Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-18 / 25. szám
25. szám. 1910. június 18. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal A vasárnap megünnepléséről. IY. Bizoliy mig a femciaiak, a görögök, a rómaiak s az ókornak akárhány nagy és hatalmas nemzete, — melyek fényben, gazdagságban ék képzettségben messze felülmúlták a zsidókat, — tönkre mentek, elpusztultak, addig ezek, szorosan megtartván az ő szom- batnapjokat, sok szenvedést, óriási küzdelmeket állottak bár ki s elszóródtak bár az egész föld keregségén: egy nép és egy nemzet maradtak, ellenmondhatatlan bizonyságot szolgáltatva a szombat- napnak, minden vésznek és viharnak ellenálló szent erejéről. Erről tesznek bizonyságot a legkiválóbb tudósok is. Dr. Hagler, egy kiváltó svájczi orvos egyik müvében következőleg ir: „Az emberi test oly finoman van alkotva és olyannyira megkivánja az általa elfogyasztott anyag helyes kiel égi tő helyrepótlását, hogy több munkanap után egy egész napi pihenő szünet nek beillesztése parancsoló szükség reá nézve. Mert az éjszaki szokott pihenés, mely különben épen a munkásosztálynál legrövidebbre van szabva, hosszabb idő után egyáltalában nem elégséges arra, hogy reggelre tökéletes üdülést nyújtson. — E szerint ha a megerőltetéssel járó napi munka, — és pedig nemcsak testi, hanem a szellemi munka is, — egyedül csak az éjszakai nyugalommal váltakozik, a nagy erőfeszítés csakhamar oda viszi a dolgot, hogy a test sohasem hagyja el kellőleg kipihenve a fekhelyet, és a túlságos fáradság nyomán idegenkedés támad a különben kedvvel folytatott munka iránt, s az arra való kényszerítés kedvetlenséget és bosszúságot okoz. De e kényszernek időnkint való megszűnése, és az a szabadság, hogy az embernek egyszer-eg'yszer nem kell dolgoznia, jóleső érzést szül, mely az uj erőgyűjtés mellett a munkaképességet is rendkívül fokozza ég az idegrendszer pihenése által az izgatottságnak és idegességnek, a tulerőltetés e bénító következményeinek, hatásosan útját állja“. Dr. Farre angol orvos, 1832-ben az angol országgyűléshez a vasárnap ügyében beterjesztett munkálatában igy szól: „Negyven hosszú éven át figyeltem úgy a jól, mint a rosszul töltött vasárnap következményeit. E nap rosszul felhasználása egyoldalról a munkában, másoldalról a dőzsölésben áll; helyes felhasználásának, mint orvos, a nyugalmat nevezem; magasabb szempontból a nap megszenteléséről lehet szó. ügy tekintem én a vasárnapot, mint a szakadatlan munka és megerőltetés által kimerült testi erők helyreállítására szükséges eszközt. Napról-napra való munkálkodás mellett arra megy föl az élettevékenység, hogy életerőnket föleméssze. Ezért Isten, a mi Teremtőnk és életünk fentartója, hogy megmentse az embert önmagának elpusztításától, alávetette őt a természet e legfelsőbb alaptörvényének, hogy a napi munkát, éjjeli pihenéssel váltsa föl. De ez az éjjeli nyugalom még nem elég a megzavart egyensúly helyreállítására. Ezért a gondviselés jósága a hét napból egyet arra rendelt, hogy a nyugalom e szükségének eleget tehessen. Dolgoztasson valaki egy lovat, nap-nap után megerőltető munkában, vagy adjon neki a hét folyamán egy pihenő napot: látni fogja, mennyivel jobban halad munkája ez utolsó esetben, mert lova a másik hat napon sokkal gyorsabban fog dolgozni“. Ezt a nyilatkozatot Amerikában egy 25 orvosból álló egylet egyhangúlag helyeselte. ,,A mennyire az én tapasztalatom terjed — mondá közülök dr. Warren, én, mindig úgy találtam, hogy azok az emberek, kik vasárnap minden világi munkától és gondtól lehetőleg megszabadították magukat, a hét folyamán a legjelentékenyebb munkát voltak képesek végezni. Arról is meg vagyok győződve, hogy ezek hat napon át többet dolgoznak és jobban végzik munkájokat, mint a kik mind a hét napon át folyton dolgoznak“, Wilson, angol jogtudós, haldokló ágyán ezeket mondá egy jó barátjának: ,, Mondd meg minden kezdő jogásznak, hogy ha eredményt akarnak felmutatni, ne dolgozzanak vasárnapon. — Csudálatos dolog, nekem minden vasárnapi munkám rosszul ütött ki“. Angolország nagynevű miniszterelnöke, Palmerston, mikor őt egyik utolsó születésnapján a jókivánúk serege azzal a megjegyzéssel üdvözölte, hogy óriási munkaterhe mellett is, mely csudálatos testi és lelki frisseségnek örvend, azt a nyilatkozatot tette, hogy agg kora épségét különösen annak a körülménynek köszönheti, hogy ő elvileg minden vasárnapi munkától tartózkodott. S ugyancsak Angolországnak másik miniszterelnöke, Gladstone, nyilvánosan kimondotta, hogy ő a munkás életének folyamán a legvilágosabban tapasztalta a nagy testi és lelki előnyöket, melyek reá a vasárnap megünnepléséből áradtak, nem is szólván annak magasabb áldásairól. És hogy még egy tanút felhozzunk, a socializmus apostolát, a francia Proudhont említjük, kit mindennel inkább lehet gyanúsítani, csak azzal nem, hogy ő ezt a kérdést a vallásos kérdés szempontjából fogta volna fel és tárgyalta volna, — ő igy szól: „A sinai hegyen történt törvényadás előtt és óta a szombatra vonatkozó rendeletnél fontosabb törvény nem adatott ki. A keresztyének pihenő napja a vasárnap, melynek tekintélye most annyira aiáhanyatlott, egykor még teljes fényében fel fog virágozni“. — Ugyanő mondja; „Rövidítsük meg a hetet egy nappal: a pihenési szükség még akkor nem sürgős, hosszabbítsuk meg egy nappal: csakhamar bágyadtság vesz rajtunk erőt; adjunk minden három napra félnapi szabadidőt; a gyakori megszakítás által még több időt elvesztünk, és a nap természetes egységének megtörése által tervtelenség és meghasonlás áll nálunk elő; adjunk végre 12 napi munka után két szabadnapot: teljesen tönkreteszszük a munkást a két napi henyéléssel, miután előbb a munkával végleg kimerítettük“. Sokan azt mondják, hogy nem jut idejök a vasárnapi pihenésre, — keresniük kell valamit azon a napon is, hogy megélhessenek, s vasárnap kell elvégezniük, a mire a hét folyamán egyáltalában nem jutott idejök, s hogy a vasárnapnak szigorú megtartása a nagy munkaversenyben lehetetlen, mert az a termelést egy heted részszel megkevesbiti. A kik azonban igy beszélnek, hogy elfej ej - tik, hogy a kinek nincsen igazi vasárnapja, az tönkre megy testileg, szellemileg és erkölcsileg, hogy a vasárnapi pihenésre csak olyan szüksége van mindenkinek, mint akár az eledelre. Sok iparos tette már azt a tapasztalatot, hogy miután beszüntette a vasárnapi munkát, munkásai hat napon többet dolgoztak, mint addig a hétnek mind a hét napján, és sokkal kevesebb bete- gedés és baleset fordult elő, mint azelőtt. Hasonlóképen örömmel ismeri be sok kereskedő is, hogy mióta zárva tartja vasárnapokon üzletét maga is, alkalmazottai is egészségesebbek, mcgelégedetteb- bek, jövedelmei pedig szemmel láthatólag megszaporodtak, mig szomszédai, kik boltjukat úgy köz-, mint vasárnapokon nyitva tartják, anyagilag kevésbhé boldogulnak. Az északamerikai Pacific vasút építése előtt 1819 és 1850-ben több mint 50 ezer ember tette meg az óriási sziklahegységeken keresztül a fárasztó nagy utat Kalifornia felé; 500-tól 1000 emberre menő csapatokban utaztak. Némelyek szakadatlanul mentek, mások pedig meg akarták az Urnák napját ünnepelni és vasárnapokon pihentek. Megtörtént tehát, hogy vasárnap reggeleken megoszlottak az egyes csapatok tagjai is. Es mi lett az eredmény? Az, hogy azok, a kik hetenként csak hat napon át utaztak, általában hamarabb és jobb állapotban jutottak célhoz, mint a vasár- nap-rontók. Igen érdekes adat e tekintetben az is, mit szintén Eszak- Amerika területén tettek. (Folyt, köv.)
