Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-18 / 25. szám
„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 7. oldal 25. szám. 1910 junius 18. Boldogok, a kik sírnak. (Máté V:4.) Izráel Nemzeti hangulata Jézus idejében kissé nyomott volt. Legnehezebbének érezték a rómaiak uralmát, mely gyötrő fájdalmat okozott minden honfinak. A politikai jövő bizonytalansága megbénitá az üzleti életet, a kereskedelmet. A válaéztott nép gondolkozásmódja vesztett feszitő erejéből és rugalmas hatásából. Vallásos pártoskodás kárt okozott az egység tudatának. Az u. n. jámborok pöffeszkedő gőgjének megfelelt a világ gyermekeinek meglapult, büntudatos magatartása. A durva ruhába öltözött pusztai prédikátorok megtérésre intő beszédje lett ama kor jellegzetes sajátjává. Valami teher nyomta a nép lelkét, mely eszményeiben kétkedni kezdett, a nélkül, hogy erkölcsi megújulásra magát összeszedhette volna. Ekkor csendült fel a szabaditó szózat: Boldogok, a kik sírnak'• A honfiak szivébe uj bátorság szállt, a próféták halvány jóslatai üde színbe öltözködtek, a bűnösök és vámszedők felemelték fejőket a porból és figyeltek a régóta nélkülözött vigasztalásra, hogy rájok nézve is van még kegyelem. Azt hihették akkor sokan, hogy a Messiás eljött, minden nyomorúságnak vége van, hatalom és fény ragyog egükön, de Csakhamar észrevették, hogy az uj birodalom a mennyország, annak királya egy rabbi, udvarnépét halászok és vámszedők képezik, címere a kereszt. Mégis minden népeknek a legdrágább vigasztalásul szolgáltak e szavak: Boldogok, a kik sírnak. A keresztyén életbölcseség a legtágabb értelemben magáévá teszi ez alaptételt. Természeténél fogva mindenki, amennyire csak lehet, kitér az élet kellemetlenségei elől. Éhség és szomjúság, nyomor és szegénység, fájdalmak, sebek, aggodalom gond, büntetés, szégyen általában a leggyülöltebb sorsnak előidézői, ellenben mindenki egészség, vagyon, tisztesség, szabadság, jólét után törekszik- De a boldogság romlásukra van a legjobbaknak, a szerencsétlenség nevelőleg hat a balgákra és gonoszokra. A komoly csapásnak reánk gyakorolt első hatása az szokott lenni, hogy az függésünkre emlékeztet. Függő helyzetben érezzük magunkat az időjárásnak, testünk állapotának, családi környezetünknek, a társadalmi rendeknek, az állami törvényeknek befolyásaitól, és a mennyiben lételünket szűk korlátok közé szorítva látjuk, az az ismeret dereng bennünk, hogy mind e függések végeredményileg egy és ugyanazon helyről erednek, hogy egyetlen akarat vezet mindent, melynek kénytelen-kelletlen alá kell vetnünk magunkat. A szenvedések nyomása szeliditi a dacos akaratot és önkényt, mely, mint szilaj csikó, kapálódzik az idegen kéz által rátett nyereg miatt; az állat fokozatonként engedelmeskedik hajtójának és lovasának', az ember meg az ő láthatatlan urának. Minden szenvedés fölébreszteni látszik az önzést a maga rideg gyűlöletességében. Miért vagyok én beteg és mások egészségesek ? én szegény és mások gazdagok ? én fogoly és mások szabadok ? De miként a beteg szívesen hallja, hogy mások ugyanazon bajban szenvednek, sőt talán nagyobb azoknak fájdalma, mint a milyet neki ki kell állania: épen úgy mereng minden szenvedő tekintete embertársain, felfedezendő, hogy ugyanezek a szenvedések másokat is felkeresnek-e. Semmi közösség nem jő oly gyorsan létre, nem gyarapodik oly szilárdan, nem lesz belsőségesebbé, nem alapszik mélyebben, mint a szenvedésbeli közösség. Atya és anya, kik gyermekök koporsójánál átkarolva tartják egymást, erősebben egymáshoz vannak kötve egy életen át, mint előbb, mikor egymásnak szeretetet