Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-09 / 28. szám

28. szám. 1910. július 9 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 7. oldal Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, julius io. ,,A lélek az, a mely' megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (János VI. rész, 63. verse). Mit jelentenek e szavak ? A ki nem gondol azzal, hogy a jézus evangéliumának lé­nyegét szivébe zár­ja s az evangélium szerint cselekedjék is, az nem keresz- yén ember. Jézus sokszor ké pekben beszélt. Jól vigyázzunk! E ké­pekben mindig a valóságot keressük Az evangyéliumi igazságok lényegét nem a betű, hanem a Jézus isteni ere­dete, élete s csele­kedetei magyarázzák meg igazán. A hol a Jézus Krisztus tudo­mányát igazán elismerték, ott a bűn s az okoskodó emberi böl- cesség meg nem fogamzik. A hol a sziveket a Jézus isteni cse­lekedeteinek lelke hatja át, ott az Istent Atyának, Jézust Isten­nek, az embertársat testvérnek vallják; ott kegyesség s erény lakozik s a lelkekben békesség. A hol emberi, sokszor nagyon is hézagos s silány bölcselkedésre építik a lényeget, a lelket — ott durva önzés, kegyetlen lelketlenség s szeretetlenség uralkodik. Hétfő, julius 11. ,, ■ • • Ezek között pedig legnagyobb a sze­retet”- • • • (I. Kor. XIII. rész, 13. verse). Az erény lényege, az önzés ellentéte: a szeretet. Az igazi szeretet az akarat legbensőbb mélyében lakozik. A szeretet ön­megtagadás. Az igazi szeretet szava azt mondja: ,,A tiéd”. Az önzés szava igy szól: - ,Az enyém”. Szereted-e az Istent s fele- barátjaidat ? A ki azt mondja, hogy szereti az Istent, de amel­lett felebarátját megveti, gyűlöli, üldözi, annak kárát kívánja, sőt szive folytonos haraggal s keserűséggel van eltelve Isten gyermekei iránt, — az vagy hazudik, vagy teljesen hatalmába került a sátánnak. Atyámfiái ! Mikor mindig csak rágalmazod a te atyádfiát, mikor mindig csak a magad javát keresed — bizony, nincsen benned szeretet. Ha csak addig mutatod a szeretetet felebará­toddal szemben, mig annak hasznát látod, —nem vagy te keresz­tyén, hanem pogány vagy te. Vájjon ismered-e Isten kegyelmének s szeretetének édes s boldogító voltát? Ismered-e a jézuskrisztusi szeretet ? Kedd, julius 12. ,,Estve, reggel és délben imádkozom és szólok, mígnem meghallgatándja az én szómat.” (Zsolt. VV. rész, 18. verse). Azt mondod, hogy sorsüldözött vagy, hogy nagyon sok a te szenvedésed; hogy alig van kenyered; hogy beteg vagy s, hogy — én Istenem — már mennyit imádkoztál — hiába ! Atyámfiái! Imádságtok meghallgattatásának két nagy fölté­tele van: a hit és a megbocsájtás. „Mindent cselekedhetel a Krisztus által, ki téged is megerősít”. De, ha szived telve van haraggal, s engesztelhetetlenséggel felebarátod iránt, hiába imád­kozol, hiába könyörögsz, nem talál meghallgattatásra. Vigyázz azért! Higyj s bocsáss meg. Akkor biztosan számíthatsz arra, hogy Isten meghallgatja a te imádságodat. Mikor imádkozzunk ? Mindig. S ez azt jalenti főleg, hogy úgy éljünk, mintha gondolataink szüntelenül Istennél volnának. Szerda, julius 13. „Én pedig keveset gondolok azzal, ha ti tőletek, vagy emberi ítélettől ítéltetem; sőt még én magam is nem ítélem meg magamat” (I. Kor. IV. rész, 3. verse). Az emberek az ő gonoszságukban némelyeket előre kárho­zatra ítélnek. De Istennél nem igy van. Isten mindenkit üdvözí­teni akar: Jézus ez egész