hogy e kis értekezés mindenkit gondolkodóba ejt azon tárgy felett, mely a címbe jelezve van. Apróságok. Miért nem olvasták a bibliát? Délafrikában, majdnem sötét este, lélekszakadva fut egy betsuán néger a misz- szionárushoz. „Valamit kérdeznem kell tőled - mondja, miközben bibliáját kiveszi a hóna alól - sokat vitatkoztunk már a felett falunkban, azok a szent emberek, a kik e könyvet Írták, tudták, hogy betsuánok élnek a világon?“ „Miért kérded ezt?“ — felelt a misszionárus. „Lásd én azt hiszem, hogy tudták - beszélte tovább a fekete - mert ebben a könyvben minden bűn le van írva, ami csak a Betsuán szivben lakozik. Azért nem is engedik meg nekem a falu népei, hogy belőle egy-egy részt felolvassak, mert úgymond a belsejüket kifordítom. Az értékes drágakő. Egy nő, aki az életet saját felfogása szerint élvezte s ennek következtében elvesztette egészségét, betegágyán feküdve, a tőle megtagadott gyönyörök után hasztalan sóvárgott. Hogy magának mégis valami élvezetet szerezzen és szórakozzon, előhozatta ápolónőjével drágakövekkel megrakott dobozát. Miután sokáig örömmel nézegette értékes kincseit, igy szólt: — Nem szeretne belőlük egynéhányat? — Nem asszony, én sokkal értékesebbel bírok. —. Hogyan? Hissz ezek a legdrágábbak közül valók. Hol van a magáé? Nem láttam, hogy viselné. Az ápolónő elővette bibliáját és mondta: — Ebben vannak az én drágaköveim. A nő azt hitte, hogy el van benne rejtve valamikép, azért kérte, hogy vegye ki s mutassa meg neki. „Asszonyom ezek annyira értékesek, hogy csak egyen- kint szedhetem ki“, S azzal felnyitotta a bibliát és olvasott neki: „Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek“. Majd elbeszélte a betegnek, hogy neki nagy kincse van — egy szerető gazdag mennyei atya, ki gondját viseli s mily boldoggá teszi őt; s örömmel várja azt a jövendő mennyei birodalmat, mit az Ur övéinek megígért. A hölgy figyelmesen hallgatott. „Egészen uj ez nekem“, mondá. „Én is lehetnék oly boldog mint maga“. Másnap igy szólt a betegápolónőjéhez: „Kérem mutasson nekem ma is egy drágakövet, ami oly boldoggá tegyen mint a tegnapi“. Egy öreg, amerikai farmer párt elhagyták gyermekei. Fiai a városban hivatalnokok lettek. Leányai városi urakhoz mentek férjhez. Az öreg szülők nem képesek gondját viselni a gazdaságnak. Ez a farm tette őket jómódú emberekké. Most olcsón eladják. Ha egy kevés összeget le tud tenni, megveheti törlesztésre. írjon bővebb tudósításért a következő címre: Mr. B. K. BASSÓ, 138 Delaware Ave., Buffalo, N. Y. Eladó egy jóforgalmu helyen a magyarlakta városrész kellő közepén egy ház, részletfizetésre. Üzlethelyiség és húsz szoba. Fürdő-szoba és zuhanyfürdő. Olcsón eladó, ha hamar elkél. írjon az alanti címre: Mr. B. K. BASSÓ, 138 Delaware Ave., Buffalo, N. Y. Ha farmra akar letelepedni. Ha jóforgalmu helyen üzletet akar nyitni. Ha pénzét hat vag}^ hét percentes kamatra biztos helyen be akarja fektetni, ingyen küld útbaigazítást. B. K. BASSO, 138 Delaware Ave., Buffalo, N. Y