esküdtek. Szolganép, mely egyesült erővel töri szét láncait, hűségesebben összetart, mint győzedelmeskedő harcosok nemzete. A mig jól folyik dolgunk, elménket elvonja a külső munka, érintkezés, élvezet, szórakozás. Mintegy kocsiban ülünk és vidáman szemlét tartunk az előttünk felvonuló Szép, tarka világ felett. Hirtelen eltörik egy kerék, tüstént felrezzenünk álmodozásunkból, egyszerre önmagunkkal vagyunk elfoglalva, saját daganatunkkal és zuzódásunkkal, saját kárunkkal és veszteségünkkel. így gondolataink, mihelyt nem látják többé örömünket az egészségben, jólétben, családi boldogságban, önkém'telenül a magánosság, a lemondás, a szándékok, fogadalmak benső világára irányulnak. Miként esős napon könyvtárunk mérhetetlen kincseit böngésszük, épen úgy a szomorúság napjaiban csendes, üdvös foglalkozásnak adjuk magunkat: megemlékezvén a múltról és terveket szőve a jövőre. Betegszobák és fogolycellák, temetők és csataterek útmutatók gyanánt szolgálnak, melyek kívülről belülre utalnak. Honnan jött a szenvedés ? kérdi a szegény, a csalódott, a büntetett. És miután a vak sors, az igazságtalan Isten, a rosz- akaró ellenségek, a hamis barátok miatti első haragja lecsillapult, kezd magához térni, hogy könnyelműsége, tétlensége, kapzsisága, mértéklensége azok a források, melyekből szerencsétlensége ered. Megmérhetetlen erő rejlik a szenvedésben. Csak egészen züllött egyének lesznek a szerencsétlenség következtében keményebbek, nyersebbek, konokabbak, fásultabbak, mint voltak. A hol az emberi szívben az Istenhez való bizodalomnak, az alázatosságnak, emberszeretetnek egy szikrája még pislog, ott azt a balsors léghuzama uj lángra szítja, mig ellenben az a mindennapi jólét henye nyugalmában könnyen hamuba vész. A fájdalom uj életet szül testildg és szellemileg. Vizsgáljuk meg csak egyszer múltúnkat és kérdezősködjünk, hogy mely napon, mely órákban, mely okokból jutottunk életünknek nagj', döntő, mentő elhatározásaira, ki fog tűnni, hogy a fájdalom, az aggodalom, a küzdelem és gond napjai voltak azok, a melyeknek erőink acélozását, jellemünk tisztulását, gyengeségeink és szenvedélyeink legyőzését köszönjük. Büntetés nélkül nincs javulás -— ez törvény, mely nem csupán a gyermekszobában és tantermekben válik be, hanem a mennyei nevelő rendszabályaiban is, ki gyermekeit megfenyíti puszta szeretetből. Az élet csapásait, mint a természeti rend látszólagos megzavarását az ördög nyakába varrni: gyerekes müveletlenség, melyen szerencsésen túl vagyunk. A szenvedés életünknek lényeges része, hogy ez hetesen használja fel igazi bölcseségét. Nemde a keresztjéhez legmélységesebb problémája egyszersmind annak legegyszerűbb igazsága? A szenvedő, vérző, gyalázatba kevert emberben tisztelik a keresztyének hősüket, ki nem vidám, hanem bus, mind a halálig szó" moru, magános haldokló: az ő keresztyének viszik a keresztyének milliói összes fájdalmukat és ő magára veszi azokat, mint a megbocsátás, türelem, vigasztalás örök példányképe. A kik sírnak, megvigasztaltatnak. Sonntag után Székely Sándor, columbusi ref. lelkész. Az amerikai magyar ref. lelkészek figyelmébe. Lapunk egyik előbbi számában közöltük a magyar- országi ref. papok uj egyenruhájának képét, de elfeledtük akkor megírni, hogy a képeket Szántó József ur szívességéből kaptuk s hogy az uj egyenruhákatS zántó József szabómester ur Hódmezővásárhelyen jutányos áron készíti. Midőn e mulasztást pótoljuk Szántó József urat az amerikai magyar ref. lelkészek jóakaratu tá m ogatásába aj án Íjuk. Milyen szép volna, ha mi is egyforma papi ruhában flangálnánk s jelennénk meg gyűléseinken ! Szerk.
