Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-06-18 / 25. szám

8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ ÖRÖMHÍR. — 1910. június 19. — A MAGVETŐRŐL SZÓLÓ ÁLDÁZAT. (Máié XIII : 1—9; 18—23.) Aranyige: „Annakokáért elvetvén minden undok- ságot és a gonoszságnak szemetjét, alázatossággal vegyé­tek be a beoltatott beszédet, mely megtarthatja a ti lei­keiteket,“ (Jakab 1:21.) Idő: 28 év nyarán. Hely: A galileai tenger. A mai lecke. Bevezetés. Jézus az ő tanítási módszerét a mai lec­kében megváltoztatja és példabeszédekben kezd taní­tani az Isten beszédéről, az igéről. Az első ily példázat­ban való tanítása a mai lecke, melyben a magvetőről szól. Máté evangéliumának ezen részében hét példázat­ban tanít a mennyországról, midőn az Isten beszédét, az igét a maghoz hasonlítja. A magvető én, te, ő, mind­nyájan kivétel nélkül. Ilyen magvető az igehirdető a gyülekezetében, a tanító az iskolában, a családapa és családanya az ő házi körében. A föld, melybe a mag hintetik, a hallgatók, a tanulók, a családtagok szive, melyekben az elvetett mag a szerint, a mint jól meg- mivelt vagy miveletlen, köves avagy dudvás talajba hull, hoz gyümölcsöt. E példázatban Jézus négyféle földet és négyféle hallgatót különböztet meg. 1. Az útfél vagy a keményedéit szív. Azt mondja elő­ször Jézus, hogy némely mag az útfélre esék, a mely útfél a sok rajta járó ember által meg volt taposva, mintegy meg volt keményítve, tehát a mag a föld szí­nén maradt, a honnan az égi madarak elkapkodták azt. Ehhez az útfélhez hasonlítja Jézus azon embereket, a kiknek szivök megkeményedett, a kik hallják az igét a mennyeknek országa felől, de nem értik és nem is marad meg szi vök­ben. Az ilyen megke­ményedett szivii em­bereket két osztályba is sorolhatjuk. Az egyikbe azok tartoz­nak, kiknek szivök akaratlanul, önhibá­juk nélkül lett ke- ménynyé; a másikba azok, kiknek szivök készakaratu, öntudatosan kemé­nyedéit meg. Az ilyen helyen, az útfélen, az ily meg­keményedett szivekben a mag, az Isten igéje sohasem marad meg, minden lelki haszon nélkül elvesz. 2. A köves hely, vagy a könnyelmű szivek. A köves föld rósz föld, melyben a mag, ha kikéi is, csak ideig- óráig tenyészik, mert nincs elég termőföld a kő között. 25. szám 1910. juunis 18 Igaz, hogy a köves helyen a mag hamar kikéi, mert a köves talaj mindenkor melegebb és a mag gyorsan tenyészetnek indul benne, de miután nincs elég táp­láló anyaföld, melybe gyökereit lebocsátva, elég tápláló nedvet szívhasson, az égető napfényben kiszárad. Épen ilyenek, vagyis a köves talajhoz hasonlók azok a köny- nyelmü emberi szivek, melyekben a mag nem esik jól megművelt talajba s a kik örömmel hallgatják ugyan az igét, de az bennök nem verhet gyökeret, nem indul­hat növekedésnek. Ezek a keresztyének azok, a kik az igéért, az Isten országa terjedéséért semmi háború­ságot, nyomorúságot vagy üldöztetést nem tudnának elviselni, mert az Isten igéje nem vett szivödben növe­kedést, a mint kikelt, úgy elveszett, megsemmisült. 3. A tövises hely vagy a terméketlen szivek. A tövis közé vetett mag épen úgy kikéi, mint a köves helyen, de mind a két helyre vetett magnak egy a sorsa: el­vész, meg nem erősödhetik, elcsenevészedik. A felnöve­kedett tövisek elfojtják annak előhaladását, megölik a nemes növényzetet, gyümölcsöt nem teremhet. A tövi­ses helyhez hasonlók a terméketlen szivek, azaz azok, a kik hallják az igét és befogadják azt, de a világ sze­relme és gonoszsága, a földi szemét tövisei megfojtják azt. A terméketlen szivek csak a világ és annak kí­vánságaira irányozzák tetteiket. 4. Jó föld, jő szív. A mint a Sahara homok tengerében is van zöldelő oáz, úgy a föld pusztaságain is találunk jól megmivelt termő földet. A jól megmivelt föld öröm­mel, reménységgel tölti el a magvetőt. Az ily földbe vetett mag erős, egészséges gyökeret ereszt, buján nő és gazdag gyümölcsöt hoz, némely 30 annyit, némely 60 annyit, némely száz annyit. A jó keresztyén ember szive valóságos Isten kertje. Ugyan mi volna az ember szive az isteni magvetés nélkül. Magára hagyatva szi­vünk csak olyan, mint a puszta föld, a melyben legfel­jebb gaz, tövis és konkoly tenyésznék. Gondoljunk csak a pogány világ miveletlen pusztaságaira, hol csak babonák, a bűnök dudvái és a gonosztettek fanyar gyü­mölcsei teremnek; gondoljatok az árvaságra jutott, gondviselés és nevelés nélkül felnőtt gyermekekre, a megátalkodott gonosztevőkre, kik Isten igéjét meg­vetik: világossá lesz előttetek, mi az ember szive isteni magvetés nélkül. Adjunk hálát az Urnák, hogy a jónak magvát el­hintette szivünkben, mert a leghűségesebb magvető az Ur! Tanulságok. 1. Vessük jó magot, hogy kegyelemnek mértékét arathassuk. 2. A szívből fakadnak az élet forrásai. 3. A Krisztus evangéliuma Istennek hatalma min­den hívőnek idvességére. Hogyan tanítsuk ■'a mai leckét? Mindenek előtt magyarázzuk meg a gyermekek­nek Jézus ezen uj tanítási módszerét, a példázatot. Mi­ben áll az és hogyan értelmezendő. Aztán kérdezzük meg a gyermekeket, hogy tudják-e, mi az a magvető, láttak-e már olyan embert, stb. Dayton, O., Kovács Endre, ref. lelkész-

Next

/
Thumbnails
Contents