világért halt meg. Nem az a fődolog, hogy az emberek hogyan ítélnek meg téged. Az a fődolog, hogy Isten hogyan ítél meg téged. Az Isten igazságos s nem tűri, hogy az emberek az ő atyai gondoskodását, irgalmát, szerétét lábbal tapodják ! Ha a Krisztust tagadóknak külsőleg jó dolguk van is — ez ne tévesszen meg minket. Az Ur szemei mindent látnak, fülei mindent hallanak. Isten ismeri a mi legtitkosabb gondolatainkat is és végül, a mikor jónak látja, meghozza igazságos Ítéletét. Ha pedig azt akarod, hogy az Isten kegyelmére méltasson, akkor szakits bűneiddel s meglásd, a Jézus közbenjáró kegyelme által még akkor is elnyered az örök üdvöséget, ha akármannyire is elitéinek téged a te volt jóbarátaid, ellenségeid, ez a világ. Csütörtök, julius 14. „Nem szem előtt szolgálván, mint a kik embereknek akarnak kedveskedni; hanem mint Krisztus szol­gái, szivetek szerint cselekedvén az Istennek akaratját” (Efez. VI. rész, 6. verse). Istennek akaratját cselekedni nemcsak azért, hogy feljebb­valóink, vagy azok, kiktől függünk, avagy embertársaink dicsér­jenek minket, hanem főleg azért, hogy az Ur Jézus Krisztus helybenhagyását kiérdemeljük: ez az igazi keresztyéni kötelesség. Isten azt akarja, hogy parancsolatait szívből kövessük s hogy Szent fia, az Ur Jézus evangéliuma szerint éljünk. A ki csak látszólag s azért követi a tízparancsolatot, hogy a földi büntető törvénynyel ellenkezésbe ne jusson, a ki csak azért vallja magát az Ur Jézus követőjének, hogy embertársai dicsér­jék az ne várjon boldogságát s üdvösséget. Oh azért legyetek a Krisztus igazi szolgái s szivetek szerint cselekedjétek az Istennek akaratját, hogy boldogok legyetek! Péntek, julius 15. „Vessed az Urra a te terhedet, és ő gon­dot visel te rólad”. • • • (Zsolt. VV. rész, 22. verse). Sokszor hallok kétségbeesett lelkeket sóhajtozni: ■ • . - nehéz az élet - • ■ • belefáradtam már - • • • bár jönne már a halál- ■ ■ • a sírnál talán vége lesz szenvedéseimnek - • • ­Másfelől, Isten s a Jézusban vetett hit nélkül elő emberek sokszor olyan erőseknek érzik magukat, mintha semmi veszély sem fenyegetné őket. Pedig — ki tudja — mikor jő el az ő megpróbáltatásuknak ideje ! ? A sok szenvedés mind csak arra késztessen, hogy meg­keseredjünk lélekben és kiöntsük szivünket önmagunkban Isten előtt. Az igazi keresztyén még a legnagyobb szenvedések idején is rendithetetlen hittel ragaszkodik a Krisztushoz s e ragaszko­dásából merit erőt, békességet s boldogságot. Istenre bízzad magadat! Szombat, julius 16. „• • • •menjünk el, áldozzunk az Ur­nák- ...” (Mózes II. K.. V. rész, 17. verse). Régen áldozati oltárokat építettek a Jehovának s ezzel fejez­ték ki az emberek istenfélelmüket, Isten iránti szeretetüket. Ma nincs szükségünk márványból, selyemből vagy fából készitett áldozati oltárokra. Ma lélekben kell oltárt emelnünk Istennek. S ezt akkor tesszük, mikor Istent lélekben és igazságban imádjuk; mikor Istent s felebarátainkat igazán szeretjük; midőn hitteljesen imádkozunk; mikor szivünk békéjét, bűneinknek bocsánátját s az örök üdvösséget a Jézus Krisztus közbenjáró kegyelme által akarjuk elérni. Teszitek-é ezt ? Avagy nincs-e okod — kedves olvasóim — a hálaadásra ? Oh! Csak vedd számba Istentől nyert áldások számát és légy alázatos lélekkel áldozó az Ur előtt ! Youngstown, O. Schódle Qy. Ádám. ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents