Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-09 / 28. szám
8. oldal. 28- szám 1910. julius 9 „Amerikai Magyar Reformaousok Lapja” ÖRÖMHÍR. — 1910. julius 10. Ismétlés. Aranyige: A beszédek, melyeket én szólok nektek lélek és élet. János VI: 63. I. lecke : A hitnek ereje. Jézust a halottas házban látjuk a koporsó mellett. Jairus a leányzónak édes apja megkísérli az utolsót, Jézushoz folyamodik segítségért. Jézus ki a töredelmes szivet soha meg nem vetette, meg nézi a halottat, azután igy szól a halotti gyülekezethez : Menjetek el innen, mert e leány nem halt meg, hanem aluszik. A sokaság kiment a házból, Jézus megfogván a halott kezét, és az felkele. A midőn egy koporsó mellett állsz, melyben kedveseid közül egy nyugszik; jussanak neked is eszedbe Jézusnak eme szavai: nem halt meg, hanem aluszik. De egyszersmind legyen példa előtted Jairus is, ki a fájdalom a keserűség pillanataiban Jézushoz folyamodott. Nézd csak továbbá azon szerencsétleneket, kik immár földi segítségben nem bizhatván, Jézushoz, a Isten emberhez kiáltanak: könyörülj rajtunk Dávid fia, Jézus ! Oh igen, ha hitünk, bizodalmunk a Jézusban vagyon, ő megsegít minket. II. lecke: Az apostolok munkássága. Jézust útjában mindig nagy sokaság követte. Népszerű megjelenése, hatalmas beszédei, melyeknél bölcsebben soha senki nem szóllott mindinkább vonzották a népet. Jézus megszánván a sokaságoot, elgondolá magában, vájjon ki gondoskodik e sokaságnak lelki üdvéről ? Ki az, a ki őket az evangéliommal táplálja, élteti ? Mintha csak azt mondaná: Az aratásra való gabona ugyan megérett de kevés az, a ki azt learassa. Jézus tehát bölcs előrelátásból kiválasztott magágának aratókat. Kiszemelt 12 embert, kikkel aző tanításait megismertetvén előbb, azután szétküldé őket, hogy hirdetnék az 0 tudományát, Isteni erejét. így lettek azután a tizenkét tanítványok az aratók, kik a megérett gabonát gyűjtötték az Urnák tárházába. E tanítványok által jutottunk mi is az evangéliumhoz, melyet nekünk is tova kell terjeszteni. III. lecke : Jézus és Keresztelő János. Jézus, Istennek egyszülött fia. megiiresitvén magát, hasonlatossá lett az emberekhez. Tanított, betegeket gyógyított, halottakat támasztott. Életének örökös célja volt, hogy elvégezze mindazt, melyre Ő megbízást nyert az Atyától. Jézusnak előhírnöke volt Keresztelő János. A pusztában kiálltó szó-nak nevezi magát az evangéliumban. Valamivel idősebb volt mint Jézus, s a judeai pusztákban prédikált. Később börtönbe vettetett s ott Heródes parancsára, egy táncosnő kívánságára lefejeztetett. Keresztelő János távol a világi fényűzéstől, künn a pusztában töltötte idejét. Annyira tudta szeretni Jézust, hogy örült, midőn azok tőle elpártoltak, hogy Jézushoz csatlakozzanak. Keresztelő János élete méltó például szolgálhat a mai kor ifjúsága előtt, mert csak az olyan nemzet bizhat a jövőben, melynek ifjai, legalább valamicskét is, elsajátítottak az ő életéből. IV. lecke: Jézus intelme és meghívása. Jézus életében az ő fáradozásainak célja az volt, hogy minden veszendő lelket megtartson. A midőn felséges alakjával a népnek között megjelent, őket tanította, gyógyította, vigasztalta, s nem kívánt tőlük semmi egyebet, mint hitet. E'égszer szomorúan kellett azonban tapasztalnia, hogy a hitet ott nem találhatta a hol várhatta, hanem inkább ott, a hol nem várta. Sodorna lakosairól emlékezik meg szent könyvünk, hogy Jézus oly istentelen, erkölcstelen emberekre talált, hogy az egész városban nem lehetett tiz igaz embert találni. De ezek mellett azután talált Jézus olyan emberekre, a kik őt szívesen hallgatták, s tanácsait híven követték. Az ilyeneknek mondá : Jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok, és én megnyugosztlak titeket. Csakis Jézus által találunk nyugodalmat. V. lecke: Vasárnap; cselekedetek. Jézus az ő tanítvány aival együtt sokszor még a legszükségesebbeket is kénytelen volt nélkülözni. A fárasztó gyalogólás, az éhség és szomjúság kínjait sokszor kellett érezniük, így történt ama napon is a midőn Jézus tanítványaival együtt a búzaföldeken ment keresztül. A tanítványok a buzaszemekkel kezdték csillapítani éhségüket. Ezt meglátván Jézus ellenségei, mindjárt kárhoztatták Jézust, hogy a tanítványok azt cselekszik, a mit szombatnapon cselekedni nem szabad. Ugyancsak egy beteget is meggyógyított Jézus a zsinagógában, mire a farizeusok ismét megbotránkoztak. Jézus azonban példáival elhalgattatta azokat. Megmondotta, hogy a szeretet és kegyesség munkáitól nem szükség, hogy távoltartsuk magunkat az ünnepnapokon. Felebarátaink segitségére ép úgy mehetünk ünnepnapon mint a hétnek bármely napján. Isten könyörületességiinÍvért nem fog megbüntetni. VI. lecke: Mérsékletességi lecke. Kinek jaj? Kinek keserves panasz? Azt mondja a példabeszédek írója, hogy: a bornál mulatóknak! Különösen pedig azoknak, kik abban mértéket nem tartatnak. Bizony az iszákosság bűn a test, bűn a szeretteink ellen, s végül bűn a lélek ellen. Hogy az iszákosság rettenetes megnyilvánulásait megtudjuk, tekintsünk csak széllyel ott, bol a családfő az italnak rabja. Fájdalom, ilyen helyet nagyon köny- nyen sokat találhatunk. Sokszor és sok helyen kell látnunk, hogy a gyermekek cipő és ruha nélkül vannak, a családnak nincs meg a rendes tápláléka, mert az ital felemészt mindent. Az italban rendetlen ember utoljára is arra a sorsra jut, hogy ajtaján a hitelezők kopogtatnak, maga pedig egy rémületteljes öregség képe előtt áll. Az iszákos ember embertársai előtt is megvette- tik. Nem becsüli őt senki sem- Még a kis gyermek is félve húzódik tőle. VII. lecke: Jézus ellen nő az elégedetlenség. A ki én velem nincsen, ellenem vagyon az. A képmutató farizeusok sok esetben látták, hogy Jézus a vakokat, bénákat, bélpoklosakat meggyógyította, nem egyszer (Folytatása a 12-ik oldalon.)
