Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-30 / 31. szám
14. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 31. szám. 1910 julius 30. (Folytatás a 13-ik oldalról.) akik a haláltól csak az első pillanatban ijednek meg, mint ismeretlen valamitől, aztán mit sem törődve vele: szemébe kacagnak. Egy kis jegyzőkönyvecske maradt Petőfi Zoltán meráni tartózkodása idejéből. Ebben pontosan fel vannak jegyezve kiadásai és adósságai. Egy - egy megjegyzés, gondolattöredék, humoros rajz enged bepillantani lelki világába. „Szerelmes vagyok én egy özvegy Asszonyba, El is mék érette tudom a Pokolba. Ha kezét szorítom, csókolni Szeretném, Hogyha megcsókolom . . .“ Eddig van a vers. A jegyzőkönyvecske egy más helyén cinikusan veti oda: „Huszonegy és már annyit éltél — Ütvén évre is sok lenne tán S boldogságot még nem élvezél Annyit se, mint egy szolgáló,“ Haza irt leveleiben csak keveset beszél magáról. Leggyakrabban pénzt kér. S bár egyre pusztitóbban terjed benne a kór, nem hagyja abba könnyelmű szeretkezéseit. Az ilyen megszólítások, mint: „Szerelmesem“, „Kedves angyal“, „Imádott hölgy“, „Mein geliebter Engel“, sűrűn fordulnak elő a piros kötésű jegyzőkönyvecskében, melynek egyik lapján meg is nevezi imádottját: Saalfeld Helén. Másutt meg egymás mellé állítja ezt a két nevet: Rubens — Helén, hihetőleg azt akarván kifejezni, hogy Rubens ecsetjére méltó. Saal- feld Helén valószínűleg egy meráni cukrász-boltban volt kiszolgáló, mert kiadásainak pontos jegyzékében sűrűn szerepel és pedig elég tekintélyes summával, a „krágli mosatás“ mellett a cukrászda is. Egy levelében panaszkodik gyámja szűkmarkúsága miatt is. Valószi- nűleg nyelvgyakorlás céljából a Bánk bán francia fordításába fog. Huszonkét évének reménykedő hitével nem akarja felismerni állapota veszedelmes voltát. Hazajön azzal az eltökélt szándékkal, hogy ezután rendes, tisztes életet él. De már a lázas pirosság beesett arcán csalhatatlanul hirdeti a tüdővészesek közel álló katasztrófáját. A halál, melynek oly könnyelműen a szemébe kacagott, nem volt könyörületes hozzá: 1870 nov. 5-én véget vetett reményteljes életének. Pár nappal halála előtt — mint mondják — mosolyogva mondta környezetének : „Én már ifjúságomban elérem legalább azt, amit mások csak érett korukban szoktak elérni: meghalok végelgyengülésben“. Nemcsak a névért, amelyet viselt, érdemli meg Petőfi Zoltán a szeretetteljes megemlékezést, hanem azért is, mert nagyon kedves és szeretetreméltó, bár könnyelmű ifjú volt és nem tehetség híján való. (Folytatás a 6-ik oldalról.) tozza sem hely, sem idő. Amelyik ember természetében meggyökeresedett a vallás, az mindenütt, templomban és azonkívül, vasárnapon és hétköznapon jelét adja ennek önként és öntudatlanul. Ez a vallás vesz diadal- mat emberi gyengéinken, hogy munkálkodhassunk a szeretet, békesség és igazság terjedéséért. Ennek a vallásosságnak megfelelő szándék vezérli-e minden magyar testvérünket a családban, baráti körben, egyletekben s más társas érintkezésben? Feleljen rá az olvasó. De nem a kivételek elősoro- lásával. Elismerem én, hogy szép számmal vannak buzgó híveink, akik hűen betöltik önmaguk iránti kötelességeiket és ezenfelül a mások lelki javáért és épülésére is fáradnak, elszenvedvén temérdek méltatlanságot jószívűségükért, de megelégedhetünk-e ennyivel? Gyülekezeteink tagjainak legalább fele hoz- zájárul-e tevékenységével az igazi vallás plántálásában a kevés hivatalosan megválasztottakhoz? Az istenitiszteletek látogatásával a gyűléseken való részvételükkel még csak passzív részük volt az Ur szőlőjének munká- lásában. S a többség többet tesz-e ennél. Avagy mit cselekszünk egyebeknél többet, ha csupán a magunk javát tartjuk szem előtt s felebarátainkat a kárhozatba menni engedjük? Az igazi vallás többre serkenti a hívőt s ahol a többség nem számolhat be ilyen szolgálatról, ott nem is érte el a vallásos élet azt a fokot, mely meg- dicsőiti Isten hatalmát az emberekben. Többen vagyunk gonosz szolgák, mint igaz sáfárok. A kisebb csoport jót magunk se vesszük észre mindig, mennyivel kevésbbé a minket teljesen nem ismerő amerikai testvérek. A nagyobb csoport rosszat meg nem vagyunk képesek elrejteni. Emiatt illetik aztán vallásunkat is a „mekanikus“ jelzővel. Nem osztom ugyan teljesen ezt a lesújtó véleményt, de belátom, hogy ez ellen szavakkal tiltakozni hiábavaló erőlködés volna. Legyünk önmagunk szigorú bírái, ha célunk az, hogy mielőbb segítsünk e bajon. Ismerjük meg magyar testvéreink nagyobb csoportjának vallásából az éltető elem hiányzásának okát, gyászos következményeit s keressünk rá orvosságot. Gondolkodjunk e kérdés felett s tegyünk valamit: mutassuk meg, hogy nem bitoroljuk a „keresztyén“ elnevezést, mert mi mindnyájan azok vagyunk szivvel-lélekkel! Beaver Falls, Pa. Bogár La jos ref. lelkész. Egy öreg, amerikai farmer párt elhagyták gyermekei. Fiai a városban hivatalnokok lettek. Leányai városi urakhoz mentek férjhez. Az öreg szülők nem képesek gondját viselni a gazdaságnak. Ez a farm tette őket jómódú emberekké. Most olcsón eladják. Ha egv kevés összeget le tud tenni, megveheti törlesztésre, írjon bővebb tudósításért a következő címre: Mr. B. K. BASSÓ, 138 Delaware Ave., Buffalo, N. Y. Eladó egy jóforgalmu helyen a magyarlakta városrész kellő közepén egy ház, részletfizetésre. Üzlethelyiség és húsz szoba. Fürdő-szoba és zuhanyfürdő. Olcsón eladó, ha hamar elkel. írjon az alanti címre: Mr. B. K. BASSÓ, 138 Delaware Ave., Buffalo, N. Y. Ha farmra akar letelepedni. Ha jóforgalmu helyen üzletet akar nyitni. Ha pénzét hat vagy hét percentes kamatra biztos helyen be akarja fektetni, ingyen küld utbaigazitást. B. K. BASSO, 138 Delaware Ave., Buffalo, N. Y.
